Az osztályváltás az érett B-sejtnek a membránhoz kötött antitestmolekulán (vagy B-sejt receptoron) keresztül történő aktiválódása után történik, és különböző antitestosztályokat hoz létre, amelyek mind ugyanazokkal a változó doménekkel rendelkeznek, mint az éretlen B-sejtben a V(D)J rekombinációs folyamat során keletkezett eredeti antitest, de nehézláncukban különböző állandó doménekkel rendelkeznek.

A naiv érett B-sejtek IgM-et és IgD-t is termelnek, amelyek az immunglobulinlokusz első két nehézlánc-szegmensét alkotják. Antigén általi aktiválást követően ezek a B-sejtek proliferálnak. Ha ezek az aktivált B-sejtek CD40 és citokin receptoraikon keresztül (mindkettőt a T-helper sejtek modulálják) specifikus jelzőmolekulákkal találkoznak, antitest osztályváltáson mennek keresztül, és IgG, IgA vagy IgE antitesteket termelnek. Az osztályváltás során az immunglobulin nehézláncának állandó régiója megváltozik, de a változó régiók, és így az antigénspecificitás is megmarad. Ez lehetővé teszi, hogy ugyanazon aktivált B-sejt különböző leánysejtjei különböző izotípusú vagy altípusú (pl. IgG1, IgG2 stb.) antitesteket termeljenek.

A nehézlánc exonjainak sorrendje a következő:

  1. μ – IgM
  2. δ – IgD
  3. γ3 – IgG3
  4. γ1 – IgG1
  5. α1 – IgA1
  6. γ2 – IgG2
  7. γ4 – IgG2
  8. γ4 – IgG2
  9. γ4 – IgG4
  10. ε – IgE
  11. α2 – IgA2

Az osztályváltás az úgynevezett osztályváltó rekombinációs (CSR) kötés mechanizmusával történik. Az osztályváltó rekombináció egy olyan biológiai mechanizmus, amely lehetővé teszi, hogy az aktivált B-sejt által termelt antitest osztálya megváltozzon az izotípus- vagy osztályváltás néven ismert folyamat során. A CSR során az antitest nehézlánc lókuszának egy részét eltávolítják a kromoszómáról, és a törölt részt körülvevő génszakaszokat újra összekapcsolják, hogy megmaradjon egy funkcionális antitest gén, amely egy másik izotípusú antitestet termel. A DNS-ben kettősszálú törések jönnek létre konzervált nukleotidmotívumoknál, az úgynevezett switch (S) régióknál, amelyek az antitest nehézláncok konstans régióit kódoló génszakaszok előtt helyezkednek el; ezek a δ-lánc kivételével minden nehézlánc konstans régióját kódoló gén szomszédságában fordulnak elő. A DNS-t két kiválasztott S-régióban egy sor enzim, köztük az aktiválás indukálta (citidin) deamináz (AID), az uracil DNS-glikoziláz és az apirimidikus/apurinikus (AP)-endonukleázok aktivitása vágja be és töri meg. Az S-régiók közötti közbeeső DNS-t ezt követően törlik a kromoszómából, eltávolítva a nem kívánt μ vagy δ nehézlánc állandó régió exonjait, és lehetővé téve a γ, α vagy ε állandó régió génszakaszának helyettesítését. A DNS szabad végeit egy nem-homológ végcsatlakozásnak (NHEJ) nevezett folyamat segítségével újra összekapcsolják, hogy a változó domén exonját összekapcsolják az antitest nehézláncának kívánt downstream állandó domén exonjával. A nem-homológ végcsatlakozás hiányában a DNS szabad végei egy alternatív, a mikrohomológia-csatlakozások felé hajló útvonalon is újracsatlakozhatnak. A μ és δ gének kivételével a B-sejtek egy adott időpontban csak egy antitest osztályt fejeznek ki.Míg az osztályváltó rekombináció többnyire deléciós folyamat, amely a kromoszómát “cis”-ben átrendezi, előfordulhat (az esetek 10-20%-ában, az Ig-osztálytól függően) kromoszómák közötti transzlokációként is, amely mindkét allél immunglobulin nehézlánc génjeit keveri.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.