A kritikai esszé definíciója
A “kritikai” szó szerinti elnevezéssel ellentétben ez az esszétípus nem csupán egy irodalmi mű értelmezése, hanem értékelése is. Egy meghatározott közönségnek írják, akik tudományosan elég érettek ahhoz, hogy megértsék az ilyen esszékben felvetett pontokat. Egy irodalmi esszé a főbb motívumok, témák, irodalmi eszközök és kifejezések, irányok, jelentések és mindenekelőtt – egy irodalmi mű szerkezete körül foroghat.
A kritikai esszé fejlődése
A kritikai esszék az angol nyelvben Samuel Johnsonnal kezdődtek. A kritikai esszéket személyes véleményére korlátozta, amely a bennük tárgyalt irodalmi művek érdemeinek és hiányosságainak dicséretét, csodálatát és elmarasztalását foglalta magában. Matthew Arnold volt azonban az, aki lefektette az irodalomkritikai esszék kánonjait. Azt állította, hogy a kritikai esszének értelmezőnek kell lennie, és hogy a kritikában nem lehet elfogultság vagy szimpátia.
Példák az irodalomkritikai esszére
Példa #1: Jack and Gill: A Mock Criticism (by Joseph Dennie)
“A személyiségek most már láthatóak, most következik a helyzetük feltárása. Erről rögtön a következő sorban értesülünk, amikor azt mondják,
Jack és Gill
felmentek egy hegyre.Itt a képalkotás határozott, a leírás mégis tömör. Azonnal elképzeljük magunkban a két személyt, akik egy emelkedőn utaznak felfelé, amit a saját elképzeléseinkhez igazíthatunk a lejtősségről, a kopárságról, a sziklásságról, a homokosságról stb. alkotott elképzeléseinkhez, amelyek mind, mivel a képzeletet megmozgatják, magasrendű szépségek. Az olvasó megbocsátja merészségemet, ha itt egy olyan új elvvel próbálkozom, amelyet egyetlen általam ismert kritikus sem említett még. Ez pedig az, hogy a költői szépségeket negatívra és pozitívra lehet osztani, az előbbi a hiba puszta hiányából, az utóbbi a kiválóság jelenlétéből áll; az első alacsonyabb rendű, de felfedezésükhöz jelentős kritikai éleslátás szükséges, az utóbbi magasabb rendű, de a legalantasabb képességek számára is nyilvánvaló.”
Ez egy részlet Joseph Dennie kritikai esszéjéből. Ez egy értelmező típusú esszé, amelyben Dennie a Jack és Jill szerkezetét és tartalmát értelmezte.
Példa #2: A kapun kopogtatásról a Macbethben (Thomas De Quincey)
“De hogy visszatérjek ebből a kitérőből, az én értelmezésem nem tudott okot szolgáltatni arra, hogy a kapun kopogtatás a Macbethben miért váltana ki bármilyen közvetlen vagy visszaható hatást. Sőt, az én értelmem határozottan azt mondta, hogy semmilyen hatást nem válthat ki. De én jobban tudtam; éreztem, hogy igen, és vártam és ragaszkodtam a problémához, amíg további ismereteim lehetővé nem teszik számomra, hogy megoldjam. Végül 1812-ben Williams úr debütált a Ratcliffe Highway színpadán, és végrehajtotta azokat a páratlan gyilkosságokat, amelyek olyan ragyogó és halhatatlan hírnevet szereztek neki. Mely gyilkosságokkal kapcsolatban egyébként meg kell jegyeznem, hogy egy tekintetben rossz hatással voltak, mivel a gyilkosságok ismerőit nagyon kényes ízlésűvé tették, és elégedetlenek lettek mindazzal, amit azóta ezen a vonalon tettek.”
Ez egy részlet Thomas De Quincey-től William Shakespeare Macbeth című darabjának kritikájáról. Ez az esszé Macbethre és Lady Macbethre és gondolkodásukra világít rá. Ez egy értelmező típusú esszé.
Példa #3: Egy kritikai esszéminta Hemingway A nap is felkel című művéről (Richard Nordquist)
“Hogy Jake Barnes-t részegen, jóllakottan, tisztán, mozgékonyan és szórakozottan tartsa A nap is felkel című művében, Ernest Hemingway kisebb funkcionáriusok nagyszámú kíséretét alkalmazza: szobalányokat, taxisofőröket, csaposokat, hordárokat, szabókat, cipészeket, borbélyokat, rendőröket és egy falusi idiótát. De a regény hátterében csendben dolgozó csatlósok közül messze a pincér a legismertebb figura. A kávézókban Párizstól Madridig, egyik napfelkeltétől a másikig több mint két tucat pincér szállítja az italokat és közvetíti az üzeneteket Barnesnak és honfitársainak. Amilyen gyakran jelen vannak, és amennyire megkülönböztethetetlenek egymástól, ezek a különböző pincérek a regény előrehaladtával egyetlen emblematikus figurává látszanak összeolvadni. Az emberi hiúság távolságtartó megfigyelőjeként ez a figura többet tesz, mint ételt és italt felszolgálni: Jake Barnes jellemének megvilágítására szolgál.”
Ez egy részlet Hemingway A nap is felkel című művéről írt esszéjéből. Ez a bekezdés értelmező módon említi a regény összes szereplőjét. Kiemeli továbbá az esszé fő motívumát.
A kritikai esszé funkciói
A kritikai esszé célja, hogy egy irodalmi szöveg meghatározott jelentéseit közvetítse egy meghatározott közönség számára. Ezek a konkrét közönségek hozzáértő emberek. Nemcsak az irodalmi szövegek érdemeit és hiányosságait ismerik meg, hanem a jelentések különböző árnyalatait és árnyalatait is. Az irodalmi esszé fő funkciója, hogy meggyőzze az embereket, hogy a leírt okok miatt olvassanak el egy irodalmi szöveget.