Khmer Birodalom k?m?r , ősi királyság Délkelet-Ázsiában. A 6. században a kambodzsaiak vagy khmerek nagyjából a mai Kambodzsa és Laosz területének megfelelő birodalmat hoztak létre. A 8. században kettévált, majd a 9. század elején II. Dzsajavarman uralkodása alatt újra egyesült; a fővárost I. Jaszovárman király (r. 889-900) Angkor területén alapította. Az Angkor-korszakban (889?1434), a khmer civilizáció aranykorában volt a birodalom legnagyobb kiterjedése; uralma kiterjedt az alsó Menam völgyére (a mai Thaiföldön) és a Mekong alsó folyására (a mai Kambodzsa és Vietnam), valamint Laosz É-i részére.
A khmer civilizációt nagyrészt indiai kulturális hatások alakították. A buddhizmus Siva és más hindu istenek imádata mellett virágzott, miközben mindkét vallás egybeolvadt az istenített király kultuszával. Az Angkor-korszakban sok indiai tudóst, művészt és vallástanítót vonzott a khmer udvar, és a szanszkrit irodalom királyi pártfogás mellett virágzott.
A khmerek nagy teljesítménye az építészet és a szobrászat volt. A legkorábbi ismert khmer műemlékek, elszigetelt téglatornyok, valószínűleg a 7. századból származnak. Ezután megjelentek a lépcsős piramisokra állított kis templomok. A fedett galériák kialakulása fokozatosan a terv nagyfokú kidolgozottságához vezetett. A téglát nagyrészt elhagyták a kő javára. A khmer építészet Angkor Wat II. Suryavarman (uralk. 1113?50) és Angkor Thom VII. Jayavarman (uralk. 1181?1218 körül) építésekor érte el csúcspontját. A szobrászat, amely szintén virágzott Angkorban, folyamatos fejlődést mutatott a viszonylagos naturalizmustól a konvencionálisabb technikáig. A domborművek, amelyek a legkorábbi emlékekből hiányoztak, jelentőségükben háttérbe szorították a kör alakú szobrokat; a khmer művészet későbbi szakaszaiban alig maradt fal szabadon a domborművektől, amelyek részletgazdagságukban és életszerűségükben a khmerek életének eleven képét közvetítették.
A khmerek többször vívtak háborúkat az annamaiak (lásd Annam) és a chámok ellen; a 12. század elején megszállták Champát, de 1177-ben Angkort a chámok fosztották ki. Ayuthia megalapítása (1350 körül) után Kambodzsa ismételt thaiföldi invázióknak volt kitéve, és a khmerek hatalma hanyatlott. 1434-ben, miután a thaiok elfoglalták Angkort, a fővárost Phnom Penhbe helyezték át; ez az esemény jelzi a khmer civilizáció fénykorának végét.
Vö. L. P. Briggs, The Ancient Khmer Empire (1951); J. Audric, Angkor and the Khmer Empire (1972); J. R. Coburn, Khmers, Tigers, and Talismans (1978).