Igazi chutzpah kell ahhoz, hogy az irodában legyen egy ágy, és munkaidőben nyíltan aludjunk benne.
A kilencvenes években Bhim Suwastoyo az Agence France Presse indonéziai jakartai irodájának elfoglalt riportere volt.
És hírhedté vált a cégen belül arról, hogy az íróasztala mögötti szekrény alatt aludt.
“Amikor valaki a hongkongi központból meglátogatta, az első dolog, amit kérdezett, az volt: ‘Mutasd meg az ágyadat'” – mesélte a BBC World Service Business Daily című műsorában. “Micsoda jó hírnév!”
Bhim elmondja, hogy ez különösen hasznos volt az 1997-es ázsiai valutaválság csúcspontján, amikor az indonéz rúpia elvesztette értékének felét, és a Suharto-kormány összeomlott.
Egész nap dolgozott a legfrissebb hírekről. Indonéziában akkoriban még nem használtak széles körben mobiltelefont, így amikor volt egy nyugodt perce, az irodai telefonja hallótávolságán belül szundikált.
De úgy találta, hogy még a nyugodt napokon is segített egy félórás szundikálás. “Több energiát ad a nap hátralévő részére. Olyan, mintha reggel újrakezdenénk” – mondja.
És nem ő az egyetlen. Dél-Európában a délutáni szunyókálás természetesen intézményesült szieszta néven, és hasonló a helyzet Kínában is.
Cirkadián ritmus
Japánban a megbeszéléseken való szundikálás nyilvánvalóan státuszjelzés, hogy megmutassa, milyen keményen dolgozik az ember. Egyes főnökök állítólag még színlelik is, hogy kihallgassák az indiszkrét alkalmazottakat – az alkalmazottak pedig színlelik az indiszkréciót, hogy megtréfálják őket.
A szervezetünk a cirkadián ritmusok szerint működik – a hormonok napi ciklusa, amely a testóránkat szabályozza.
A fő bűnös a melatonin. Amikor ennek a vegyi anyagnak a szintje magas, Ön elszundít. Ha azonban napfény éri, a melatonin szintje lecsökken, és felélénkül.
“Az alvás az agy házvezetőnőjeként szolgál, amely segít kiüríteni az anyagcsere-hulladékot és a méreganyagokat az agyból” – magyarázza Natalie Dautovich, az amerikai Nemzeti Alvási Alapítvány alváskutatója.
Ezért kellene mindannyiunknak rendszeresen hét-kilenc órát aludnunk minden éjszaka.
Tudjon meg többet:
Így élje túl a munkát: A Business Daily csapata az irodai életet vizsgálja
Kattintson ide további műsorszámokért
Tudjuk, hogy ez igaz, akkor miért van az, hogy a legtöbben nagyon rosszul követjük ezt a tanácsot?
“Minél inkább alváshiányban szenvedünk, annál kevésbé tudjuk pontosan megítélni, hogy ez milyen hatással van a teljesítményünkre” – mondja Dr. Dautovich.
Más szóval, az irodában mindenki más látja, hogy kimerültek vagyunk, de mi nem, mert mi kimerültek vagyunk.
És ott van még a mobiltelefonok kérdése. Gyakran veszítek el egy-két órát késő este, amikor az ágyban ülve olvasom a Twitter-csatornámat. Dr. Dautovich szerint ez egy nagyon rossz szokás.
A probléma az, hogy a telefonok képernyői sokkal kékesebb fényt bocsátanak ki, mint egy átlagos villanykörte, és ez a hamis nappali fény hajlamos csökkenteni a melatoninszintet, és felébreszteni.
Az agyad ráadásul összekapcsolja a hálószobádat a mobiloddal, és ezáltal az irodádat és a társasági életedet is. Ez pedig más, nem hasznos biokémiai reakciókat vált ki, mint például a “stresszhormon”, a kortizol.
Szóval mindannyiunknak jól jönne egy kicsit több önfegyelem – tegyük el a telefont, és feküdjünk le egy értelmes órában.
A legjobb irodai szunyókálási stratégia
- Hozd meg a főnököd engedélyét!
- Az ebéd utáni természetes szunyókálásod idején aludj, általában délután 2-4 óra között
- Keresd meg a csendes és félreeső helyet (ha egy park padján alszol, lehet, hogy a rendőrség ébreszt fel csavargásért)
- Korlátozd a szunyókálást 20 percnél rövidebbre, hogy elkerüld a mélyebb alvás fáradtságát, és hagyjon még 10 percet a regenerálódásra
- Ha hosszabb időre van szüksége, akkor tervezzen be egy teljes 90 perces alvási ciklust
De vajon többről van szó az irodában a szellemi élesség megőrzéséhez, mint egy jó éjszakai alvásról?
Azért, hogy kiderítsem, ellátogattam egy olyan irodába, ahol az éberség megőrzése élet-halál kérdése lehet.
A Nats, az Egyesült Királyság nemzeti légiforgalmi irányító szolgálatának egy egész részlege foglalkozik ezzel a kérdéssel.
Ez érthető, ha figyelembe vesszük, hogy a világ egyik legforgalmasabb légtérrészéért felelős, London felett.
“Az egyik dolog, amivel nagyon-nagyon tisztában vagyunk, hogy egy irányítónak nagyobb valószínűséggel történik incidens, ha vagy nagyon elfoglalt, vagy nagyon csendes” – mondja Neil May a Nats-tól.
Társas érintkezés
A Nats úgy tartja fenn az unalom és a túlterheltség közötti optimális mentális egyensúlyt, hogy szabályozza az egyes alkalmazottak által kezelt repülőgépek számát.
A Nats swanwicki irányítótermében találkozom Neillel, egy repülőgéphangárra emlékeztető, barlangszerű térben, amelyet úgy terveztek, hogy a lehető legkevésbé vonja el a figyelmet.
Ez a helyiséget éjjel-nappal hamis nappali fény világítja meg, és az egyetlen hang a képernyők előtt ülő több száz irányító halk zümmögése, akik fejhallgatón keresztül beszélnek a dél-angliai égbolton szétszóródott pilótákhoz.
A munkatársak kétfős csapatokban dolgoznak, nemcsak azért, hogy ellenőrizzék egymást, hanem azért is, mert a társas érintkezés segít aktívan tartani az elméjüket.
És legalább kétóránként egy “30 perces felelősségmentes szünetet” kell tartaniuk, mondja Neil; egy visszavonulás a kávézóba vagy esetleg egy rövid szunyókálás.
Nats proaktívan viszonyul az alváshoz. Swanwickben van egy kollégiumi szoba, ahol az éjszakai szolgálatban lévőket arra ösztönzik, hogy a korai órákban két órát aludjanak.
“Azt akarjuk, hogy hajnali 5-6 órakor, amikor az érkezők kezdenek megérkezni a Heathrow-ra, a legjobb formájukat hozzák” – mondja Neil.
Ezt a hozzáállást Dr. Dautovich is csodálná. Ahogy Bhim Suwastoyo és a Nats munkatársai, ő is a délutáni szundikálás dicséretét zengi.
“Még mindig megragadtunk abban a felfogásban, hogy az alvás luxus” – mondja, ahelyett, hogy “pozitív egészségügyi magatartásként tekintenénk rá, amely jótékony hatással van a termelékenységre”.
Más szóval, talán nem kellene fegyelmi vétségként kezelni a munkahelyi szundikálást.