A kacsák egészségének megőrzése megköveteli a szükséges lépések megtételét, hogy megelőzzük a betegségek kitörését, és amennyiben a kacsák mégis megfertőződnek, megfelelő kezelést kell alkalmazni az elhullás és a megbetegedés minimalizálása érdekében. Az alábbi irányelveket a nagy kacsaállományokra tekintettel dolgozták ki, de a kis állományokra is vonatkoznak.
Betegségmegelőzés
A kacsák és általában a baromfik betegségmegelőzését részletesebben tárgyalják a baromfibetegségekkel foglalkozó szabványos tankönyvek és más kapcsolódó kiadványok, amelyek közül néhányra ezen az oldalon (Kacsakiadványok) hivatkozunk. A gondozóknak három fő területen kell szorgalmasnak lenniük, hogy megelőzzék a kacsák betegségekkel való megfertőződését.
- Megállapítani és fenntartani egy biológiai biztonsági programot, amely megakadályozza a betegségek behurcolását azokba a helyiségekbe, ahol kacsákat tartanak. Ez magában foglalja a fertőző kórokozók bármely potenciális forrásának, például élő kacsáknak, más szárnyasoknak vagy állatoknak a bevitelének megtiltását. Azokban az esetekben, amikor élő kacsákat kell behozni a gazdaságba, a kacsáknak betegségtől mentes forrásból kell származniuk, és karanténba kell helyezni őket megfigyelés céljából, mielőtt a gazdaság területén elhelyeznék őket. A fertőző anyagok potenciális hordozóinak, például embereknek, teherautóknak, baromfi ládáknak és berendezéseknek a belépését meg kell tagadni, kivéve, ha megfelelő fertőtlenítő intézkedéseket hoznak. A kacsák gondozóinak ruhát és csizmát kell cserélniük, és fertőtlenítő lábfürdőt kell használniuk a telephelyre vagy az épületekbe való belépéskor.
- A kacsákat ismert fertőző betegségek ellen kell immunizálni. Sok esetben a megfelelő vakcinák vagy baktériumok megfelelő időben történő beadásával magas szintű védettséget lehet kiváltani a gyakori kacsabetegségekkel szemben. További információért lásd a Kacsa biológiai szerek című fejezetet.
- Minimalizálja az olyan környezeti stresszhatásokat, amelyek a kacsák fertőzésekre való fogékonyságát okozhatják. Ez magában foglalja a megfelelő elhelyezés, kezelés, szellőzés és táplálás biztosítását, amelyet ezen az oldalon máshol tárgyalunk.
A kacsák gyakori betegségei
A kacsavírus hepatitis
A kacsavírus hepatitis a fiatal, 1-28 napos korú kacsák rendkívül halálos ragályos betegsége. A kiskacsák a fiatalabb korban a legérzékenyebbek, és az életkor előrehaladtával fokozatosan ellenállóbbá válnak. A betegség ritkán fordul elő 4 hetesnél idősebb kacsáknál. A betegség kialakulása nagyon gyors, gyorsan terjed az állományban, és akár 90%-os elhullást is okozhat. A beteg kiskacsák lábai görcsösen összehúzódnak, és egy órán belül elpusztulnak a tipikus “íves-hátrahajló” testhelyzetben. A máj megnagyobbodik és vérzéses foltokat mutat. A betegség megelőzése érdekében a korcsoportokat elkülönítve kell tartani, és a tenyészkacsákat attenuált élő vírusos kacsahepatitis elleni vakcinával kell oltani (az anyai immunitású kacsafiókák előállítása érdekében).
A kacsapestis (kacsavírusos bélgyulladás)
A kacsavírusos bélgyulladás a vízimadarak akut, fertőző, rendkívül halálos betegségét okozza egy herpeszvírus. Ez a betegség leginkább az ivarérett kacsákat érinti, de fiatal kacsáknál is előfordul. A fertőzött madarak lomhaságot, fodros tollazatot, zöldessárga hasmenést mutatnak, amely néha véres. Az elpusztult madarak tollazata gyakran vérfoltos a szellőzőnyílás körül, és az orrlyukakból vér csöpög. Az egész testben vérzések találhatók a szövetekben. A nyelőcső és a bél nyálkahártyájának kitörő elváltozásai a betegség jellegzetes jelei. A kloákában nekrotikus plakkok figyelhetők meg. A tenyészkacsák rendszeres immunizálása attenuált élő kacsavírusos bélgyulladás elleni vakcinával megfelelő védelmet nyújt.
Riemerella anatipestifer fertőzés
A kacsák e bakteriális betegsége Pasteurella anatipestifer fertőzés, fertőző szerozitisz és Újkacsa-betegség néven is ismert. Az anatipestifer-fertőzés magas elhullást, súlycsökkenést és kárhoztatást okoz. Az akut formában gyakran jelentkezik kedvetlenség, szemváladékozás és hasmenés. A kacsák koordinálatlanságot, fejrázást és nyakcsavarodást mutatnak. A madarak általában a hátukon fekve, lábaikat evickélve találhatók. Az elpusztult madarakon talált tipikus elváltozások a fertőzött légzsákok, a szívet és a májat borító hártyák és az agyhártyagyulladás. A megelőző kezelés és a vakcinázás hatékony védekezési eszközök. A penicillin, az enrofloxacin és a szulfadimetoxin-ormetoprim (0,04-0,08% a takarmányban) hatékonyan csökkenti az elhullást.
A madárkolera
A Pasteurella multocida baktérium által okozott madárkolera, más néven baromfikolera a házi kacsák fontos betegsége, és Ázsia egyes részein a kacsák különösen zavaró betegsége. Ez a betegség összefügg a rossz higiéniai körülményekkel és a kacsaistállókban lévő állóvízzel. A tünetek közé tartozik az étvágytalanság, nyálkás váladék a szájból, hasmenés, tenyészkacsáknál pedig nehézkes légzés. Az elpusztult madarakon talált elváltozások közé tartoznak a szívizomzat, a bélrendszer és a hasi zsír bevérzései. A máj megnagyobbodott, rézszínű és morzsalékos (könnyen szétmorzsolható). A májon tűhegyes fehéres foltok láthatók. A jó higiéniai gyakorlatok nagyban hozzájárulnak a betegség megelőzéséhez. A takarmányba adott szulfadimetoxin-ormetoprim (0,02-0,04%) és klórtetraciklin (0,044%) hatékony kezelés.
Kolibacillózis
A baromfi e gyakori fertőzése, amelyet Escherichia coli okoz, 2-8 hetes korú kacsáknál csökkent keltethetőséget, a sárgatest fertőzését (omphalitis), szeptikémiát (bakteriális invázió a véráramban), tenyészkacsáknál salpingitist és peritonitist okoz. A piaci kacsáknál az E. coli fertőzés a Riemerella anatipestifer fertőzéshez nagyon hasonló elváltozásokat okoz (lásd fent). A jó higiénia és a jó gazdálkodás fontos megelőző intézkedések. A szulfadimetoxin-ormetoprim (0,04-0,08%) és a takarmányban lévő klórtetraciklin (0,044%) segít a betegség megfékezésében.
Azpergillózis
Ez az állapot akkor alakul ki, amikor a kacsák a nedves szalmán vagy takarmányon növekvő Aspergillus (gomba) penészgomba (Aspergillus fumigatus a gyakori faj) által termelt spórákat belélegzik. Ezek a belélegzett spórák többszörös csomókat vagy plakkokat okoznak a tüdőben és a légzsákokban. A gyakori tünetek közé tartozik a zihálás, a kedvetlenség és a kiszáradás. Ez a betegség nem tévesztendő össze az alább leírt aflatoxinmérgezéssel. Az aszpergillózis megelőzésére a legjobb megoldás a penészes szalma használatának elkerülése és a takarmány nedvesedésének megakadályozása.
Toxinok
A kacsák különösen érzékenyek bizonyos toxinokra, egyes esetekben feltűnően jobban, mint a csirkék vagy pulykák. Ezért a kacsagondozóknak különösen szorgalmasnak kell lenniük annak megakadályozásában, hogy a kacsák elfogyasszák ezeket a toxinokat, vagy ne legyenek kitéve ezeknek a toxinoknak.
Aflatoxinmérgezés
A gabonaszemeken és olajos magvakon a betakarítás előtt és után elszaporodó penészgombák (gombák) számos olyan toxint termelnek, amelyek különösen károsak a kacsákra. Ezek közül messze a legmérgezőbb anyag az aflatoxinok nevű toxincsoport. Az aflatoxinokat az Aspergillus flavus és az Aspergillus parasiticus penészgombák termelik. A kacsák rendkívül érzékenyek ezekre a toxinokra. Már nagyon kis mennyiség is nagyfokú elhullást okoz. A nedves betakarítási körülmények elősegítik e penészgombák növekedését.
Botulizmus
A kacsák, amelyek hozzáférnek az álló tavakhoz vagy más olyan területekhez, ahol bomló szerves anyagok (különösen állati tetemek) találhatók, a Clostridium botulinum baktérium által termelt toxinokat fogyaszthatják. Ez akkor történik, ha a hőmérséklet és más körülmények megfelelőek ennek az anaerob spóraképző baktériumnak a növekedéséhez. A botulizmus a nyak (limberneck), a lábak és a szárnyak progresszív petyhüdt (béna) bénulását okozza. Az érintett kacsák általában 24-48 órán belül kómában elpusztulnak.
Ricinusbab-mérgezés
A vadkacsák nagymértékű elhullását jelentették Texasban a ricinusbab (Ricinus communis) fogyasztása miatt. A ricin ricint tartalmaz, egy olyan toxalbumin, amelyről ismert, hogy emberekben és háziállatokban mérgezést okoz.
Répaliszt
A repcemagliszt egyes régebbi fajtái erukasavat és goitrogént tartalmaznak olyan magas szinten, hogy az káros lehet a baromfira. A kacsák sokkal érzékenyebbek az erukasavra, mint a csirkék és pulykák. A genetikailag továbbfejlesztett repcemagfajták (Canola) sokkal kisebb mértékben tartalmazzák ezeket a toxinokat. Azonban még a repceőrleményeket is először kacsákon kell tesztelni, mielőtt nagy mennyiségben kacsatápokban használnák.
Rovarirtók, rágcsálóirtók
A kacsatartóknak ügyelniük kell arra, hogy a kacsák számára hozzáférhető területeken ne használjanak olyan rovarirtó permetszereket vagy rágcsálómérgeket, amelyekről ismert, hogy károsak a kacsákra. Egyes rovarirtó permetszerek erősen mérgezőek a kacsákra, mint például a paration és a diazinon. Mindig figyelmesen olvassa el a rovarirtószer dobozán található utasításokat, mielőtt kacsák közelében használná. A véralvadásgátlót, warfarint tartalmazó patkánymérgek, ha a kacsák elfogyasztják, elvérezhetnek.
Tirath S. Sandhu, DVM, Ph.D.