A nyelv szinkron tanulmányozásának fogalmát, amely szemben áll a nyelv diakron tanulmányozásával, Saussure vezette be a huszadik század elején. Célja egy nyelv tanulmányozása egy adott időszakban, mintha a nyelv nem fejlődne.
Ez a megközelítés tulajdonképpen azt javasolja, hogy világosan és szisztematikusan állapítsuk meg mindazokat a szabályokat, amelyek a tárgyalt nyelvet egy adott időpontban szabályozzák. Aztán ha ennek a módszernek van is valamilyen módon mesterséges jellege, tekintettel a nyelv állandóan változó folyamatára, jelentősen eredményezi, hogy a nyelvet olyan összetett rendszernek tekintjük, amelyben minden összefügg, és így jobban megérthetjük a nyelvi fejlődést. Más szóval, az Encyclopaedia Universalis (2015) szerint Saussure óta a nyelvészek megkülönböztetik a diakronikus és a szinkronikus megközelítést. A diakronikus megközelítés tehát egy adott nyelv elemzését és vizsgálatát jelenti annak teljes történetében, míg a szinkron megközelítés ezzel szemben a vizsgált nyelvnek csak egy-egy kizárólagos aspektusát veszi figyelembe. Ez azt jelenti, hogy ha a kutatók például a szavak sorrendjének alakulását vizsgálják egy mondatban a régi franciától a modern franciáig, akkor diakronikus szemléletet alkalmaznak. Eközben, ha a szavak szórendjét egy mondatban úgy vizsgálják, ahogy az csak a modern franciában vagy a régi franciában külön-külön nyilvánul meg, és nem veszik figyelembe a nyelvi fejlődést a történelmi folyamat során, akkor szinkron perspektívát alkalmaznak.
Saussure mind módszertanilag, mind elméletileg rávilágított a két fent említett perspektíva megkülönböztetésének szükségességére. Sőt, igazolta a nyelv szinkron szemléletének autonómiáját a diakron szemlélettel szemben (ibid.). Ramat és Mauri (2013) ennek megfelelően említi Saussure nyelvészeti remekművét, a Cours de Linguistiques Générales-t (CLG), amelyben szerintük Saussure fő célja az volt, hogy egyszerre hangsúlyozza a szinkron perspektíva autonómiáját és e perspektíva központi szerepét a beszélő számára. Ez az állítás szerintük a szinkron és a diakron nyelvészet területén Saussure meghatározásában világosan megmutatkozik:
La linguistique synchronique s’occupera des rapports logiques et psychologiques reliant des termes coexistants et formant système, tel qu’ils sont aperçus par la même conscience collective. La linguistique diachronique étudiera au contraire les rapports reliant des termes successifs non aperçus par une même conscience collective, et qui se substituent les uns aux autres sans former système entre eux. (CLG:140)
Írta: Yacine Chemssi
Terminológiai tanulmányi látogató a TermCoordnál
A Luxemburgi Egyetem hallgatója
.