Mi a kockázattűrés?
A kockázattűrés a befektetési hozamok azon változékonyságának mértéke, amelyet egy befektető hajlandó elviselni pénzügyi tervezése során. A kockázattűrés fontos összetevője a befektetésnek. Reálisan kell látnia, hogy mennyire képes és hajlandó elviselni a befektetései értékének nagymértékű ingadozását; ha túl sok kockázatot vállal, pánikba eshet, és rosszkor adhatja el a befektetést.
A kockázattűrés gyakran összefügg az életkorral, bár nem ez az egyetlen meghatározó tényező. Általános értelemben azonban a fiatalabb és hosszabb időhorizontú emberek gyakran képesek és ösztönözve vannak arra, hogy nagyobb kockázatot vállaljanak, mint az idősebb, rövidebb időhorizontú emberek. A nagyobb kockázattűrés gyakran a részvények és a részvényalapok és ETF-ek szinonimája, míg az alacsonyabb kockázattűrés gyakran a kötvényekhez, kötvényalapokhoz és ETF-ekhez kapcsolódik. De az életkor önmagában nem szabad, hogy meghatározza az eszközosztályok közötti váltást. A magasabb nettó vagyonnal és több rendelkezésre álló jövedelemmel rendelkezők jellemzően azt is megengedhetik maguknak, hogy nagyobb kockázatot vállaljanak befektetéseikkel.
Kockázattűrés
Főbb tanulságok
- A kockázattűrés azt mutatja, hogy egy befektető mekkora veszteséget hajlandó elviselni a portfólióján belül.
- Ez azt vizsgálja, hogy mekkora piaci kockázatot – részvényingadozás, tőzsdei kilengések, gazdasági vagy politikai események, szabályozási vagy kamatlábváltozások – képes elviselni egy befektető, figyelembe véve, hogy mindezek a tényezők a portfóliója lecsúszását okozhatják.
- A személy életkora, befektetési céljai, jövedelme és kényelmi szintje mind szerepet játszik a kockázattűrő képességének meghatározásában.
- Az agresszív befektető, vagyis aki magasabb kockázattűrő képességgel rendelkezik, hajlandó több pénzt kockáztatni a jobb hozam lehetőségéért, mint egy konzervatív befektető, akinek alacsonyabb a tűrőképessége.
- A mérsékelt kockázattűréssel rendelkező személy az agresszív és a konzervatív befektető között helyezkedik el.
A kockázattűrés megértése
A befektetőknek szóló kockázattűrés-felmérések, beleértve a kockázattal kapcsolatos felméréseket vagy kérdőíveket is, bőségesen vannak. Befektetőként érdemes lehet áttekinteni a különböző eszközosztályok historikus legrosszabb eseti hozamait is, hogy képet kapjon arról, mennyi pénzt lenne kényelmes elveszítenie, ha a befektetései egy rossz évet vagy rossz évsorozatot zárnának. A kockázati toleranciát befolyásoló egyéb tényezők közé tartozik a befektetésre szánt időhorizont, az Ön jövőbeli jövedelemtermelő képessége, valamint egyéb eszközök, például lakás, nyugdíj, társadalombiztosítás vagy örökség megléte. Általában akkor vállalhat nagyobb kockázatot a befektethető eszközökkel, ha egyéb, stabilabb források állnak rendelkezésére.
A kockázattűrés különbözik a kockázati kapacitástól, amely arra utal, hogy a befektetőnek mekkora kockázatot kell minimálisan elviselnie ahhoz, hogy elérje befektetési céljait, az időkeretéhez és jövedelméhez képest.
Agresszív kockázattűrés
Agresszív befektetők általában piacképesek. Az értékpapírok és hajlamaik mély megértése lehetővé teszi az ilyen magánszemélyek és intézményi befektetők számára, hogy rendkívül volatilis eszközöket vásároljanak, például kisvállalati részvényeket, amelyek nullára zuhanhatnak, vagy opciós szerződéseket, amelyek értéktelenül járhatnak le. A kockázatmentes értékpapírok bázisának fenntartása mellett az agresszív befektetők maximális hozamot érnek el maximális kockázat mellett.
Mérsékelt kockázattűrés
A mérsékelt kockázattűrésű befektetők elfogadnak némi kockázatot a tőkére nézve, de kiegyensúlyozott megközelítést alkalmaznak, középtávú, öt-tíz éves időhorizontokkal. A nagyvállalati befektetési alapokat kevésbé volatilis kötvényekkel és kockázatmentes értékpapírokkal kombinálva a mérsékelt befektetők gyakran 50/50 struktúrát követnek. Tipikus stratégia lehet, hogy a portfólió felét osztalékfizető, növekedési alapba fektetik.
Konzervatív kockázattűrés
A konzervatív befektetők hajlandóak kevés vagy semmilyen volatilitást elfogadni befektetési portfóliójukban. Gyakran előfordul, hogy a nyugdíjasok, akik évtizedeket töltöttek a fészekalj felépítésével, nem hajlandók megengedni, hogy bármilyen típusú kockázat érje a tőkéjüket. A konzervatív befektető olyan eszközöket céloz meg, amelyek garantáltak és nagymértékben likvidek. A kockázatkerülő egyének a banki betéti jegyeket (CD), pénzpiacokat vagy amerikai állampapírokat választják a jövedelem és a tőke megőrzése érdekében.