Mindannyian tudjuk, mi a düh, és mindannyian éreztük már, legyen az múló vagy teljes düh.
A harag teljesen normális és általában egészséges emberi érzelem. Ha azonban elveszítjük a kontrollt ezen érzelem felett, és rombolóvá válik, számos problémát okozhat a munkahelyen, a személyes kapcsolatokban és az általános életminőségben. Úgy érezheti, mintha egy kiszámíthatatlan és erőteljes érzelemnek lenne kiszolgáltatva.
Mi a harag?
A harag olyan érzelmi állapot, amelynek intenzitása változó. Az enyhe ingerültségtől az intenzív dühig és haragig terjed. Más érzelmekhez hasonlóan pszichológiai és biológiai változások kísérik. Amikor dühös leszel, megemelkedik a szívverésed és a vérnyomásod, valamint az adrenalin és a noradrenalin energiahormonok szintje.
A dühöt külső vagy belső események is okozhatják. Dühös lehet egy konkrét személyre (például egy munkatársra vagy felettesére) vagy valamire, ami történt (forgalmi dugó, törölt járat), de a dühöt okozhatja az is, hogy személyes problémák miatt elfoglalt vagy rosszkedvű. A traumatikus vagy dühítő események emlékei szintén kiválthatják a harag érzését.
Hogyan fejezzük ki a haragot
A harag kifejezésének természetes és ösztönös módja az agresszív válaszadás. A harag egy természetes reakció, amely alkalmazkodik a fenyegetésekhez, és intenzív, gyakran agresszív érzéseket és viselkedési formákat vált ki belőlünk, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy visszavágjunk és megvédjük magunkat, amikor úgy érezzük, hogy megtámadtak minket. Ezért bizonyos fokú harag szükséges a túléléshez.
Másrészt nem támadhatunk meg fizikailag minden személyt vagy tárgyat, aki irritál vagy bosszant minket. A törvények, a társadalmi normák és a józan ész határokat szabnak annak, hogy meddig engedhetjük, hogy a haragunk elvigyen bennünket.
Az emberek különböző tudatos és tudattalan folyamatokat használnak a dühös érzelmeik kezelésére. A három fő reakció a kifejezés, az elfojtás és a megnyugvás.
A dühös érzések határozott, de nem agresszív kifejezése a düh kifejezésének legegészségesebb módja. Ehhez meg kell tanulnia, hogyan tegye világossá, hogy mik az igényei, és hogyan teljesítse azokat anélkül, hogy másokat megbántana. Az asszertivitás nem azt jelenti, hogy rámenős vagy követelőző; azt jelenti, hogy tiszteljük magunkat és másokat.
Egy másik módja a reakció kezelésének az, hogy elnyomjuk a dühöt, majd átfordítjuk vagy átirányítjuk azt. Ez akkor történik, amikor megfékezed a dühödet, nem gondolsz tovább rá, hanem inkább arra koncentrálsz, hogy valami pozitív dolgot csinálj. A cél az, hogy meggátolja vagy elnyomja a dühét, és sokkal konstruktívabb viselkedéssé alakítsa azt. Az ilyen típusú reakció veszélye az, hogy nem engedi, hogy a dühét külsőleg kifejezze, és bennünk maradhat. A magunkban maradt düh magas vérnyomást, magas vérnyomást vagy depressziót okozhat.
A ki nem mondott düh más problémákhoz is vezethet. Ez a harag kóros megnyilvánulásaihoz vezethet, például passzív-agresszív viselkedéshez (a haragot nem nyíltan, hanem közvetve, az okok megmondása nélkül másokon vezetik le) vagy tartósan cinikus és ellenséges hozzáálláshoz. Azok az emberek, akik állandóan lehúzzák a többieket, mindent kritizálnak és cinikus megjegyzéseket tesznek, nem tanulták meg konstruktívan kifejezni a haragjukat. Nem meglepő tehát, hogy nem valószínű, hogy sikeres kapcsolatokat tudnak kialakítani.
Végre megnyugodhatsz magadban. Ez nem csak a külső viselkedés irányítását jelenti, hanem a belső reakciók irányítását is, a szívverés lelassítására, a megnyugvásra és az érzések elengedésére irányuló lépések követésével.
Dühkezelés
A dühkezelés célja az érzelmi érzések és az általuk kiváltott fiziológiai izgalom csökkentése. Ha nem tud megszabadulni, elkerülni vagy megváltoztatni azokat a dolgokat vagy embereket, amelyek feldühítik, megtanulhatja kontrollálni a reakcióit.
Túl dühös vagy?
Vannak pszichológiai tesztek, amelyek mérik a dühös érzések intenzitását, azt, hogy mennyire vagy hajlamos a haragra, és mennyire tudod kezelni azt. Jó esély van arra, hogy ha problémája van a haraggal, akkor már tudja ezt. Ha úgy érzi, hogy olyan módon viselkedik, amely irányíthatatlannak és riasztónak tűnik, akkor segítségre lehet szüksége ahhoz, hogy jobb módot találjon arra, hogyan kezelje ezt az érzelmet.
Miért dühödnek egyes emberek jobban, mint mások?
Egyeseket valóban jobban felidegesít, mint másokat, könnyebben és intenzívebben dühöng, mint az átlagember. Vannak olyanok is, akik nem kiabálással mutatják ki a dühüket, hanem krónikusan ingerlékenyek és rosszkedvűek. A könnyen felbosszantható emberek nem mindig káromkodnak és dobálóznak; néha szociálisan visszahúzódóvá, keserűvé vagy beteggé válnak.
A könnyen felbosszantható emberek általában alacsony frusztrációs toleranciával rendelkeznek, amit a pszichológusok alacsony frusztrációs toleranciának neveznek, ami azt jelenti, hogy úgy érzik, nem szabadna őket frusztrációnak, ingerültségnek vagy kellemetlenségnek kitenni. Nem tudnak nyugodtan kezelni dolgokat, és dühbe gurulnak, különösen, ha a helyzet bármilyen módon igazságtalannak tűnik, például, ha kijavítják őket egy kisebb hibáért.
Mi teszi ezeket az embereket ilyenné? Számos tényező van. Az egyik tényező genetikai vagy fiziológiai eredetű lehet. Bizonyított, hogy egyes gyermekek ingerlékenynek, érzékenynek és könnyen feldühíthetőnek születnek, és ezek a jelek már nagyon korán jelentkeznek. Egy másik tényező azzal függhet össze, hogy hogyan tanítják őket a harag kezelésére. A dühöt gyakran negatív dolognak tekintik; sokunknak azt tanítják, hogy a szorongás, a depresszió és más érzelmek kifejezése rendben van, de a düh kifejezése nem. Ennek eredményeként nem tanuljuk meg, hogyan kezeljük vagy irányítsuk konstruktívan.
A kutatások azt is megállapították, hogy a családtörténet fontos szerepet játszik. Általában a könnyen dühbe gurulók problémás, kaotikus családokból származnak, akik nem képesek az érzelmi kommunikációra.
Jó-e a düh elszabadulása?
A pszichológusok szerint ez egy veszélyes mítosz. Egyesek ezt az elméletet arra használják, hogy másokat bántsanak. Kutatások kimutatták, hogy a düh elszabadulása valójában növeli a dühöt és az agressziót, és nem segít Önnek (vagy annak a személynek, akire dühös) a helyzet megoldásában.
Jobb, ha kideríti, mi váltja ki a dühét, majd olyan stratégiákat dolgoz ki, amelyek megakadályozzák, hogy ezek a kiváltó okok miatt elveszítse az önuralmát.
Segítségre van szüksége?
Ha úgy érzi, hogy a haragja valóban kicsúszik a kezéből, ha hatással van a kapcsolataira és az élete fontos részeire, akkor érdemes megfontolnia egy tanácsadást, hogy megtanulja, hogyan kezelje jobban. Egy pszichológus vagy más engedéllyel rendelkező mentálhigiénés szakember együtt dolgozhat Önnel különböző technikák kidolgozásán, amelyekkel megváltoztathatja gondolkodását és viselkedését.
Amikor beszél egy terapeutával, mondja el neki, hogy dühproblémái vannak, amelyeken dolgozni szeretne, és kérdezze meg a dühkezeléssel kapcsolatos megközelítéséről. Győződjön meg róla, hogy ez nem csak egy olyan kurzus, amelynek célja, hogy segítsen kapcsolatba lépni az érzéseivel és kifejezni azokat. Lehet, hogy éppen ez a problémája.
Pszichológusok azt állítják, hogy orvosi segítséggel egy nagyon dühös ember körülbelül 8-10 hét alatt megközelítheti az átlagos dühkitörési tartományt, a körülményektől és az alkalmazott tanácsadási technikáktól függően.