A kapitalizmus olyan gazdasági és társadalmi rendszer, amely azon a feltételezésen alapul, hogy a termelési eszközök magántulajdonban vannak, a piac a szűkös erőforrások hatékony elosztásának mechanizmusa, a tőke pedig a jólét megteremtésének forrása. Fogalmi szempontból ez a szocializmussal ellentétes gazdasági és társadalmi álláspont.
A kapitalista rendszer elsősorban azon alapul, hogy a termelő erőforrások tulajdonjoga magántulajdonban van. Ez azt jelenti, hogy az egyénekhez kell tartozniuk, nem pedig egy szervezethez, például az államhoz. Mivel a közgazdaságtan célja az emberi szükségletek kielégítésének legjobb módjának tanulmányozása a rendelkezésünkre álló korlátozott erőforrásokkal, a kapitalizmus a piacot tekinti a legjobb mechanizmusnak erre. Ezért szükségesnek tartja a magántulajdon és a verseny előmozdítását.
A termelés alapvető tényezői a munka és a tőke. A kapitalizmus azt javasolja, hogy a munkát pénzbeli bérért cserébe adják, és azt a munkavállalóknak szabadon kell elfogadniuk. A gazdasági tevékenységet úgy szervezik meg, hogy a termelőeszközöket szervező emberek gazdasági nyereségre tegyenek szert, és növeljék tőkéjüket. Az áruk és szolgáltatások elosztása piaci mechanizmusokon keresztül történik, ami elősegíti a vállalkozások közötti versenyt. A tőke növekedése a beruházások révén segít a jólét megteremtésében. Ha az egyének gazdasági haszonra és piaci versenyre törekednek, a jólét növekedni fog. A gazdagság növekedésével pedig a rendelkezésre álló erőforrások is növekedni fognak.
Kapitalizmus és szocializmus
A kapitalista gazdaságokat elsősorban az jellemzi, hogy a vállalatok és az egyének gazdasági tranzakciók útján, adott árakon termelnek és cserélnek árukat és szolgáltatásokat a piacon. Megállapítható tehát, hogy az egyén az, aki az üzleti vagy pénzügyi szervezeteken keresztül a gazdasági kezdeményezést vállalja, és döntéseket hoz.
A magántulajdon szempontjából a kapitalizmussal ellentétes rendszer a szocializmus, amely alapvetően a termelési elemek vagy javak társadalmi tulajdonának koncepcióját hirdeti. Így a magántulajdon védelméből következik a többi kapitalista jellemző: az egyéni önérdek védelme, az árrendszerek és a piaci verseny megléte.
A szocialista álláspontok az évek során a klasszikusabb előfeltételektől a szabad kereskedelemmel kapcsolatos nyitottabb és elfogadóbb álláspont felé fejlődtek. Bizonyos alapfeltételek mellett, mint például a kormány ellenőrzése a gazdasági és pénzügyi szférában, valamint a polgárok védelme az egyenlőtlenségek és a társadalmi visszaélések elkerülése érdekében. Ezek a vegyes gazdasági rendszerek piaci szocializmus vagy szociáldemokrácia néven ismertek.
A kapitalizmus eredete
A kapitalizmus más elnevezései az eredete óta a “szabad piacgazdaság” vagy “szabad gazdaság”.
Noha a kereskedők és a kereskedelem már a korai civilizációk kialakulása óta létezett, a kapitalista rendszer csak a 13. században jelent meg Európában. A kapitalizmus volt az a gazdasági rendszer, amely a feudalizmus helyébe lépett a világ nagy részén. A kapitalizmus előtt a munka a földesúri szolgaságból, a rabszolgaságból vagy a közösséggel szembeni társadalmi-morális kötelességből eredő kötelezettség volt. A kapitalizmus azért jött létre, hogy tőkéért (bérért) cserébe munkát ajánljon, nem pedig szolgaságot vagy rabszolgaságot, innen a neve.
Lásd a teljes cikket a kapitalizmus eredetéről.
A kapitalizmus jellemzői
A kapitalizmus alapelvei:
- Az egyéni jogok védelme: A tőke és a termelőeszközök magántulajdona.
- Vállalkozási szabadság: Amelyen keresztül lehetőség van üzleti projektek megvalósítására vagy azok megszüntetésére.
- Versenypiac: Amely feltételezi, hogy a csereárat a kereslet és a kínálat kölcsönhatása adja a lehető legkisebb állami beavatkozással.
- Ez a piac többféle lehetőséggel és termékalternatívával rendelkezik, amelyek közül az egyéneknek lehetőségük van választani. Ebben alakulnak ki azok a keresleti és kínálati döntések, amelyek egyensúlyi állapotokat és árakat eredményeznek.”
Ezen az alapon a gazdasági spektrum tagjai saját önérdekük követése és profitmaximalizálásuk szerint működnek a tőke felhalmozásával és ennek érdekében történő alkalmazásával. Alternatívaként a rendszerben a munkával részt vevő munkavállalók cserébe olyan bért vagy másfajta díjazást kapnak, amely kielégíti hasznosságukat, és lehetővé teszi számukra, hogy hozzájussanak az általuk igényelt javakhoz vagy szolgáltatásokhoz.
Az állam szerepe a kapitalizmusban
A kapitalizmusban a kormányzat fő feladata a piaci kudarcok megfékezése. Ezenkívül meg kell akadályoznia, hogy a rendszer visszaélésekhez vezessen, és ösztönöznie kell a versenyt. E fogalom alatt különböző típusú származtatott rendszerek léteznek, mint például a monopolkapitalizmus, a pénzügyi kapitalizmus vagy a neokapitalizmus.
Ebben az értelemben különösen figyelemre méltó a politikai hatalom korlátozott jelenléte és befolyása a piacon, mivel ez lehetővé teszi a tulajdonosok vagy vállalkozók számára, hogy nagyfokú szabadsággal és függetlenséggel működjenek a profitszerzésben. Ezekkel a munkáltatók képesek újra befektetni a vállalatukba és kifizetni a munkavállalóikat. Ugyanakkor csökkenti az állam hatalmát a mindennapi pénzügyi és üzleti ügyekben. Így nagyobb súlyt adva a magánszereplőknek és átvéve a piacok felügyeletét.
A termelőeszközök privatizációjának hívei gyakran azzal érvelnek, hogy a magánvállalkozások általában jobban kezelik az ellenőrzést és az irányítást, mint az állam. A bürokrácia vagy a sok feladat megakadályozza, hogy ezt a feladatot hatékonyan ellássa. Ráadásul, ha egy vállalat nyilvános, akkor a polgárok viselik a rossz gazdálkodásból eredő esetleges veszteségek terhét. Ezzel szemben, ha magánvállalkozásról van szó, akkor a vállalat maga vállalja az összes kockázatot.
A liberálisok azzal érvelnek, hogy egy olyan piacon, ahol verseny van, a vállalatok képesek javítani a termékeket és szolgáltatásokat, megváltoztatva a költségszerkezetet, hogy alacsonyabb áron több minőséget tudjanak kínálni. Az állam szerepének és a piacba való beavatkozásának csökkentése a kapitalizmus és a legújabb nyugati gazdaság egyik alapja.