12-19. századSzerkesztés
Jalta létezését először a 12. században jegyezte fel egy arab geográfus, aki bizánci kikötőként és halász településként írta le. A 14. században a krími partvidéken lévő genovai kereskedelmi kolóniák hálózatának részévé vált, amikor Etalita vagy Galita néven ismerték. A Krím 1475-ben került az Oszmán Birodalom birtokába, ami a Krími Kánság fennhatósága alá tartozó félig független alárendelt területté tette, de a déli partvidék Jaltával együtt közvetlen oszmán fennhatóság alá tartozott, a Kefe Eyalet (Feodosiya) megalakulásával. Jaltát 1783-ban az Orosz Birodalom annektálta a Krím többi részével együtt, ami kiváltotta az 1787-1792 közötti orosz-török háborút. A Krím annektálása előtt, 1778-ban a krími görögöket Mariupolba telepítették át; az egyik közeli, általuk alapított falut szintén Jaltának hívják.
A 19. században a város az orosz arisztokrácia és nemesség divatos üdülőhelyévé vált. Leó Tolsztoj itt töltötte a nyarakat, Anton Csehov pedig 1898-ban vett itt egy házat (a Fehér dácsát), ahol 1902-ig élt; Jalta Csehov “A hölgy a kutyával” című novellájának helyszíne, és olyan jeles színdarabok is Jaltában születtek, mint A három nővér. A város szoros kapcsolatban állt a királyi családokkal is. III Sándor cár 1889-ben fejezte be a Jaltától nem messze északra fekvő Massandra-palota építését, II. Miklós pedig 1911-ben a várostól délnyugatra építtette a Livadia-palotát.
20. századSzerkesztés
A 20. században Jalta a Szovjetunió fő üdülőhelye volt. Vlagyimir Lenin 1920-ban rendeletet adott ki “A Krímnek a dolgozó nép gyógykezelésére való felhasználásáról”, amely jóváhagyta, hogy a régió meglehetősen exkluzív üdülőhelyből a megfáradt proletárok üdülőhelyévé váljon. Jaltában és környékén számos munkásszanatóriumot építettek. Valójában kevés más hely volt, ahová a szovjet állampolgárok tengerparti üdülésre jöhettek volna, mivel a külföldi utazásokat egy maroknyi kivételével mindenki számára megtiltották. A szovjet elit is Jaltába járt; Joszif Sztálin szovjet miniszterelnök a Massandra-palotát használta nyári rezidenciaként.
Jaltát 1941. november 9-től 1944. április 16-ig a német hadsereg szállta meg.
A város 1945-ben került a világ figyelmébe, amikor a Livadia-palotában tartották a “három nagyhatalom – a Szovjetunió, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság – közötti jaltai konferenciát.
21. századSzerkesztés
A Szovjetunió 1991-es felbomlását követően Jalta gazdasági nehézségekkel küzdött. A volt szovjet állampolgárok újgazdagjai közül sokan más európai üdülőhelyekre kezdtek járni, most, hogy már volt szabadságuk és pénzük utazni; fordítva, sok volt szovjet állampolgár elszegényedése azt jelentette, hogy már nem engedhették meg maguknak, hogy Jaltába menjenek. A város közlekedési kapcsolatai jelentősen csökkentek azzal, hogy megszűnt szinte minden tengeri személyszállítás. Európa leghosszabb trolibuszvonala a szimferopoli vasútállomásról Jaltába vezet (közel 90 km). Jalta a nyaralási szezonban (július-augusztus) zsúfolt, és a szállásárak nagyon magasak. A turisták többsége a volt Szovjetunió országaiból érkezik; 2013-ban a Krímbe érkező turisták mintegy 12%-a nyugati volt, több mint 200 sétahajóról.
Jaltának gyönyörű tengerparti sétánya van a Fekete-tenger mentén. Az embereket az év minden évszakában látni lehet ott sétálni, és gyülekező és beszélgető, látó és látott helyként is szolgál. A sétánytól keletre és nyugatra több strand is található. A városban több mozi, egy drámai színház, rengeteg étterem és több szabadtéri piac található.
Jalta két strandja 2010 májusa óta Kék Zászlós strand, ezek voltak az első strandok (Jevpatoria két strandjával együtt), amelyek Kék Zászlót kaptak egy FÁK-tagállamban.