A skorpiók a világ szinte minden élőhelyén megtalálhatók: trópusi esőerdőkben, szavannákon, sivatagokban, hegyekben és legelőkön. Többnyire sziklák és fatörzsek alá bújnak, hogy energiát takarítsanak meg és hűvösek maradjanak. A skorpióknak más pókfélékhez hasonlóan több szeme van, de rosszul látnak. Ennek ellensúlyozására a skorpióknak a hasuk alján különleges érzékelő tapintók, úgynevezett pektinák találhatók. A pektinuszok képesek érzékelni a többi skorpió által hagyott szagnyomokat, valamint a környező levegő mozgását.
A skorpiók, bár éjszakai életmódot folytatnak, általában nem mennek el élelem után kutatni. Ehelyett opportunista táplálkozók, akik inkább várják, hogy a táplálékuk hozzájuk jöjjön, mintsem hogy energiát pazaroljanak az aktív vadászatra. Milyen típusú táplálékra leselkednek? A skorpiók a pókokhoz hasonlóan húsevő pókfélék, amelyek elsősorban más rovarokkal, sőt más skorpiókkal is táplálkoznak.
Hirdetés
Hirdetés
A skorpió a párzási rituálék során is mutathatja kannibalista hajlamait. Miután a hím skorpió a testén kívül lerakott egy spermatofórát, amelyet a nőstény a nemi szervén keresztül felszívhat, a hímnek gyorsan el kell kúsznia. Ha nem, akkor a párja vacsorájaként végzi. Ha ez a viselkedés ismerősen hangzik, akkor igaza van. A nőstény fekete özvegy pókokról is ismert, hogy hím udvarlóikra vadásznak.
De mi történik, ha nem kapnak táplálékot? Az elszigetelt életkörülményeikhez alkalmazkodva a skorpió hihetetlen képességgel rendelkezik, hogy anyagcseréjét a hasonló méretű rovarokénak egyharmadára lassítja. Szűkös időkben a skorpió anyagcseréje a legalacsonyabb az összes gerinctelen közül. Ebben az ütemben egy rovar elfogyasztása egy skorpiót egy éven át eltarthat. Az anyagcsere leállítása érdekében a skorpiók minimális aktivitást végeznek. Valójában, hogy fenntartsák ezt a lassú anyagcserét, sok skorpió élete 92-97 százalékát teljesen inaktívan tölti, egyfajta kiterjedt téli álmot tartva.
Még ha a skorpió teste lelassult, alig működik, akkor is képes gyorsan akcióba lendülni, hogy elkapjon egy ételt. De amikor a skorpió megtámadja a zsákmányát, nem falja fel azonnal. Inkább először enzimeket választ ki az agyarain, vagyis az állkapcsain keresztül. Ezek az enzimek aztán lebontják a rovar anyagát, mielőtt az a skorpió testébe kerülne, ami a külső emésztés példája. Így a skorpió maximalizálja a táplálékból kiszívott tápanyagokat anélkül, hogy a belső emésztéssel járó energiát elpazarolná.
Ez a letargikus életmód jól működik a skorpió számára, amely képes akár 25 évig is életben maradni a legkülönbözőbb éghajlatokon. Ezzel a leghosszabb életű pókfaj. Spártai étrendjét tekintve azonban a csúcskorát elérő skorpió élete során mindössze néhány tucat étkezést élvezhet.
Kapcsolódó HowStuffWorks cikkek
Források