Ken Kesey, teljes nevén Ken Elton Kesey, (született 1935. szeptember 17-én, La Junta, Colorado, Egyesült Államok – meghalt 2001. november 10-én, Eugene, Oregon), amerikai író, az 1960-as évek ellenkulturális forradalmának és hippi mozgalmának egyik hőse.
Kesey az Oregoni Egyetemen és a Stanford Egyetemen tanult. A kaliforniai Menlo Parkban lévő Veteránigazgatási Kórházban fizetett önkéntes kísérleti alanyként tudatmódosító szereket szedett, és beszámolt azok hatásairól. Ez a tapasztalat és a kórházban segédmunkásként végzett munkája szolgált a hátteréül legismertebb regényének, az Egyszerre szállt a kakukk fészkére (1962; film, 1975), amely egy elmegyógyintézetben játszódik. A Sometimes a Great Notion (1964) című művében tovább vizsgálta a konfliktusban lévő értékeket.
A Kesey’s Garage Sale (1973), a Demon Box (1986) és a The Further Inquiry (1990) című non-fiction művekben Kesey az 1960-as években egy buszon utazó csoporttal, a Merry Pranksters-szel közös utazásairól és pszichedelikus élményeiről írt. Tom Wolfe számos kalandjukat elmesélte a The Electric Kool-Aid Acid Test (1968) című könyvében. 1967-ben Kesey Mexikóba menekült, hogy elkerülje a marihuána birtoklása miatti büntetőeljárást. Visszatért Kaliforniába, rövid büntetését letöltötte, majd az oregoni Eugene melletti farmra költözött.
1988-ban Kesey kiadott egy gyerekkönyvet, Little Tricker the Squirrel Meets Big Double the Bear címmel. Az Oregoni Egyetemen kreatív írást tanuló 13 végzős hallgatójával közösen írt egy rejtélyes regényt, Caverns (1990) címmel, O.U. Levon közös álnéven, amely visszafelé olvasva “regény U.O. (University of Oregon)”. A Sailor Song (1992) című vígjátékban, amely egy alaszkai halászfaluban játszódik, és amely egy hollywoodi film hátterévé válik, Kesey a környezeti válságokat és a világvégét vizsgálta. Ezt követően Ken Babbs közreműködésével megírta a Last Go Round (1994) című neo-westernt.