(CNN) Meghalt a megbuktatott egyiptomi erős ember, Hoszni Mubarak, aki közel három évtizeden át vasököllel irányította országát – közölte fia kedden. 91 éves volt.
“Valóban, “Allahhoz tartozunk és Allahhoz térünk vissza”. Apám, Hoszni Mubarak ma reggel elhunyt” – posztolta Alaa Mubarak a Twitteren, egy gyakori muszlim imát használva.
Mubarak 29 éves hatalma alatt túlélte a potenciális merénylőket és a betegséget, leverte a növekvő iszlamista radikális mozgalmat, és fenntartotta a szomszédos Izraellel kötött békeszerződést, ami miatt elődjét megölték.
Mubarak egy kairói katonai kórház intenzív osztályán feküdt, amikor meghalt. Fia, Alaa Mubarak tweetje szerint január 23-án volt műtéten.
Egyiptomban szerdán katonai temetést tartottak Mubaraknak, Abdel Fattah el-Sisi elnök rövid ideig vezette a gyászmenetet.
Sisi tagja volt annak a katonai tanácsnak, amely Mubarak 2011-es eltávolítása után vette át a hatalmat. A zászlóval beborított koporsó mögött sétált a Mubarak-korszak egykori minisztereivel, valamint Mubarak fiaival, Gamallal és Alaával együtt.
A szigorúan őrzött temetést az Al-Mosheer Tantawy mecsetben tartották, amelyet Mubarak egykori védelmi miniszteréről, Mohamed Husszein Tantawyról neveztek el, aki Mubarak 2011-es leváltása után a katonai tanácsot vezette.
A szovjet kiképzésű bombázópilóta az Egyesült Államok egyik vezető szövetségese lett a Közel-Keleten, több tízmilliárd dollárnyi amerikai katonai segélyt kapott, és kormányának az Izraellel kötött Camp David-i megállapodások folyamatos betartása volt a korábban háborúzó szomszédok közötti úgynevezett “hideg béke” sarokköve.
Az arab tavaszi felkeléseket elindító 2011. januári tunéziai lázadást követően azonban a tüntetők Kairó utcáin szembeszálltak a rohamrendőrökkel, a hadsereg pedig nem volt hajlandó közbelépni az érdekében. Mubarak februárban átadta a hatalmat egy katonai tanácsnak, és visszavonult Sharm el-Sheikh üdülővárosba.
Abdel Fattah al-Sisi elnök (középen), Adly Mansur volt ideiglenes elnök (második balra) és Mubarak fiai, Alaa és Gamal a temetésen. Mubarak lemondása után több hónapot töltött bírósági tárgyaláson, ahol többek között korrupcióval, hatalommal való visszaéléssel és az ellene fellázadt tüntetők megölésére irányuló összeesküvéssel vádolták. Minden vádat tagadott, nem mutatott megbánást, és nem sajnálta azokat, akiket megöltek vagy megsebesítettek.
A törékeny Mubarak a tárgyalás nagy részében hordágyon fekve vett részt, és ügyvédei szerint különböző keringési betegségekben és gyomorrákban szenvedett. Amikor a tárgyalás a következő évben lezárult, a volt elnök visszautasította a felszólalási lehetőséget.
Noha az ügyészek azt kérték, hogy Mubarakot akasszák fel, ha bűnösnek találják, ehelyett életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Ezt a büntetést sok egyiptomi túlságosan enyhének ítélte, akik a végső megtorlást követelték a tekintélyelvű vezető által elszenvedett megaláztatás éveiért.
Egyiptomi díszőrök kísérik a koporsót Mubarak temetésén. Egykori nemzeti hős
Kemény bukás volt ez annak az embernek, aki politikai karrierjét nemzeti hősként kezdte. Az 1928-ban a Nílus-delta Kafr-el Meselha nevű városában született Mubarak 21 évesen végezte el az egyiptomi nemzeti katonai akadémiát, majd az ország légierejéhez csatlakozott. 1966-ra a légi akadémia igazgatója lett, és az egyiptomi pilóták korai sikerei Izrael ellen az 1973-as jom kippuri háborúban elismerést szereztek neki.
Az akkori elnök, Anvar Szadat 1975-ben alelnökké nevezte ki. Ezen a poszton Mubarak vezette a kormány mindennapi működését, felszabadítva Szadat számára a nemzetközi ügyekre való összpontosítást – különösen az Izraelnek tett 1977-es békeajánlatára, amely az 1978-as Camp David-i egyezményhez és Nobel-békedíjhoz vezetett.
De 1981-ben Szadat egy katonai parádén lövöldözésben halt meg, a hadsereg saját soraiból származó iszlamista fegyveresek ölték meg, akiket feldühített az Egyiptom-Izrael paktum.
Mubarak (jobbra) 1981. október 14-én esküdött fel Anvar Szadat utódjaként, és lett Egyiptom negyedik elnöke. Hivatalba lépésekor Mubarak egyik első intézkedése az volt, hogy megerősítette Egyiptom csatlakozását a megállapodásokhoz. Ezután szükségállapotot hirdetett ki, amely megtiltotta az engedély nélküli gyülekezést, korlátozta a szólásszabadságot, és lehetővé tette a rendőrség számára, hogy határozatlan időre börtönbe zárjon embereket — és a következő évtizedekben széles körben élt is ezekkel a jogkörökkel. Uralkodása során a nemzetközi megfigyelők az emberi jogok súlyos megsértésével vádolták.
1986-ban az egyiptomi hadsereg véres leszámolást folytatott a lázadó félkatonai sorkatonák ellen, és becslések szerint 30 000 embert vetettek börtönbe, amikor a dzsihadisták az 1990-es években turisták elleni támadások sorozatát hajtották végre. Mubarak több merényletkísérletet is megúszott, köztük egy különösen közeli esetet 1995-ben, amikor iszlamista fegyveresek tüzet nyitottak a konvojára egy pánafrikai konferencián Etiópiában.
Egyiptom hatalmában tartotta a lakosságot
Egyiptom azonban ez idő alatt is kulcsfontosságú nyugati szövetséges maradt, évente több mint 1 milliárd dollárnyi amerikai katonai támogatást kapott, és csapatokkal járult hozzá az Irakot Kuvaitból 1991-ben kiűző, amerikai vezetésű koalícióhoz.
Mubarak és Bill Clinton amerikai elnök közös sajtótájékoztatót tart 1995-ben. Abban az időben a Nyugat egyik legfontosabb szövetségese volt. Mubarak azonban ellenezte az Egyesült Államok 2003-as iraki invázióját, és végül csalódottá vált a megfeneklett izraeli-palesztin béketárgyalások miatt, amelyekben ő volt a főszereplő. Washington pedig egyre kritikusabbá vált a lakossága felett gyakorolt vasmarkával szemben, különösen a 2005-ös és 2010-es választások után, amelyeket a külső megfigyelők széles körben bíráltak.
Míg az uralkodása utolsó évtizedében a gazdasági fejlődés fellendült, a vidéki területeken az egyiptomiak akár 40%-a továbbra is szegénységben élt, és a hivatalos munkanélküliségi ráta közel 10% volt. Ezek a körülmények hozzájárultak az őt megbuktató tüntetésekhez, akárcsak az arab tavaszt elindító tunéziai lázadáshoz.
Uralkodásának utolsó napjaiig Mubarak ellenállt alelnök kinevezésének, ami megkérdőjelezte az egyiptomi vezetés utódlását. Fiatalabb fiát, Gamalt tartották valószínű örökösének a későbbi években, de ez a megállapodás hivatalosan soha nem szilárdult meg. A felkelés erősödésével Mubarak régi kémfőnökéhez, Omar Szulejmánhoz fordult – egy olyan személyiséghez, akiben nyugati körökben megbíznak az al-Kaida terrorista mozgalom elleni küzdelemben nyújtott segítségéért, de akitől széles körben tartanak otthon.
Mubarak 2011. január 29-én nevezte ki Szulejmánt alelnökké. Február 10-én, amikor a tüntetések napról napra erősödtek, bejelentette, hogy hatalmának nagy részét átruházza helyettesére, de megfogadta, hogy továbbra is hatalmon marad.
A megállapodás alig egy napig tartott. Február 11-én Szulejmán egy egyperces televíziós beszédben bejelentette Mubarak lemondását, és átadta a hatalmat a fegyveres erőknek.
A gyilkosságok miatt felmentették
Az ezt követő fogva tartása és tárgyalása során végre kiderültek a régóta találgatások tárgyát képező egészségügyi problémák. Egy 2010-es németországi műtét, amely állítólag az epehólyagja eltávolítására szolgált, valójában gyomorrák miatt történt, mondták az ügyvédei. A műtét kiterjedt volt, Mubarak hasnyálmirigyének egy részét és a vékonybelében lévő daganatot is eltávolították; a rák mégis növekedett.
Mubarak egy ketrecben egy kairói tárgyalóteremben a 2012-es tárgyalásán. Napokkal a 2012-es ítélethirdetés után a tisztviselők azt mondták, hogy Mubarak egészségi állapota romlott a börtönben. Szívproblémái miatt az orvosok defibrillátorral próbálták újraéleszteni. Többször lélegeztetőgépre helyezték, és kómába esett.
De túlélte, és egy sor újratárgyalás során egy katonai kórházban tartották fogva 2017-ig, amikor Egyiptom legfelsőbb fellebbviteli bírósága végül felmentette a vádak alól, amelyek szerint szerepet játszott a tüntetők meggyilkolásában, bár a korrupciós vádak miatt hozott ítélet megmaradt.
2017 márciusában, több mint hat évvel az őt megbuktató tüntetések után Mubarak 88 évesen szabadult a börtönből.
Mubarak utolsó éveiben egy svájci bíróság feloldotta vagyonának zárolását, és családja újraegyesült.
A regionális média beszámolói szerint az egykor Egyiptom “utolsó fáraójának” nevezett férfi az előkelő kairói Heliopolis negyedben lévő villájuk és a tengerparti Sharm el-Sheikh-i rezidenciájuk között osztotta meg idejét, és viszonylag békében és jólétben élte utolsó napjait.