ElliptikusokSzerkesztés
Balra (abban az értelemben, ahogy a sorozatot általában rajzolják) helyezkednek el az elliptikusok. Az elliptikus galaxisok viszonylag sima, jellegtelen fényeloszlással rendelkeznek, és a fényképes felvételeken ellipszisekként jelennek meg. E betűvel jelölik őket, amelyet egy egész n szám követ, amely az ellipticitási fokukat jelöli az égbolton. Megállapodás szerint n a galaxis ellipticitásának tízszerese, a legközelebbi egész számra kerekítve, ahol az ellipticitás e = 1 – b/a egy a és b hosszúságú félnagy és félkisebb tengelyű ellipszis esetében. Az ellipticitás balról jobbra haladva növekszik a Hubble-diagramon, a közel kör alakú (E0) galaxisok a diagram bal szélén helyezkednek el. Fontos megjegyezni, hogy egy galaxis ellipticitása az égbolton csak közvetve van összefüggésben a valódi 3 dimenziós alakjával (például egy lapos, diszkosz alakú galaxis majdnem kereknek tűnhet, ha szembe nézve, vagy erősen elliptikusnak, ha szemből nézve). A megfigyelések szerint a leglaposabb “elliptikusabb” galaxisok ellipticitása e = 0,7 (E7). A fényprofilok és az ellipszisprofilok tanulmányozásából, nem pedig a képek puszta megtekintéséből azonban az 1960-as években rájöttek, hogy az E5-E7 galaxisok valószínűleg tévesen lencsés galaxisok, nagyméretű korongokkal, amelyeket a látóvonalunkhoz képest különböző dőlésszögben látunk. A korai típusú galaxisok kinematikájának megfigyelései ezt tovább erősítették.
Elliptikus galaxisok példái:
LencsegalaxisokSzerkesztés
A Hubble-hangvilla középpontjában, ahol a két spirálgalaxis-ág és az elliptikus ág egyesül, található a galaxisok egy köztes osztálya, amelyet lencsés galaxisoknak neveznek, és az S0 jelet kapták. Ezek a galaxisok egy elliptikus galaxishoz hasonlóan fényes központi dudorból állnak, amelyet egy kiterjedt, korongszerű struktúra vesz körül. A spirálgalaxisokkal ellentétben a lencsés galaxisok korongjai nem rendelkeznek látható spirális szerkezettel, és nem képeznek aktívan csillagokat jelentős mennyiségben.
A lencsés galaxisok viszonylag homlokzati koronggal rendelkező korongjait nehéz megkülönböztetni az E0-E3 típusú elliptikus galaxisoktól, ami sok ilyen galaxis besorolását bizonytalanná teszi. Ha szemből nézzük, a korong jobban láthatóvá válik, és az optikai hullámhosszon az elnyelésben néha feltűnő porsávok láthatók.
A Hubble-féle galaxisosztályozási séma első publikálásakor a lencsés galaxisok létezése pusztán hipotetikus volt. Hubble úgy vélte, hogy ezekre az erősen lapított “ellipszisek” és a spirálok közötti köztes stádiumként van szükség. Későbbi megfigyelések (többek között maga Hubble is) igazolták Hubble meggyőződését, és az S0-osztály bekerült a Hubble-sorozat Allan Sandage által készített végleges ismertetésébe. A Hubble-sorozatból hiányoznak a korai típusú, közepes méretű korongokkal rendelkező galaxisok, az E és az S0 típus között, Martha Liller 1966-ban ES-galaxisoknak nevezte őket.
A lengő- és spirálgalaxisokat együttesen gyakran nevezik koronggalaxisoknak. A lencsés galaxisok bulge-korong fluxusaránya a spirálgalaxisok morfológiai típusaihoz (Sa, Sb stb.) hasonlóan különböző értékeket vehet fel.
Példák lencsés galaxisokra: M85, M86, NGC 1316, NGC 2787, NGC 5866, Centaurus A.
SpirálokSzerkesztés
A Hubble-szekvencia diagram jobb oldalán két párhuzamos ág öleli körül a spirálgalaxisokat. Egy spirálgalaxis egy lapított korongból áll, amelyben a csillagok (általában kétkarú) spirális szerkezetet alkotnak, és egy központi csillagkoncentrációból, az úgynevezett bulge-ból. A spirálgalaxisok nagyjából felénél megfigyelhető egy sávszerű szerkezet is, a sáv a központi dudorból nyúlik ki, a karok pedig a sáv végein kezdődnek. A hangvilladiagramban a szabályos spirálok a felső ágat foglalják el, és S betűvel jelölik őket, míg az alsó ágon találhatók a sávos spirálok, amelyeket SB-vel jelölnek. Mindkét spiráltípust tovább osztják a spirális szerkezetük részletes megjelenése szerint. Az ezen alosztályok valamelyikébe való tartozást a morfológiai típushoz egy kisbetű hozzáadásával jelezzük, az alábbiak szerint:
- Sa (SBa) – szorosan tekeredő, sima karok; nagy, fényes központi dudor
- Sb (SBb) – kevésbé szorosan tekeredő spirálkarok, mint a Sa (SBa); kissé halványabb dudor
- Sc (SBc) – lazán tekeredő spirálkarok, amelyek világosan felbonthatók egyes csillaghalmazokra és ködökre; kisebb, halványabb dudor
Hubble eredetileg a spirálgalaxisok három osztályát írta le. Ezt Gérard de Vaucouleurs kibővítette egy negyedik osztállyal:
- Sd (SBd) – nagyon lazán tekeredő, töredékes karok; a fényesség nagy része a karokban van, nem pedig a dudorban
Bár szigorúan a de Vaucouleurs-féle osztályozási rendszer része, az Sd osztály gyakran a Hubble-sorozatba is bekerül. Az alapvető spiráltípusok kibővíthetők, hogy finomabb megkülönböztetést tegyenek lehetővé a megjelenés szempontjából. Például azokat a spirálgalaxisokat, amelyek megjelenése két fenti osztály között helyezkedik el, gyakran úgy azonosítják, hogy a fő galaxistípushoz két kisbetűt csatolnak (például Sbc egy olyan galaxis esetében, amely az Sb és az Sc között helyezkedik el).
A saját Tejútrendszerünket általában az Sc vagy SBc osztályba sorolják, így az egy sávos spirál, jól meghatározott karokkal.
Példák szabályos spirálgalaxisokra: M31 (Androméda-galaxis), M74, M81, M104 (Sombrero galaxis), M51a (Örvénygalaxis), NGC 300, NGC 772.
Példák sávos spirálgalaxisokra: M91, M95, NGC 1097, NGC 1300, NGC1672, NGC 2536, NGC 2903.
Szabálytalan galaxisokSzerkesztés
A szabálytalan galaxisoknak azokat a galaxisokat nevezzük, amelyek nem illeszkednek a Hubble-sorozatba, mert nincs szabályos szerkezetük (sem korongszerű, sem ellipszis alakú). Hubble a szabálytalan galaxisok két osztályát határozta meg:
- Az Irr I galaxisok aszimmetrikus profilúak, és hiányzik belőlük a központi dudor vagy a nyilvánvaló spirális szerkezet; ehelyett sok egyedi fiatal csillaghalmazt tartalmaznak
- Az Irr II galaxisok simább, aszimmetrikus megjelenésűek, és nem különülnek el egyértelműen egyedi csillagokra vagy csillaghalmazokra
A Hubble-féle szekvencia kiterjesztésében de Vaucouleurs az Irr I galaxisokat “Magellán szabálytalan galaxisoknak” nevezte, a Magellán-felhők után – a Tejútrendszer két szatellitje, amelyeket Hubble az Irr I-hez sorolt. A Nagy Magellán-felhőben felfedezett halvány spirális szerkezet felfedezése arra késztette de Vaucouleurs-t, hogy tovább ossza a szabálytalan galaxisokat azokra, amelyek az LMC-hez hasonlóan spirális szerkezetre utaló jeleket mutatnak (ezek az Sm jelzést kapták), és azokra, amelyeknek nincs nyilvánvaló szerkezetük, mint például a Kis Magellán-felhő (Im jelöléssel). A kiterjesztett Hubble-sorozatban a Magellán szabálytalan galaxisai általában a Hubble-hangvilla spirális ágának végén helyezkednek el.
Példák szabálytalan galaxisokra: M82, NGC 1427A, Nagy Magellán-felhő, Kis Magellán-felhő.