Mi a kényszeres kényszerbetegség?
A kényszeres kényszerbetegség (OCD) krónikus szorongásos zavar, amelyet visszatérő, tolakodó gondolatok (rögeszmék) jellemeznek, amelyek ismétlődő viselkedésekhez (kényszerek) vezethetnek.
A kényszeres kényszerbetegség gyakori. A lakosság több mint 2%-át érinti, azaz minden 50 emberből több mint egyet. Több ember szenved kényszerbetegségben, mint bipoláris depresszióban.
A kényszerbetegségek maguk a nem kívánt, tolakodó gondolatok vagy impulzusok, amelyek úgy tűnik, hogy ismételten “felbukkannak” az elmében. Ezek a betolakodó gondolatok lehetnek félelmek, indokolatlan aggodalmak vagy a dolgok elvégzésének szükségessége. Ha az ember feszült vagy stressz alatt áll, a rögeszmék súlyosbodhatnak.
A kényszercselekvések azok a viselkedések, amelyek a kényszeres gondolatokból fakadhatnak. A leggyakoribb kényszerek közé tartozik az ismétlődő mosakodás (kezek vagy tárgyak) és az “ellenőrző” viselkedés. A kényszerek lehetnek rituálék, bizonyos cselekvések ismétlése, számolás vagy más visszatérő viselkedések. Néhány kényszeres kényszerbetegségben szenvedő ember a baktériumok vagy a szennyeződések megszállottja.
Melyek a kényszeres kényszerbetegség tünetei és jelei?
A kényszeres kényszerbetegségben szenvedő embereknek lehetnek enyhe vagy súlyos tünetei. Az enyhe kényszerbetegségben szenvedők bizonyos ideig (például a munkahelyen) képesek lehetnek kontrollálni kényszeres viselkedésüket, és sikeresen elrejthetik állapotukat. Súlyos esetekben azonban a kényszeres kényszerbetegség zavarhatja a társadalmi és szakmai működést, és fogyatékosságot okozhat.
A kényszerbetegség tünetei gyakran már az élet korai szakaszában megjelennek. Leggyakrabban gyermekkorban, a tinédzserkorban vagy a korai felnőttkorban kezdődnek. A férfiak és a nők minden fajból egyformán érintettek, és a kényszeres kényszerbetegség általában egész életen át fennáll, a súlyosság ingadozásával.
Mi okozza a kényszerbetegséget?
Míg a kényszerbetegség pontos oka nem ismert, a tudományos bizonyítékok egy lehetséges biológiai rendellenességre utalnak. Kimutatták, hogy a kényszerbetegségben szenvedőknél a neurotranszmittereknek nevezett agyi vegyi anyagok szintje kiegyensúlyozatlan.
A kényszerbetegséghez más szorongásos zavarok, depresszió, étkezési zavarok vagy más pszichés állapotok is társulhatnak. Egyes kényszerbetegségben szenvedők képesek megérteni, hogy gondolataik és cselekedeteik irreálisak és helytelenek, míg másokból hiányzik ez a belátás.
Hogyan kezelik a kényszeres kényszerbetegséget?
A szerotonin neurotranszmitterre ható antidepresszánsok a kényszeres kényszerbetegségben szenvedők akár 75%-ának is enyhülést hozhatnak. A leggyakrabban felírt gyógyszerek a szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI-k), mint például a paroxetin (Paxil), a szertralin (Zoloft) és a fluoxetin (Prozac). A viselkedésterápia szintén hatékony kezelési lehetőség lehet. A kényszerbetegség pszichoterápiája magában foglalhatja a zavaró gondolatok és impulzusok belátását és a velük való szembesülést a kapcsolódó kényszerek ellenőrzésére tett kísérletben.