How to Analyze Baseball Swing Mechanics in 12 Steps

Hitting an MLB fastball requires the application of a huge amount of energy in the blink of an eye- roughly 130ms to be exact. Ez körülbelül egy nyolcad másodperc. Csak az összehúzódások összehangolt sorozatával, amelyben nem csak az izmok, hanem az ízületek és a kötőszövetek is részt vesznek, a kinetikus láncon felfelé haladva a kezekbe és végül az ütőbe/labdába, lehet elérni a megfelelő ütősebességet és gyorsaságot egy 90 mérföld/óra feletti sebességgel közlekedő baseball-labda megütéséhez. Ennek a cikknek az a célja, hogy sokan megismerkedjenek a baseball ütés és a baseball lengésmechanika 2 különböző fázisával és 12 pozíciójával, amelyeket a videók elemzésekor áttekintünk.

Baseball ütőmechanika – Lépés és lendítés fázisai

A lépésfázis (1 – 8) a felálláskor kezdődik és akkor ér véget, amikor az ütő elkötelezi magát a dobás előtt (heel plant). A lendítési fázis (9 – 12) akkor kezdődik, amikor az elülső láb blokkol a sarokállásnál, és a test elkezdi felgyorsítani a forgását a határozott elülső oldal ellenében, és végül a kontaktusnál ér véget.

1. 1. 1. Sétafázis:
      2. Lépésfázis: Setup / Stance
      3. Lépésfázis: Setup / Stance
      4. Stride Phase: Lábemelés / Negatív mozgás
      5. Lépési fázis: Lábemelés / Negatív mozgás
      6. Lépési fázis:
      7. Lépésfázis: Tömegközéppont (egyensúly és testtartás)
      8. Lépésfázis:
      9. Lábtempó fázis: Tömegközéppont / Tempó a lábtempóba
      10. Lábtempó fázis:
      11. Lendület fázisa: Csúcspont csípő / váll szétválasztás
      12. Lendület fázis: Elülső oldali blokkolás
      13. Lendülési fázis:
      14. Lendülési fázis: A kéz pozíciója az indításnál
      15. Lendülési fázis:
      16. Lendülési fázis: A forgástengely
      17. Lendülési fázis: A forgás tengelye
      18. Lendülési fázis: A forgás tengelye: Az ütő elmaradása

Ezután következik a lépésfázis, majd a lendítés fázisa lejjebb…

Baseball lendítés mechanikája – lépésfázis (lineáris)

1. Stride Phase: Set-Up / Stance – Különböző ütések különböző embereknek itt. Mivel a set-up egy “lendítés előtti” pozíció, az ütő állása a set-upnál egyénenként egyedi lehet, anélkül, hogy befolyásolná a különböző helyeken lévő dobásokhoz való alkalmazkodási képességet. Az állás a keskeny és a széles, valamint a nyitott, a zárt vagy a párhuzamos állás között változhat.

Míg a különböző játékosok különböző stílusúak, mindannyiuknak a lábfej belső oldalára kell helyezniük a súlyukat, hogy végül a hátsó csípő körül terhelhessék és készen álljanak a lábemelés során a tüzelésre.

2. Lépésfázis: Lábemelés / Negatív mozdulat – A játékos egyéni stílusa ismét itt kerül a játékba a lábemelés során, és nagymértékben alapul, nem csak az álláson, hanem az antropometrián (magasság/taghosszúság) is. A ritmus és a tempó beállítása szintén nagy szerepet játszik a sikeres lábemelésben. Legyen szó emelésről vagy csapolásról, az egyén számára megfelelő lábemelés megtalálása kiemelkedő fontosságú annak érdekében, hogy a negatív mozgás során a hátsó csípő és a törzs alsó részének kötőszövetében energiát/erőt tároljunk. Ha ez nem sikerül, akkor a sportoló vagy “hátrafelé lóg”, vagy “túlságosan előre” kerül. Mindkettő nem csak egyensúlyi problémákhoz vezethet, hanem negatívan befolyásolhatja a lineáris fázis “C.O.M. egyensúly és testtartás” következő pozícióját is.

3. Lépésfázis: Tömegközéppont (egyensúly és testtartás) – A legsikeresebb ütők az elejétől a végéig jó egyensúlyt és testtartást tartanak. Beszéljünk először a kettő közötti különbségről.

Az egyensúly a test tömegközéppontjának a támaszponthoz viszonyított irányítása az elejétől a végéig. Az egyensúlyhiány az állás és a lépés során negatívan befolyásolhatja az ütő látását és időzítését. Ez egy nem hatékony lineáris mozgást is eredményezhet, ami végül a lábtartás utáni nem hatékony forgásba megy át, ami hatással van az ütő sebességére és az ütő gyorsaságára is.

A testtartás a fej és a törzs összehangoltsága az alsó félhez képest a lineáris mozgás során. Az optimális forgás függőleges tengelyen történik, így ennek az igazításnak a fenntartása a teljes lineáris mozgás és az int rotáció során kiemelkedően fontos a test forgási hatékonyságának fenntartásához.

4. Lépésfázis: A túl gyors tempó a lépés során, amelyet általában a hátsó láb korai ellökése vagy a pályára való kiugrás/ugrás okoz, a test tömegközéppontja túl nagy sebességgel haladhat a lábtámadás felé. Ez azt eredményezheti, hogy a baseball-labda nagyobb érzékelt sebességgel rendelkezik, ami korai elköteleződésre kényszeríti a dobást és/vagy a blokkoláskor a vezető lábra nehezebb leszállást eredményez, így késleltetve a lassulást, valamint a baseball-lendítés mechanikájának forgási fázisát.

A túl lassú tempó azonban, amelyet általában egy gyenge vagy rövid lépés okoz, megölhet minden lendületet a lábütésnél, veszélyeztetve a lábütésnél szükséges fontos talajreakciós erőket, amelyek hatékonyan továbbítják az energiát a láncban és végül az ütőbe.

5. Stride Phase: Az első lábfej labdája akkor éri el a talajt, amikor a labda kb. 30 lábnyira van. (félúton) van az ütőhöz. Bár a lábfej helyzetét a csípő mozgékonyságának megfelelően lehet és kell beállítani, vannak határai annak, hogy mennyire “nyitott vagy zárt” legyen az elülső lábfej. A lábfejnek elég nyitottnak kell lennie ahhoz, hogy megfelelő csípőforgatást érjen el a kontaktusba, DE:

Túl nyitott vagy zárt – A túlságosan nyitott első lábfejjel történő landolás “puha/fejjel előre” vagy “összeesett” első oldalt okozhat a blokkolás megkezdésekor. Ugyanígy, a túl zárt első lábbal való landolás súlyosan korlátozhatja a rotációt, és megfoszthatja a sportolót a nagyon szükséges csípő-váll szeparációtól és így az erőtől/nyomatéktól.

Még egyszer, a csípő mobilitása befolyásolja, hogy mennyire nyitott vagy zárt az első lábfejnek/lábnak kell lennie. A K-Vest remek információkkal szolgálhat számunkra a rotációról, valamint a rossz gyorsítási/lassítási arányokról ebben a tekintetben.

(K-Motion példa – Rossz medence lassítás)

6. Lépésfázis: Elülső térdszög / instabil alap – Az enyhén hajlított (behajlított) térd fenntartása a sarokülésnél döntő fontosságú ahhoz, hogy a mag központban és kontroll alatt maradjon, hogy megfelelően és hatékonyan tudjon átmenni a lépés (lineáris) fázisból a lengés (rotációs) fázisba. Ez segíthet biztosítani az energia gyorsabb, tisztább átvitelét a felső félbe a vezető láb blokkolásán keresztül.

A túlságosan hajlított vagy “összecsukott” térd leszálláskor azt eredményezi, hogy az ütő az elülső oldalán keresztül üt, ami instabil támaszpontot hoz létre, és veszélyezteti a törzs stabilitását/helyzetét, az erőátvitelt és a labdára való rálátást.

Az elülső térd/láb kinyújtott vagy “lezárt” térde/lába azonban, általában a korai csípőrotáció révén, idő előtt átadja az erőt, ami megakadályozza az optimális talajreakciós erők hatékony felhasználását a láncban, ami veszteségeket okoz a forgási gyorsulásban és az erőben. Mike Trout (alább) nagyszerű munkát végez a nagyszerű atletikus állás/stabil bázis fenntartásában, amelyből forogni lehet.

7. Lépésfázis: Lépéshossz – Mindenféle elmélet létezik arról, hogy mi a helyes lépéshossz. Véleményem szerint ez néhány dologtól függ:

Túl hosszú – Míg a legtöbb érettebb sportoló elég erős ahhoz, hogy kihasználja a hosszú lépés számos előnyét, a legtöbb fiatalabb sportoló, aki nem rendelkezik ezzel a szükséges erővel, túl alacsonyra ejti a tömegközéppontját. Ez viszont megnehezíti számukra, hogy ilyen alacsony helyzetből kijussanak a jó szögsebességek létrehozásához. A túl hosszú lépés szintén késlelteti a forgás kezdetét a lábtörésnél, így minden egyszerre történik, ami alacsonyabb forgási számokat és csúcssebességeket eredményez a törzsben, a karban és végül a kézben/ütőben.

Túl rövid – Másrészt, a túl rövid lépés veszélyeztetheti az előre irányuló lendületet a lábütésbe, ami az ütő “visszalógását” okozza és/vagy hozzájárul az optimálisnál kisebb talajreakciós erőkhöz felfelé és a szekvenciába.

(Short Stride / Hanging Back)

8. Lépésfázis: Csípő / váll szétválasztásának csúcsa – A lábtempó és a sarokletétel közötti pont az, amikor a felső fél (vállvonal) és az alsó fél (csípő) szétválasztásának csúcspontját éri el, és a kötelünk (core) megfeszül. Ez hozza létre azt a nyomatékot, ami szükséges a kitekeréshez, ahogy a lendítés elkezdi a forgási fázist.

Ezzel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy minden sportolónak különböző hosszúságú a kötél, attól függően, hogy milyen testalkatú (végtaghosszúság) és milyen típusú mozgató “laza” (lazaság) vagy “feszes”, így ami az egyik sportoló számára optimális mértékű elválasztás, az egy másik sportoló számára túl sok lehet. Ez hozzájárulhat különböző problémákhoz a lánc további szakaszában, mint például a korai törzsforgás, vagy ami még rosszabb, gyakori ütősérülések, mint például a ferdehajlító húzódások.

A K-Vest nagyszerű munkát végez a sarokütésnél, az első mozdulatnál és a kontaktusnál történő elválasztás kiszámításában, és egy jól megírt jelentésben helyezi el. Csak szem előtt kell tartanunk, hogy milyen típusú mozgatóval van dolgunk, laza vagy feszes, és józan ítélőképességgel kell eljárnunk.

(X-Faktor nyújtási jelentés / teljesítménydiagram)

Baseball Swing Mechanics – Swing Phase (rotational)

9. Swing fázis: Elülső oldali blokkolás – Ha az ütő elülső lába/elülső oldala nem szilárdul meg azonnal a saroküléskor, a medence továbbra is “sodródni” vagy csúszni fog a dobó felé. A különböző játékosok különböző mértékben hajlítják a térdüket, és ez rendben is van, amíg növelik ezt a hajlítást a sarokültetés után. Ez negatívan befolyásolhatja a játékos elülső oldali stabilitását, és végső soron hatással lehet a láncban felfelé továbbított alsó fél szögsebességekre is.

10. Lendülési fázis: Kézhelyzet indításkor – Az ütő pozíciója játékosonként eltérő lehet, de stílustól függetlenül, amint elérkezünk a lábbal való indításhoz, a kezeket nagyjából vállmagasságban, a hátsó vállon túl, de nem a hátsó könyökön túl szeretnénk látni. Ez hozzájárul a jobb “ostorozáshoz”, valamint a könnyebb ütősebességhez és az ütő jobb útjához a zónán keresztül és a labdába.

11. Lendülési fázis: A forgástengely – Miután az alsó fél elkezdte átadni az energiát a blokkolás után, fontos, hogy a támaszponttól kezdve (egyenlő távolság a lábak között) a csípő és a vállak középpontján keresztül a teljes forgás gyors elérése érdekében egymásra helyezett tömegközéppontunk (COM) legyen. Ez a forgási fázis “hajtótengelye”. Az optimális forgás függőleges tengelyen történik, és minél hatékonyabb a forgásunk, annál gyorsabban lép be az ütő az ütő zónába.

12. Lendülési fázis: Bat Lag – Ez az utolsó láncszem a forgási fázisban, mielőtt az ütőt a kezek leadják. Amint a csípő teljesen elfordul és nagyjából párhuzamos a hazai lemez elülső szélével, a kezeknek előre kell lenniük, de az ütőnek le kell maradnia, amíg erőteljesen a labdához nem vezetjük a kezeket, és az ütőfejet nem “csettintjük” az ütő zónába. Ez jobb döntéseket tesz lehetővé az utolsó pillanatban a dobásválasztásnál.

Másrészt, ha az ütő túl korán forog, ismét megfosztjuk a teljes lendület átvitelétől az ütőt.

Íme… 12 lépés arról, hogyan elemezzük a baseball ütés és a baseball lendítés mechanikáját a kezdeti mozdulattól a kontaktusig.

Viszlát az edzőteremben…

By Nunzio Signore (BA, CSCS, CPT, NASM, FMS)

Ha szeretnél felkerülni az e-mail listánkra, kérjük, add meg az alábbiakban az adataidat!