Klinikai jelentőség
Legg-Calve-Perthes betegség
Ez a proximális combcsonti epifízis idiopátiás osteonecrosisa gyermekeknél. A combfej vérellátása megszakad, amit revascularisatio követ, ami körülbelül 2-5 évig tart. A kórelőzmény jellemzően fiatal kaukázusi férfiakra (férfiak: nők = 5:1), akik alacsonyabb társadalmi-gazdasági osztályból származnak és magasabb földrajzi szélességen élnek, és fájdalommentes sántítással és csípőmerevséggel jelentkeznek. Az esetek 12%-ában kétoldali, és 1:10 000 gyermeknél fordul elő. A kockázati tényezők közé tartozik a pozitív családi anamnézis, az alacsony születési súly, a rendellenes születési előfordulás és a passzív dohányzás. A prognózis jó, ha a betegség 6 évesnél fiatalabb korban kezdődik, a combfej gömbölyűsége, az oldalsó pillér minimális érintettsége és a csontrendszeri érettség kongruenciája mellett. Ezeknél a betegeknél fokozottan fennáll a korai osteoarthritis kialakulásának kockázata a rendellenes alakú combcsontfej miatt. A kezelés céljai közé tartozik a tünetek megoldása fájdalomcsillapítókkal, húzással és mankóval, a teljes mozgástartomány fenntartása/elérése fizikoterápiával, valamint a súlyosságtól függően a combcsontfej befogása merevítéssel/műtéttel, hogy az jó pozícióban maradjon az acetabulumban.
Slipped Capital Femoral Epiphysis (SCFE)
A proximális combcsonti epifízis “átcsúszásának” rendellenessége a proximalis physison. A kórelőzmény tipikusan egy elhízott, nem kaukázusi férfi (férfi:nő = 2:1,4), aki a gyors növekedés időszakában (10-16 éves korában) lágyék-, és combfájdalommal jelentkezik, csökkent a csípő mozgástartománya, sántít, ritkábban több hónapja térdfájdalom jelentkezik. Ez a serdülőkori csípőt érintő leggyakoribb rendellenesség, amely 10:100 000 gyermeknél fordul elő. A kockázati tényezők közé tartozik az elhízás, az endokrin betegségek, az acetabularis retroverzió, a femur retroverzió és a sugárkezelés. Az epifízis elcsúszásának százalékos aránya alapján osztályozzák:
-
I. fokozat: 0%-33%
-
II. fokozat: 34%-50%
-
III. fokozat: 50%-nál nagyobb.
A kezelés magában foglalja a perkután in situ csavarrögzítést stabil és instabil elcsúszás esetén egyaránt. Egy kanülált csavar tekinthető arany standardnak. A kétcsavaros konstrukciók biomechanikailag stabilabbak, de nagyobb a csavarral kapcsolatos szövődmények kockázata. A kontralaterális csípő profilaktikus rögzítése szintén megfontolandó a magas kockázatú betegek esetében, de továbbra is ellentmondásos. A nyílt epifízisredukció és rögzítés, az osteochondroplastica és a proximalis femoralis osteotomia szintén életképes lehetőségek maradnak a csúszás súlyosságától függően.
Femurfej törések
Ez egy ritka töréskép, amely szinte mindig csípőficammal jár együtt. Története tipikusan olyan betegre jellemző, aki impaction, avulsion, vagy nyíróerők, beleértve a gépjárműbaleseteket, eséseket és sportsérüléseket is, lokalizált csípőfájdalommal, teherbírási képtelenséggel jelentkezik. A fizikális vizsgálat során az alsó végtag hajlított, megrövidült, és vagy a hátsó ficamra utaló adductió és belső rotáció, vagy az elülső ficamra utaló abductió és külső rotáció jellemző. A Pipkin-féle osztályozás szerint osztályozzák :
-
I. típus: Csípőficam a combcsontfejnek a fovea alatt elhelyezkedő törésével (nem érinti a combcsontfej teherviselő részét)
-
II. típus: Csípőficam a combcsontfej fovea feletti törésével (a combcsontfej teherviselő részét érinti)
-
III. típus: I. vagy II. típus + a combnyak törése (nagy az avaszkuláris nekrózis kockázata)
-
IV. típus: I. vagy II. típus + az acetabularis perem törése
Ezeknél a betegeknél nagy a kockázata a combfej csontkinövésének és a poszttraumás artritisznek (a hátsó fal törése a leggyakrabban társul hozzá).
A combcsontfej-törések nemoperatív kezelése magában foglalja a csípő 6 órán belüli reponálását a neurovaszkuláris és lágyrészsérülés kockázatának csökkentése érdekében. Pipkin I. vagy Pipkin II. törés esetén 1 mm-nél kisebb kilépés esetén a beteg 4-6 hétig konzervatív kezelésben részesülhet, amely során a testsúlyt érintve, korlátozott mozgástartományban, adductióban és belső rotációban kell terhelni. A beteget sorozatos röntgenfelvételeknek kell alávetni a megfelelő gyógyulás és a megtartott redukció biztosítása érdekében.
A nyílt reponziós belső rögzítés műtéti kezelése fej nélküli kompressziós csavarokkal elsősorban az 1 mm-nél nagyobb elállású pipkin II, a III. és a IV. típus esetében jöhet szóba. A betegek rekonstrukciós lemezeket és bioabszorbeálható csavarokat is fontolóra vehetnek . Az arthroplastika idősebb betegek és jelentősen elmozdult, csontritkulásos vagy szilánkos törések esetén alkalmazható.