Szülői imprinting
Az epigenetikus öröklődés másik példája, amelyet körülbelül 10 évvel ezelőtt fedeztek fel az emlősöknél, a szülői imprinting. A szülői imprinting során,bizonyos autoszomális gének látszólag szokatlan öröklődési mintázatot mutatnak. Például az egér Igf2 génje csak akkor fejeződik ki az egérben, ha azt az egér apjától örökölte. Azt mondják, hogy anyai imprintinggel rendelkezik,amennyiben a gén anyától származó másolata inaktív. Ezzel szemben az egér H19 génje csak akkor fejeződik ki, ha az anyától örökölte; a H19 apai imprintinggel rendelkezik. A szülői imprinting következménye, hogy az imprintelt gének úgy fejeződnek ki, mintha hemizigóták lennének, annak ellenére, hogy minden sejtben két példány van ezekből az autoszomális génekből. Továbbá, amikor ezeket a géneket molekuláris szinten vizsgálják, nem figyelhető meg változás a DNS-szekvenciájukban. Inkább csak az imprintelt gének DNS-ének bizonyos bázisain található extra metil (-CH3) csoportokat látjuk. A legtöbb magasabb rendű szervezet DNS-ének egyes bázisai metiláltak (kivétel a Drosophila). Ezeket a metilcsoportokat enzimatikus úton, speciális metilázok és demetilázok hatására adják hozzá és távolítják el. A metiláció szintje általában korrelál a gén transzkripciós állapotával: az aktív gének kevésbé metiláltak, mint az inaktív gének. Nem ismert azonban, hogy a DNS-metiláció megváltozott szintje okoz-eepigenetikai változásokat a génaktivitásban, vagy a megváltozott metilációs szintek ilyen változások következményeként jönnek létre.
Mi a közös az epigenetikai öröklődés ezen példáiban? A fő szál az, hogy valahogyan egy kromoszóma egy darabját különbözőnek lehet címkézni a származása alapján, vagy az alapján, hogy milyen más gének voltak ugyanabban a genomban. E példák közül sok esetében a DNS-metilációban mutatkozó különbségeket a génaktivitásban mutatkozó eltérésekkel hozták összefüggésbe. Ennek ellenére a mögöttes mechanizmusok és indoklás, hogy miért alakultak ki ezek a rendszerek, még mindig meglehetősen rejtélyesnek tűnnek.