Inverness-shire, más néven Inverness, Észak-Skócia történelmi megyéje. Skócia legnagyobb történelmi megyéje, amely magában foglalja a középső Felföld egy részét, Glen Mor-t és a Felföld egy részét északon. A Belső- és Külső-Hebridák több szigetét is magában foglalja, mint például Skye, Harris (Lewis és Harris egy része), North Uist, Benbecula, South Uist, Barra és a Kis-szigetek. A Külső-Hebridák szigetei (Harris, Uists, Benbecula és Barra) a Western Isles tanácsi területhez tartoznak, a megye többi része (beleértve a Belső-Hebridákat és a teljes szárazföldi területet) pedig a Highland tanácsi területhez tartozik.
Mim42
Cairns, kőkörök és brochs (száraz kőtornyok) bizonyítják a megye őskori településeit. Amikor a terület a római korban bekerült a történelmi feljegyzésekbe, a piktek otthona volt. Inverness volt a piktek fővárosa Brude király alatt, amikor Szent Columba 565 körül megérkezett, hogy hirdesse a kereszténységet. Amikor Skóciát a következő évszázadokban egyesítették, Inverness-shire Moray tartomány részét képezte. A megye a középkorban több földbirtokos dinasztia, köztük a MacIntoshes, a Frasers, a Chisholms és a Grants uralma alá került. Az Atlanti-óceán partja mentén a MacDonaldok, Cameronok és MacLeodok a Lords of the Isles alá tartoztak. A 15. és 16. században azonban a Stuart-királyok a növekvő klánrendszer főnökeinek befolyását használták fel az Inverness-shire feletti ellenőrzés gyakorlására.
A 17. és 18. században a megye klánjai különböző oldalra álltak az angol polgárháborúk és a jakobita felkelések körüli vallási és politikai vitákban, és a belső viszályok Inverness-shire-t is megrázták. A brit kormány a 17. század végén és a 18. század elején a megye területén a George, Augustus és William erődöket és egy katonai úthálózatot épített, hogy megkönnyítse a terület megbékélését. A kormány csökkentette a törzsfők hatalmát, és szabaddá tette az utat a földek nagy részének kívülállók általi megszerzése előtt. Ezek a földbirtokosok a 19. század eleji “felföldi tisztogatások” során több ezer croftert (kisbérlő, önellátásra törekvő gazdálkodót) kényszerítettek ki, hogy nagy juhtenyésztő birtokokat hozzanak létre. Ezt követően nagyarányú kivándorlás indult meg a skót Alföldre, valamint Kanadába, az Egyesült Államokba és Ausztráliába. A skóciai crofterek iránti széles körű szimpátia a század későbbi szakaszában védő jogszabályokat hozott, de a gazdasági nehézségek miatt a crofterek és más vidéki lakosok még a 20. században is a városokba vándoroltak. Az idegenforgalom fejlődése és az északi-tengeri olaj kitermelése a 20. század folyamán azonban új gazdasági életerőt hozott Inverness-shire egyes részeire.