Jód-131 orvosi felhasználása

A radioaktív jód (I-131) az orvosi terápiákban kezelési és diagnosztikai eszközként használható. Leggyakrabban a Graves-kór vagy a pajzsmirigyben lévő csomó miatt kialakult pajzsmirigy túlműködés kezelésében alkalmazzák.

Alkalmazás

Az I-131 terápiásan egyetlen, szájon át bevehető kapszula formájában adható be. A radioaktív jód béta- és gammasugárzást is kibocsát. A béta-sugárzás az a hatóanyag, amely elpusztítja a pajzsmirigy túlműködő sejtjeit, és kis távolságot tesz meg, általában nem távozik a beteg szervezetéből. A gamma-sugárzás a betegtől több méterre is eljuthat, és a közelben lévő más személyekre is hatással lehet.

A terápiás kezelések során leggyakrabban használt jód-131 terápiás dózisánál a gamma-sugárzás a beadás után három nappal általában már nyomnyira csökken.

Farmakológia

Az I-131 egy radioaktív jódsó, amely megváltoztatja a pajzsmirigyben a jód felszívódásának mechanizmusát. Használata különösen hasznos a pajzsmirigy túlműködő sejtjeinek elpusztítására. Használható továbbá a feokromocitóma és a neuroblastóma diagnosztikai képalkotó technikáiban is.

A kezelés terápiás előnyét az I-131 béta-sugárzása biztosítja. A hatás nagy részét (90%-át) ez a sugárzás végzi, bár a gamma-sugárzás is szerepet játszik.

Mellékhatások

A terápiás dózisban alkalmazott radioaktív jóddal történő kezelés jól tolerálható, és a pajzsmirigy túlműködés biztonságos és hatékony kezelésének tekinthető. A leggyakoribb mellékhatás a pajzsmirigy alulműködéshez vezető pajzsmirigysejtek túlzott pusztulása miatt kialakuló pajzsmirigy-alulműködés.

Néhány súlyos pajzsmirigy túlműködésben szenvedő betegnél közvetlenül a kezelést követően a tünetek súlyosbodhatnak. Ez a pajzsmirigysejtek elhalásával a véráramba kerülő további pajzsmirigyhormon következtében következik be. A tünetek rövid távú, több hónapos pajzsmirigyellenes gyógyszeres kezeléssel enyhíthetők.

A radioaktív jódnak való kitettség szintén növelheti a pajzsmirigyrák vagy a test más területein kialakuló rák kockázatát a betegeknél.

Kezelést követő elkülönítés és megfigyelés

A terápiás dózisban kapott betegek I-131-expozíciója miatt a terápiát követően bizonyos szintű elkülönítésre van szükség a környező egyének kockázatának minimalizálása érdekében.

A radioaktív jód nagy része a beadást követő első 3-5 napban természetes bomlás útján távozik a szervezetből, a teljes elimináció néhány héttel később következik be.

A sugárzás hatásának csökkentését a következő módszerek segítik:

• Tisztítsa rendszeresen a WC-ket és mosdókat
• Mosson gyakran ágyneműt
• Viseljen papucsot és zoknit, hogy növelje a másoktól való fizikai elszigeteltséget
• Kifejezetten radioaktív jód eltávolítására gyártott fertőtlenítőszert használjon (kerülje a klóros és fehérítő oldatokat)

A kezelés beadását követő egy hónapig ajánlott a betegnek tartózkodnia a szexuális érintkezéstől. A női betegeknek hat hónapig megfelelő fogamzásgátló módszereket kell alkalmazniuk, hogy megelőzzék a fejlődő magzatot érintő lehetséges sugárzási kockázatokat. Ezek az ajánlások konzervatívak a lehetséges kockázat kiküszöbölésére.

• http://www.radiologyinfo.org/en/info.cfm?pg=radioiodine
• http://www.insideradiology.com.au/pages/view.php?T_id=44#.VhLPqs7RifQ
• http://www.laradioactivite.com/en/site/pages/Iodine_131.htm
• http://www.newcastlenuclearmedicine.com.au/site/index.cfm?display=105594

További olvasnivalók

• A radiojódtartalom
• Radiojód – Mi a radiojód?
• Radiojód előállítása
• Jód-131 expozíció

Az író

Yolanda Smith

Yolanda a Dél-Ausztráliai Egyetemen szerzett gyógyszerészi diplomát, és Ausztráliában és Olaszországban is dolgozik. Szenvedélye, hogy a gyógyszer, az étrend és az életmód hogyan befolyásolja az egészségünket, és szívesen segít az embereknek ennek megértésében. Szabadidejében szívesen fedezi fel a világot, és szeret új kultúrákat és nyelveket megismerni.

Hivatkozások