Intendant, közigazgatási tisztviselő az ancien régime alatt Franciaországban, aki a király megbízottjaként szolgált az egyes tartományokban (généralités). Körülbelül 1640-től 1789-ig az intendanciák voltak a francia monarchia közigazgatási egységesítésének és központosításának legfőbb eszközei.
Az intendánsi tisztség eredete homályban marad, és nem találtak olyan dokumentumot, amely kifejezetten létrehozta volna. A hivatal abból indult ki, hogy a koronának szüksége volt a korrupt királyi bürokrácia felügyeletére és ellenőrzésére, amelynek tagjai közül sokan megvásárolták a hivatalukat. A korona az ilyen hivatalnokok fölé bizonyos időre pontosan meghatározott hatáskörrel rendelkező ügynököket helyezett, akiket lettres de commission alapján bízott meg. Számos ilyen ügynök, vagy commissaires, meghatározott ideig és meghatározott céllal járta a tartományokat, de 1555-ben II. Henrik mindegyikükhöz egy meghatározott területet, úgynevezett généralité-t rendelt. A különleges komisszárokat továbbra is kiküldték a különösen problémás területekre, és “igazságügyi intendáns” vagy “hadsereg intendánsa” címmel jelentettek a tartományi kormányzónak vagy a terepen lévő hadseregnek, és végül intendánsoknak nevezték őket.
A 17. század elején az intendánsok egyes tartományokban betöltött állásait állandóvá tették, és 1635 után gyakorlatilag minden tartományba kineveztek egy intendánst. Az 1630-as évekre a commissaires vagy intendánsok egyfajta párhuzamos közigazgatásként kezdtek működni a tartományokban, lehetővé téve a koronának, hogy a gouverneurs (tartományi katonai parancsnokok) és más helyi tisztviselők tekintélyét a koronával helyettesítse. Az 1640-es évek közepére a commissaires a helyi hatóságok, különösen az egyes tartományokban működő kincstárnokok vetélytársaivá váltak, sőt lényegében kiszorították őket. A helyi tisztviselők ebből fakadó ellenérzése volt az egyik tényezője a Fronde (1648-53) néven ismert felkeléssorozatnak, amely 1648-ban ideiglenesen arra kényszerítette XIV. Lajost, hogy egyes határvidéki tartományok kivételével minden intendáns hatáskörét visszavonja. E döntésnek nem volt tartós hatása, és az igazságügyi, rendőrségi és pénzügyi intendánsokat 1653-ban visszaállították.
Lajos Lajos személyes kormányzásának kezdetétől (1661) fenntartotta az intendánsokat, akik ezentúl a királyi hatalom rendszeres képviselői lettek. 1789-ben Franciaország 34 generalitásának 33 intendánsa volt. Az intendánsok hatásköre a tartományi közigazgatás minden területére kiterjedt: feladataik közé tartozott a központi hatalom utasításainak végrehajtása a généralitésükben, a helyi tisztviselők felügyelete, a korona képviselete a helyi autonóm testületekben (különösen a tartományi gyűlésekben), valamint a központi hatalom tájékoztatása a généralitésük gazdasági helyzetéről és közvéleményéről. Feladatuk mindig is inkább a tájékoztatás volt, mint a döntéshozatal, és ahhoz, hogy cselekedhessenek, a királyi tanács utasítását kellett megszerezniük, amelyet azonban általában az általuk javasolt irányvonalak szerint fogalmaztak meg. Igazságügyi intendánsként elnökölhettek a helyi bíróságok felett, felfüggeszthették a nem megfelelő bírákat, és rendkívüli törvényszékeket állíthattak fel a rablás és a lázadás elfojtására. Pénzügyi intendánsként ők határozták meg az adók mértékét a kerületben, és megvitatták a közgyűlésekkel a kerületi közgyűléseken megszavazandó éves adók összegét; a 17. század végére már az új adók beszedése is az ő hatáskörükbe tartozott. A közrendért felelősek, koordinálták a prévôts des maréchaux (a francia marsallok alá tartozó rendfenntartó erők) tevékenységét, és néha beavatkoztak a magánszemélyek ügyeibe is, amiért lettres de cachet-t küldtek. Ellenőrizték a városi közigazgatást is. Nagy hatalmuk népszerűtlenné tette őket, és részben hatalmi túlkapásaik orvoslására 1787-ben Franciaország-szerte létrehozták az úgynevezett assemblées provinciales-t, amely tanácskozási és közigazgatási hatáskörrel rendelkezett; az intendánsok hatáskörét 1789-ben megszüntették.