Egy szerszám néha eltörhet, miközben a fogban van. Ha az orvos által használt spirális fémreszelő hegye letörik a beavatkozás során, azt általában otthagyják, és nem távolítják el, így a páciensnél marad egy kis mennyiségű visszamaradt fém. Ennek az eseménynek az előfordulása arányos a kezelt fog szűkületével, hosszával és a gyökerek számával. A visszamaradt fémből eredő szövődmények nem jól tanulmányozottak, de a szerszámtörés előfordulása jól dokumentált.
Szisztémás problémák
A fertőzött fog a test más részeit is veszélyeztetheti. A speciálisan sérülékeny embereknek, mint például az ízületi protézisek vagy a mitrális billentyűprolapsus, antibiotikumokat kell szedniük, hogy megvédjék magukat a fogászati beavatkozások során terjedő fertőzéstől. Mind az endodontiai kezelés, mind a foghúzás későbbi állcsontfertőzéshez vezethet. Az Amerikai Fogászati Társaság (ADA) azt állítja, hogy minden kockázat megfelelően kontrollálható .
A legújabb tanulmányok azt mutatják, hogy a fog belsejének tisztítására általánosan használt anyagok összességében alacsony esélyt adnak arra, hogy a fogat belülről teljesen sterilizálják ; azonban egy megfelelően helyreállított fog a gyökérkezelés után 97% közeli hosszú távú sikerességi arányt biztosít (Salehrabi R. Rotstein I. Endodontic treatment outcomes in a large patient population in the USA: an epidemiological study. Journal of Endodontics. 30(12):846-50, 2004 Dec.).
2006 óta két független vizsgálatban PCR segítségével azonosították a metanogén Methanobrevibacter oralis-szerű fajokat gyökércsatorna fertőzésekben.
Tanácsok gyökérkezelésre szoruló betegeknek
- Ha egy fog gyökérkezelésre szorul, nem valószínű, hogy bármilyen más terápia (a fog kihúzásán kívül) hosszú távon sikeres lesz.
- Rövid távon, a fájdalom és a kellemetlen érzés megfékezésére számos recept nélkül kapható NSAID (nem-szteroid gyulladáscsökkentő), például ibuprofén alkalmazható.
- Bizonyos esetekben (ha a fogorvos írja fel) antibiotikumos kezelés is hasznos lehet a fog súlyos fertőzésének megfékezésére.
- A közhiedelemmel ellentétben a modern gyökérkezelés meglehetősen kényelmesen elvégezhető. A kezelés elkerülése vagy késleltetése csökkentheti a fertőzött fog pozitív kimenetelének esélyét.
A gyökércsatorna-öblítőszerek listája
A gyökérkezelés során a következő anyagokat használják gyökércsatorna-öblítőként:
- 5,25% nátriumhipoklorit (NaOCl)
- 2% klórhexidin-glükonát
- 0.2% klórhexidin-glükonát plusz 0,2% cetrimid (Cetrexidin)
- 17% etiléndiamintetraecetsav (EDTA)
- framicetin-szulfát (Septomixin)
TMzavar és kezelése
A temporomandibuláris zavarok más betegségekhez hasonló tüneteket okozhatnak.
Kattogást vagy pattogást észlel, amikor kinyitja a száját? Nehéz vagy fájdalmas a szája nyitása? Előfordul, hogy az állkapcsa időnként be van záródva, tehát nyitva vagy zárva marad? Ha igen, akkor keresse fel fogorvosát konzultáció és vizsgálat céljából. Lehet, hogy temporomandibuláris rendellenességben (TMD) szenved. Ezek a rendellenességek magukban foglalják a rágóizmok, az állkapocsízület (az úgynevezett temporomandibuláris ízület vagy TMJ) vagy mindkettő problémáit.
Itt van néhány, a TMD-vel kapcsolatos legfontosabb tünet:
Szokatlan hangok – A TMD-ben szenvedőknél gyakoriak a kattogó, csikorgó vagy pattogó hangok, amikor kinyitja a száját. A hangokat fájdalom kísérheti vagy nem kísérheti. A National Institute of Dental and Craniofacial Research szerint a kutatók úgy vélik, hogy az állkapocsízületben pattogást vagy kattogást észlelő emberek többségének valószínűleg elmozdult porckorongja van. Ugyanakkor azt is megjegyzik, hogy amíg az elmozdult porckorong nem okoz fájdalmat vagy problémát az állkapocs mozgásában, addig nincs szükség kezelésre.
Záródás vagy korlátozott mozgás – Az állkapocsízület hasonlít a gömbízülethez, kivéve, hogy maga a tok mozgatható. Az állkapocsízület néha nyitott vagy zárt pozícióban rögzülhet. Előfordulhat, hogy nehezen nyitja ki a száját, vagy azért, mert az ízület be van záródva, vagy mert fájdalmai vannak.
“Fül” fájdalom – Azt hiheti, hogy fülgyulladása van, de a fülfájdalom állhat összefüggésben állkapocsízületi gyulladással vagy izomérzékenységgel. A TMD okozta fájdalom általában a fül előtt vagy alatt érezhető.
Fülfájás – A TMD-ben szenvedők gyakran számolnak be fejfájásról. Fogorvosa segíthet annak megállapításában, hogy az Ön konkrét fejfájási tünetei a TMD következményei. Bizonyos helyzetekben szükség lehet arra, hogy orvoshoz forduljon, hogy segítsen diagnosztizálni és kezelni bizonyos, a TMD-vel nem összefüggő fejfájásokat.
Melegkori merevség vagy fájdalom – Ha az állkapocsizmai merevek és fájdalmasak, amikor felébred, az annak a jele lehet, hogy alvás közben összeszorítja vagy csikorgatja a fogait. A fogak összeszorítása vagy csikorgatása kimerítheti az állkapocsizmokat, és fájdalmat okozhat.
Rágási nehézségek – A rágási nehézségek a harapás – vagyis a felső és alsó fogak egymáshoz illeszkedésének – megváltozása miatt jelentkezhetnek. A harapás megváltozása összefüggésbe hozható a TMD-vel.
Régebbi sérülések és kapcsolódó állapotok – Az állkapocsízület közelmúltbeli vagy sok évvel ezelőtti sérülése TMD-tüneteket okozhat. Az ízületben kialakuló ízületi gyulladás szintén keletkezhet sérülésből. A más ízületeket már érintő ízületi gyulladás hatással lehet az állkapocsízületre, és TMD-hez vezethet.
Más – Bár a kutatások ellentmondásosak, a fül teltségérzete vagy a fülcsengés néha összefügghet a TMD-vel. Ezekben az esetekben a “fül-orr-gégész” orvossal való konzultáció segíthet a végső diagnózis felállításában.
Ha ezek a tünetek ismerősen hangzanak, beszéljen fogorvosával. A fogorvos megvizsgálja az állkapocs nyitásának és zárásának képességét, megvizsgálja az állkapocs egyéb mozgásait, és megtapintja az állkapocsízületet és az izmokat fájdalom vagy érzékenység szempontjából. A fogorvos a füle elé helyezett sztetoszkóppal meghallgatja a kattogó, pattogó vagy csikorgó hangokat, és megtapogatja az állkapocsízületet, miközben Ön nyitja és zárja azt.
Az állkapocsízület megtekintése és más betegségek kizárása érdekében gyakran készítenek röntgenfelvételt. Bizonyos esetekben komputertomográfiára (CT) is szükség lehet az ízület csontos részleteinek további vizsgálatához. Emellett néha mágneses rezonanciás képalkotó vizsgálat (MRI) is javasolt a lágyrészek elemzésére.
Míg a TMD tüneteit tanácsos megbeszélni fogorvosával, az állkapocsízületben és a rágóizmokban jelentkező alkalmi kellemetlenségek meglehetősen gyakoriak, és általában nem adnak okot aggodalomra. Ha azonban TMD-t diagnosztizálnak Önnél, a jó hír az, hogy egyszerű öngondoskodási gyakorlatok igen hatékonyan enyhítik a kellemetlenségeket. Ezek közé tartozik a lágy ételek fogyasztása, a hő- vagy jégpakolások alkalmazása és a szélsőséges állkapocsmozgások elkerülése. A hatékony, konzervatív kezelések közé tartoznak a nem szteroid gyulladáscsökkentők, az izomlazítók, a fizikoterápia és a fogszabályozó készülékek.
A TMD (temporomandibuláris zavarok) sikeres, hosszú távú kezelésének első lépése gyakran az okkluzális sínterápia. Ez a kezelés magában foglalja egy akril sín megtervezését lenyomatok és állkapocsviszony-felvételek alapján, hogy a felső és alsó fogak a megfelelő állkapocsfunkcióval összeegyeztethető módon találkozhassanak. A sín a felső és alsó fogak közé illeszkedik, és általában csak éjszaka viselik, hogy enyhítse az éjszakai szorítást és csikorgást. Az okkluzális sínterápia egyszerre terápiás és diagnosztikai célú. Ellazítja az izmokat és lehetővé teszi az állkapocs megfelelő működését, ami a kellemetlenségek csökkenését eredményezi. A sín segít meghatározni azt a pontos harapási viszonyt is, amely elősegíti a TMJ megfelelő működését, ami viszont lehetővé teszi, hogy a páciensek egészséges, természetes harapást alakítsanak ki a fogak átformálásával vagy újrapozícionálásával.