Mi a körkörös légzés?
A körkörös légzéstechnika az a képesség, hogy hosszú ideig fenn tudjuk tartani a hangot azáltal, hogy megtöltjük az arcunkat levegővel, amikor kezd kifogyni a levegő a tüdőnkben.
Ez különbözik az összekapcsolt légzéstől vagy a tudatos összekapcsolt légzéstől, amelyet az érzelmi felszabadulást/katharzist és a módosult tudatállapotokat elősegítő transzformációs légzéses foglalkozásokon használnak.
A körkörös légzés során az arcodban lévő levegőt használod arra, hogy bármilyen hangkeltő forrásod van, az orrodon keresztül lélegzel be, és legalább részben feltöltöd a tüdődet levegővel, hogy egy állandó hangot tarts fenn. A fúvós hangszerjátékosok használják, például a szaxofon, a trombita és a didgeridoo.
A körkörös légzés ősi művészet
Az üvegfúvók évszázadokon át nagyon hasonló módszert használtak; nem tudtak megállni és belélegezni, ezért az arcukból származó levegővel tartották állandó nyomás alatt az üvegbuborékot, miközben az orrukon keresztül belélegeztek.
Belégzés kilégzés közben
Ez egy nagyon furcsa érzés, belégzés közben kilégzés közben belélegezni. Nem igazán kilélegzel, hanem az arcodban lévő levegőt használod, de a legnagyobb akadály csak az, hogy elérd azt az érzést, ami a belégzéshez szükséges, miközben a levegőt kifelé kényszeríted. Szinte el kell választanod a szád elejét a szád hátuljától.
Ha egyszer elsajátítod az érzést, valójában elég könnyű megcsinálni.
Olvastam egy emberről, aki nagyon hatékonyan tanította a fiatal diákoknak a körkörös légzéstechnikát.
Azt mondta nekik, hogy fújják fel az arcukat, és tartsák meg a hangjukat.
Amíg ők fújták az arcukat, ő azt kiáltotta: “Most belélegezz!”, és a kezével megszorította az arcukat, hogy a levegőt kifelé kényszerítse, miközben belélegeznek.
Szóval kezdetben többféleképpen is el lehet érni ezt az érzést, de ez a legnagyobb akadály, amit le kell küzdeni.
A másik az, hogy másfajta izmokat használsz a hang fenntartásához, és rájössz, hogy ezeket az izmokat finomhangolni kell. Kezdetnek tényleg meg kell értened a körkörös légzéstechnika négy különböző lépését:
A körkörös légzés 4 különböző lépése
- Amint a tüdőd kezd levegőt veszíteni, felfújod az arcodat.
- Az arcodból származó levegőt az arcizmokkal átnyomod a hangszeren, és a hang fenntartására használod, miközben az orrodon keresztül belélegzel.
- Amint elegendő levegő kerül be, újra elkezdesz kilélegezni a tüdőn keresztül.
- Az arcizmokat visszavezeted a normál helyzetükbe.
Meg kell értened, hogy ez nem azonnal történik. Azt tapasztalom különösen az idősebb tanulóknál, hogy azt akarják, hogy ez azonnal kifejlődjön, mert más területeken már eléggé előrehaladottak. A valóság azonban az, hogy mindezek kialakulásához egy időre van szükség, ahogyan az is eltartott egy ideig, amíg megtanultak játszani az elején.”
Körkörös légzés gyakorlása
Azoknak, akik a légzésükön szeretnének javítani, a hangerő javítására kell összpontosítaniuk, és ez a zenészekre is vonatkozik. A légzéstechnikák és az olyan felszereléstípusok támogatása, mint az oxigénkoncentrátor, pontosan ezt segítik elérni, mindenféle cirkuszi trükk vagy trükközés nélkül!
Ha a körkörös légzést kell gyakorolnod, gondoskodnod kell arról, hogy megfelelő egészséges mikrobiomod legyen (Próbáld ki a Prescript Assist-ot), hogy ellensúlyozd a bélrendszered és az idegrendszered stresszét, és segítsd visszaszerezni, amit elvesztettél.
Körkörös légzési készségek fejlesztése – próbálja ki ezt a gyakorlatot:
- Fújja ki az arcát, és lélegezzen normálisan be és ki az orrán keresztül.
- Megismételje ugyanezt, de hozzon létre egy nagyon kis lyukat az ajkán. Miközben be- és kilélegzel az orrodon keresztül, engedd ki a levegőt az ajkaidon keresztül. Az első alkalommal az egész egyszerre távozik. Aztán megtanulod visszafogni magad, és egyszerre csak egy kicsit engedd ki.
- Vegyél egy szívószálat, és szorítsd össze majdnem teljesen. Miközben az arcod felpúposodik, dolgozd be a szívószálat a szádba, a másik végét pedig tedd egy pohár vízbe. Miközben az előzőekhez hasonlóan be- és kilélegzel az orrodon, figyeld meg, hogy a szívószál végéből buborékok jönnek-e ki a vízben. A szívószál összeszorításának oka, hogy amikor először az orrodon keresztül lélegzel be, az a természetes, hogy a szádon keresztül lélegzel be, és így nem fogsz megfulladni.
- Amíg az orrodon keresztül lélegzel be és ki, amint nagy levegőt veszel, kényszerítsd magad arra, hogy a szádon keresztül lélegezz ki, és ez a körkörös légzés. Alapvetően ezen a ponton csinálod.
- Tényleg a lehető leghamarabb foglalkozz a hangszereddel. Sokan végül is képesek szívószállal csinálni, de másképp nem tudják megcsinálni, mert elhanyagolták azt az időt, hogy a hangszerrel a szájukban csinálják. Az egész gondolat, hogy valami más is történjen, mint csak buborékokat fújni a McDonald’s szívószálán keresztül, tényleg sok embert megállít.
Maszk “A dudor”
Mindig van egy kis dudor, amikor az arcodban lévő levegőből visszaváltasz a tüdődben lévő levegőre. Mindenki meg akar szabadulni tőle, de mindig lesz egy kis bukkanó vagy dudor. Mindig. Amit tenned kell, hogy olyan gyakorlatokat találsz, amelyek segítenek elfedni a dudort, amennyire csak lehetséges.
A legtöbb tanítványnál azt olvastam, hogy a dudor nem észrevehető, ha az ujjaidat mozgatod, vagy valamilyen technikai mintát csinálsz, miközben a körkörös légzéstechnikát végzed. És a hallgatók koncentrációja a megváltozott hangokra fog összpontosítani, szemben a hangszínváltozással.
A körkörös légzést minden nap gyakorolni kell. Csak vedd be a bemelegítésed részeként. Ezt naponta kell csinálni, különben egyszerűen nem fejlődik.
Mi köze van a körkörös légzésnek a természetes légzéshez?
A körkörös légzés valamelyest erősítheti a rekeszizmot, de ezen kívül nem sokat. A légzés elsődleges kulcsa a rekeszizom mérete – nem az ereje.”
A körkörös légzéstechnika leginkább egy aranyos trükk, amelynek komoly korlátai vannak az értelmes fúvós hangszeres kifejezés vagy előadás szempontjából. A legtöbb ember azért akar jobban lélegezni, mert több oxigént akar vagy kell bevinni. Az oxigénkoncentrátor csak a második helyen áll a légzés fejlesztése után, ha több oxigén előállításáról van szó.
Az oxigén (O2) koncentrátor géphez csatlakoztatott nagy tartályos zsákkal az ember többször annyi oxigént tud belélegezni (talán százszor annyit, attól függően, hogy milyen gyorsan lélegzik), mint bárki, aki anélkül próbál lélegezni, függetlenül attól, hogy mennyire jó a légzése – akár körkörös, akár jól fejlett.
Újabb megjegyzés egy szaxofonistától
A körlégzést cirkuszi mutatványnak tartom, ami eléggé elválik a fúvósok művészetétől. Szerintem a fúvós hangszerekben az a legmélyebb, ahogy a művész légzésének nyers és teljesen meztelen feltárulásán keresztül a hallgatót mélyen bejárják a művész érzelmi életébe: rekeszizom, testtartás, bordák… és minden apró érzelmi árnyalat a ki- és belégzés minden egyes millimétere mentén.
A körkörös légzés teljesen megkerüli ezt a kapcsolatot a hallgató és a művész érzelmi/légzési élete között, a hallgatót csak olyan mélyen engedi be a művész testébe, mint az arc…. egy nagyon felületes túra a művész belső életébe.
A művész múzsája (a “belső zeneszerzője”) ráadásul rendkívül érzékeny a művész légzési mechanizmusának szabadságára és korlátaira….és e szabadságoknak és korlátoknak megfelelően “tálalja” a zenei frázisokat a művésznek. Más szóval, ha a művésznek mélységesen összehangolt és rugalmas légzési mechanizmusa van, a művész múzsája olyan frázisokat fog létrehozni, amelyek ezt kihasználják.
Ez a kapcsolat automatikus, és kívül esik a művész kontrollján. Ezért véleményem szerint az a művész, aki a fúvós hangszerjátékát leválasztja a rekeszizmáról, azáltal, hogy körkörösen lélegzik, és következésképpen csak az arcából ad levegőt, akaratlanul is jelzi a belső múzsának, hogy olyan frázisokat adjon, amelyek az arclégzés korlátozott kifejezőerejének feltárására korlátozódnak.
Hozzá kell tennem, hogy a nagy fúvós művészet minden kilégzés teljes “történetét” feltárja, a kilégzés minden egyes frakciójának megfelelő változó érzelmekkel és érzésekkel….pl, a kilégzés kezdetéhez egészen más érzelmi érzés társul, mint a kilégzés végéhez. Mindig.
A körkörös légzés célja ennek a “történetnek” a megkerülése… egy olyan stratégia, amelyben nekem személy szerint sem művészként, sem hallgatóként nem áll szándékomban részt venni. Bár a fentiek közül egyiket sem tudom bizonyítani, megjegyzem, hogy _nem_ a nagy jazz-művészek közül senki sem alkalmazott körkörös légzést. Egyikük sem.
Röviden: a körkörös légzés azon a téves meggyőződésen alapul, hogy az ősi “kilégzés története” (egy olyan történet, amely évmilliók óta mélyen megmozgatja az emberi szellemet) kifutott, és most már művészi korlátok közé tartozik….i.e., hogy a nagy fúvósművészetet a kilégzés időtartama határozza meg, nem pedig az, hogy a kilégzés mennyire csupasz és élő.
– Paul A.
From Mike: Mi van Dizzy Gillespie-vel, a hatalmas pofájával?
From Paul: ..nehéz vele racionálisan beszélgetni másokkal, mert mitikus méreteket öltött. Véleményem és fülem szerint azonban – és ez a vélemény ellentmond a közhiedelemnek – Dizzy fő hibája valóban a pofás légzése, és a hangjának mélysége és a “kilégzés története” iszonyatosan szenved emiatt.
From Mike: Van erről valami gondolatod? Van egy kis quickie légzés, ami magában foglalja az alsó légzést, amit az énekesek kifejleszthetnek, ami alig észrevehető.
From Paul: Nekem erről nincs egyértelmű elméletem. Ismétlem, amit neked írtam, az csak a fejemből pattant ki. De úgy tudom, hogy a “gyors lélegzetvétel” egy kicsit több levegőt táplál a rekeszizom mechanizmusába a szükség pillanatában. Ez teljesen más, mint a körlégzés, ami az arclégzést táplálja levegővel, egy reménytelenül felszínes és érzelmileg leválasztott légzési stílus, függetlenül attól, hogy az üzemanyag hozzá nagy belégzésekben vagy quickie-légzésekben érkezik.
From Mike: Dizzy-nek van híre a kissé hosszabb passzázsokról?
From Paul: A hátteremet figyelembe véve, tudnom kéne erre a választ, de nem tudom. De még ha van is ilyen hírneve, nem számítanék rá, hogy megérdemli.
Nem szabad szem elől téveszteni azt a tényt, hogy az igazi rekeszizomlégzők _elképesztően_ hosszú frázisokat értek el, de mind tökéletesen megformálva, hogy egy mély érzelmi történetet mondjanak el.
Más szóval a körlégzés vonzhatja a tanulók “gyorséttermi” tömegét, akik nem akarják megtenni azt, ami a légzés valódi kiterjesztéséhez szükséges lenne (mind mechanikusan, mind karakterológiailag).
És ami még ennél is fontosabb, lehet némi zavar a prioritásokkal kapcsolatban….a nagy rekeszizomlégzők azért képesek rettenetesen hosszú frázisokat játszani, mert összekapcsolódtak a légzésük hajlékonyságával, vagy fordítva?
Én az előbbire gyanakszom, hogy a “hosszú kilégzés” a nagyszerű és élő kilégzés mellékhatása (nem oka)… de fogadok, hogy a körlégzők közül sokan az utóbbira tippelnének, és úgy gondolják, hogy ha valaki meg tudja hosszabbítani a légzését, annak mellékhatásaként nagy művészet lesz.
Rahsaan Roland Kirk és Kenny G. is állítólag ezt csinálja.
Következtetés?
A körlégzés veszélyes lehet.
A biztonságérzet hiánya, amikor a folyamatos hangáramlásra törekszünk, könnyen vezethet ahhoz, hogy nagyon gyorsan és sekély légzéssel lélegezzünk. Így hiperventillálsz és szédülsz. Volt már rá példa, hogy az emberek elájultak. Olvastam egy szélsőséges esetről, amikor valaki egyszer meghalt a hiperventillációtól, amikor körkörös légzéssel lélegeztek!
A körkörös légzés másik hátránya, hogy lehetővé teszi, hogy folyamatosan játsszunk, frázisvégződések vagy szóközök nélkül a zenében. A zenében nincsenek pontok és vesszők. Nincs írásjelek helye a levegővételhez, ezért vesszőket jelölnek a dalszövegek lapjain. A zenének szüksége van ezekre a szünetekre. Miért töltenél órákat egy olyan készség tökéletesítésével, amellyel elronthatod a zenét?
Azoknak, akik a légzésükön szeretnének javítani, a hangerő javítására kell összpontosítaniuk, és ez a zenészekre is vonatkozik. A légzéstechnikák és az olyan felszereléstípusok támogatása, mint az oxigénkoncentrátor, pontosan ezt segítik elérni, mindenféle cirkuszi trükk vagy trükközés nélkül!