A kapilláris vérvétel már évtizedek óta létezik. Kezdetben a technikát arra használták, hogy csecsemőktől vért vegyenek genetikai szűrés céljából. Öt vagy tíz µl vételezése egy újszülöttből nehéz és potenciálisan káros lehet, ezért a kis térfogatú mintavételnek kézenfekvő alkalmazása volt ezen a területen.
A kapilláris vért felnőtteknél az ujjba, csecsemőknél és kisgyermekeknél a sarokba szúrással nyerik. A mintát ezután pipettával gyűjtik, üveglemezre vagy szűrőpapírra helyezik, vagy egy mikromintavevő eszköz hegyével szívják fel. A kapilláris vért a vér tesztcsíkra történő átvitelével használják a glükózméréshez.
Különbségek az eredményekben
A kapilláris vér és a plazma közötti különbségek a legtöbb esetben minimálisak. A hemoglobin- és hematokritértékekben, valamint a vérlemezkeszámban azonban vannak eltérések. A glükózszintek szintén kis eltérést mutatnak. A vénás vércukor általában valamivel magasabb, mint az ugyanabban az időpontban mért kapilláris vércukor. Ezeket a laboratóriumi jelentéseket az alkalmazott mintavételi módszer fényében kell értékelni.
A kapilláris vérvétel előnyei
- A kapilláris vérvételnek csak nagyon kis mennyiségű vérre van szüksége. Az intenzív osztályon fekvő betegek a teljes vérmennyiségük akár két százalékát is elveszíthetik naponta, ha vénás vérvételre kerül sor.
- A vérvétel egyszerű és viszonylag fájdalommentes. Idős betegnél vagy gyermeknél vénát találni rémálom és trauma lehet mind a laboráns, mind a beteg számára.
- A betegeket meg lehet tanítani az otthoni kapilláris vérvételre. A cukorbetegek rutinszerűen ellenőrzik így a vércukorszintjüket.
- A vérvétel helye megváltoztatható, így a hegesedés és a fájdalom kockázata csökkenthető.
- Növekvő elfogadás és bevezetés a kórházi laboratóriumokban és a betegközpontú klinikai vizsgálatokkal és klinikai kutatással foglalkozó laboratóriumokban
A kapilláris vérvétel hátrányai
- Nem minden vizsgálat végezhető el kapilláris mintákon.
- A kapilláris vérvétel néha megrepedhetnek a vérsejtek, ami pontatlan eredményeket eredményezhet.
- Vérzési és fertőzési problémák mindkét módszerrel előfordulhatnak.
- A betegek bármilyen típusú vérvétel után ájulást érezhetnek.
- Az azonos terület túlzott használata a vérvételhez hegesedést okozhat.
- A vérvétel helyén, különösen csecsemőknél, elszarusodott csomók alakulhatnak ki. A csomók általában maguktól megszűnnek.
A kapilláris vérvételt általában mind a betegek, mind a laboratóriumi technikusok sokkal jobban kedvelik. A módszer egyszerűbb, kevésbé fájdalmas, és ritkán igényel “második szúrást”. Az eredmények összehasonlíthatóak a kapilláris vér és a plazma között, néhány esetet kivéve. Ezekben az esetekben az eredményeket össze kell vetni az azonos gyűjtési módszerrel nyert adatokkal.