Hogyan segíthetünk a kutyák szeparációs szorongásán

Volt már olyan szerencsétlen helyzetben, amikor a házába lépve felborult bútorokat, centiméteres karmolásnyomokat az ajtókereteken, véres fognyomokat az ablakpárkányokon, és számtalan üzenetet talált az üzenetrögzítőjén a szomszédoktól, akik arról panaszkodtak, hogy a kutya órákon át ugat és vonyít a távollétében? Ha igen, akkor valószínűleg ismeri a kutyák szeparációs szorongását – egy enyhe címke egy pusztító és romboló viselkedésre.

Harminc évvel ezelőtt ez a kifejezés nem volt gyakori a kutyakiképző körökben. Ma már ritka az olyan kutyatulajdonos, aki nem hallott a kutyák szeparációs szorongásáról, nem tapasztalta meg valamelyik saját kutyájánál, vagy legalábbis nem volt olyan barátja, akinek kutyatársa állítólag szenvedett ettől a nehéz betegségtől. A szeparációval kapcsolatos viselkedés manapság egyre gyakoribbnak tűnik, és sajnos az emberi frusztrációhoz és haraghoz is vezethet – és néha még a sértődött kutya elaltatásához is, amikor a kétségbeesett gazdi a végsőkig eljut.”

Dr. Karen Overall a Clinical Behavioral Medicine for Small Animals című kiváló könyvében a szeparációs szorongást így definiálja: “Olyan állapot, amelyben az állatok szorongás vagy túlzott szorongás tüneteit mutatják, amikor egyedül maradnak.” A szeparációs szorongás a következő. A kutyák leggyakoribb szeparációs szorongásos tünetei közé tartozik a destruktív viselkedés, a szobatisztaság és a túlzott hangoskodás. Sok ilyen kihívást jelentő viselkedésű kutya nem hajlandó enni vagy inni, ha egyedül hagyják, nem tűrik a ketrecbe zárást, szorongás esetén túlzottan zihálnak és nyáladzanak, és mindent megtesznek, hogy megpróbáljanak megszökni a bezártságból, látszólag teljesen figyelmen kívül hagyva a saját maguk sérülését vagy a környezetük károsodását.

A fiatal emlősök számára természetes, hogy szorongást tapasztalnak, amikor elválasztják őket anyjuktól és testvéreiktől; ez egy adaptív túlélési mechanizmus. Egy kölyök, aki elszakad a családjától, kétségbeesetten sír, így a mama könnyen megtalálja és megmenti őt. A vadonban még egy magára hagyott felnőtt kutyus is nagyobb valószínűséggel hal meg – vagy éhen hal, mivel nincs falkája, amellyel együtt vadászhatna, vagy támadásban, mivel nincsenek falkatársai a kölcsönös védelem érdekében. Emiatt a kölyökkutyáknál a szeparációs szorongás jelei némileg várhatóak.

A kutya kutyatársainak fontosságát tekintve sokat elmond a kutya mint faj alkalmazkodóképességéről, hogy képesek vagyunk arra kondicionálni őket, hogy egyáltalán elfogadják az egyedüllétet! Szerencsések vagyunk, hogy nincs sokkal több problémánk, különösen a mai világban, ahol kevés háztartásban van valaki rendszeresen otthon napközben, aki társaságot nyújt a kutyának.

Társadalmunkban volt olyan időszak, amikor kevesebb kutyát hagytak egyedül otthon – anya otthon maradt, míg apa minden nap elment dolgozni -, így a kutyák kevesebbet voltak kitéve annak a fajta napi elszigeteltségnek, ami hozzájárul a szeparációs szorongásos viselkedéshez. Egyes viselkedéskutatók elmélete szerint egy félelmet kiváltó esemény megtapasztalása, amikor egy fiatal kutya már enyhén stresszes az egyedüllét miatt, intenzívebb “otthon egyedül” szorongó viselkedést válthat ki.

A mai világban jelentős számú kutya szenved valamilyen fokú szeparációs szorongástól. A legjobb megoldás arra, hogy hogyan törjük meg a kutya szeparációs szorongását, nagyban függ a kutya helyzetétől és a szorongás kiváltóitól. Szerencsére manapság sok kutyatulajdonos hajlandó megoldást keresni a viselkedési problémákra ahelyett, hogy egyszerűen “megszabadulna” a kutyától. Ennek eredményeként a viselkedéssel foglalkozó szakemberek valószínűleg találkoznak szeparációs szorongásos zavarokkal küzdő kutyás ügyfelekkel.

A szeparációs szorongás tünetei kutyáknál

A másik ok, amiért a szeparációs szorongás ma elterjedtebbnek tűnik, mint néhány évtizeddel ezelőtt, az az, hogy a laikusok bizonyos gyakorisággal tévesen diagnosztizálják. Az állapot megnövekedett ismertségével együtt jár az olyan viselkedések téves azonosításának növekedése is, amelyek hasonlítanak a szeparációs szorongás viselkedésére, de valójában nem azok.

A szobatisztaság összepiszkolása például összefügghet a szorongással, de számos más lehetséges oka is van. Ezek közé tartozik a hiányos szobatisztaságra nevelés, a megfelelő ürítési helyekhez való hozzáférés hiánya, a tulajdonos ésszerűtlen elvárásai (elvárva a kutyától, hogy 10 vagy több órán keresztül “tartsa magát”), félelem, izgalom, jelölés, alázatos ürítés vagy fizikai inkontinencia.

A pusztító viselkedés lehet a szeparációs szorongás következménye, de lehet a kölyökkutya normális viselkedése, játék, reakció a külső ingerekre, és/vagy a felesleges energia levezetése. A szeparációs szorongás lehet a túlzott ugatás és vonyítás oka, vagy a kutyát ugatásra serkenthetik utcai zajok (forgalom, emberek beszélgetése), betolakodók (pl. postás, betolakodó, süteményt áruló cserkészlányok), szociális facilitáció (más kutyák ugatása), játék, agresszió vagy félelem.

Kritikusan fontos, hogy a viselkedésmódosító program végrehajtása előtt helyesen azonosítsuk a problémás viselkedést. Hiába próbáljuk módosítani a szeparációs szorongást, ha valójában nem ez a probléma.

Ha egy kutya akkor is bepisil a házba, amikor egyedül marad, és akkor is, amikor a gazdi otthon van, akkor valószínűleg inkább szobatisztasági problémáról van szó, mint szeparációs problémáról. Viszont egy kutya, aki a ládájába vizel, amikor a gazdi elmegy a házból, de egész éjjel rendben tartja, az egy példa a lehetséges szeparációs szorongásra. A szeparációval kapcsolatos pusztítás általában menekülési kísérletekre irányul – ajtókeretek, ablakpárkányok és falak rágására vagy karmolására. Ha a pusztítás az egész házban általánosabb, az inkább egy vagy több más lehetséges okra utal, mint elkülönítési problémára. Egy stratégiailag elhelyezett videokamera vagy hangfelvevő segíthet azonosítani a lehetséges külső ingereket, például a látogatókat a lakásban vagy a szokatlan zajokat, amelyek kiválthatják az egyébként szeparációval kapcsolatos viselkedésnek tűnő viselkedést.

Isolációs szorongás és szeparációs szorongás: Mi a különbség?

A magára hagyottság miatti szorongás nem mindig jelent teljes körű szeparációs szorongást. Először is, a kutya szenvedhet az enyhe distressztől a súlyos szorongásos zavarig. A “distressz” a stressz viselkedés kisebb intenzitását jelzi, amikor a kutya egyedül van, míg a “szorongás” szélsőséges pánikrohamot jelent.

A “magány” és a “szeparáció” közötti különbségtétel ugyanilyen fontos. Az izolációs distressz azt jelenti, hogy a kutya nem akar egyedül maradni – bármelyik ember megteszi társaságnak, és néha még egy másik kutya is betölti ezt a szerepet. A valódi szeparációs distressz vagy szorongás azt jelenti, hogy a kutya túlságosan kötődik egy bizonyos személyhez, és továbbra is stresszes viselkedést mutat, ha ez a személy nincs jelen, még akkor is, ha más emberek vagy kutyák vannak jelen.

A mi Cardigan Corgi kutyánk, Lucy, mérsékelt izolációs distresszben szenved – nem szeret egyedül maradni a szabadban. Mielőtt rájöttünk volna viselkedésének jelentőségére, sikerült súlyosan megsebesítenie magát, amikor egy kőfalról leesett a nyolc láb mélyen lévő cementlépcsőre, miközben kitartóan próbált elérni minket az ablakon keresztül. Beltéren az elszigeteltségi szorongása enyhébb. Rövid ideig ugathat, ha egyedül hagyjuk a földszinten, de hamar megnyugszik és megnyugszik.

Missy ezzel szemben valódi szeparációs szorongást mutat. A nyolcéves ausztrál juhászkutya legalább négy különböző otthonban élt, mielőtt tavaly ősszel csatlakozott a családunkhoz. Ahogy az néha előfordul azoknál a kutyáknál, akiket többször is befogadtak, teljesen és szinte azonnal az egyik új emberéhez (hozzám) kötődött.

Ha az egész családunk az istállóban van, és én valamilyen okból visszamegyek a házba, Missy-t egyáltalán nem érdekli, hogy a férjem még mindig vele van az istállóban; hipervigyázóvá válik, aggódva figyeli, hogy mikor térek vissza, és figyelmen kívül hagyja Paul megnyugtatási vagy más tevékenységekkel kapcsolatos próbálkozásait. Szerencsénkre a stressz szintje enyhe; a konyhánk ajtaját ért néhány karcoláson kívül, amit az otthonunkba érkezése második napján okozott, semmi rombolót nem tett; a távollétem miatti stressz szintje alacsony és elviselhető, és elsősorban járkálásból, nyafogásból és ugatásból áll. De ez talán megmagyarázza, hogy miért mi vagyunk legalább az ötödik (és utolsó!) otthona.

Egy esettanulmány: A szeparációs szorongás téves diagnózisa

Lexi egy ﬁatal, ivartalanított szuka Husky/Greyhound keverék volt, akit a nevelőanyuka úgy mutatott be, hogy szeparációs szorongása destruktív viselkedésben nyilvánult meg. Lexi több korábbi nevelőszülőknél is megfordult, amelyek közül egyik sem számolt be destruktív viselkedésről.

Amíg a viselkedési konzultáció során megbeszéltük Lexi viselkedését, a kutya szinte folyamatosan járkált, és az általános stressz számos egyéb jelét mutatta, beleértve a nyávogást, a figyelem keresését és az ajtók felfedezését, annak ellenére, hogy jelenlegi embere nyugodtan ült egy székben a szoba közepén. A viselkedése nem változott jelentősen, amikor az embere elhagyta a szobát.

A nevelőszülő megemlítette, hogy fokozott szorongást észlelt, amikor Lexi “rejtélyes elektronikus csipogást” hallott a házban – valószínűleg egy fiókba rejtett órát, amelyet a gazdái nem tudtak megtalálni. A beszámolók szerint más órák, kamerák és egyéb elektronikus eszközök csipogására is rosszul reagált.

Arra a következtetésre jutottam, hogy bár Lexinek valóban voltak szorongásos problémái, ezek nem a szeparációval kapcsolatosak, hanem inkább általánosabb szorongásról van szó. Bár nem tudhatjuk biztosan, feltételeztem, hogy valamikor egy földalatti sokkoló kerítésbe zárhatták, és a sípoló hangok, amelyek a fokozott szorongását okozták, hasonlóak voltak a kerítés figyelmeztető sípolásához. Egy olyan kutya számára, akit ilyen kerítéshez képeztek ki, a sípoló hang, a sokkhoz való társítás révén, legalább annyira visszataszító és stresszt okozó lehet, mint maga a sokk.

Viselkedésmódosító programot vezettünk be az általános szorongás kezelésére, amely magában foglalta az állatorvossal való együttműködést a szorongáscsökkentő gyógyszerek beadása érdekében, és a nevelőszülő gondoskodott arról, hogy Lexit ne hagyja egyedül abban a szobában, ahol a rejtélyes sípolás történt (a konyhában). Lexit végül örökbe fogadták, és jól érzi magát új otthonában, ahol gazdái folytatják a viselkedésmódosító programot.

Hogyan kezeljük a kutyák szeparációs szorongását

Számos lépést tehetünk, hogy megoldjuk kutyánk elszigetelődés- vagy szeparációs szorongásos viselkedését. Az alábbiakban a “Szeparációs szorongás megelőzése” alatt kifejtett program a meglévő izolációs/szeparációs állapot megváltoztatására is használható. Azonban sokkal lassabban fog haladni a program lépésein keresztül egy olyan kutyával, aki szeparációs viselkedésben szenved; a kutya erős érzelmi reakciója az egyedüllétre sokkal nagyobb kihívást jelent majd.

Itt van néhány egyéb lehetőség, amit felfedezhet, hogy kiegészítse a módosítási munkáját:

Megmozgassa a kutyát, mielőtt elmegy. Egy fáradt kutyának kevesebb energiája van ahhoz, hogy szorongó és romboló legyen. Az edzéseket 20-30 perccel az indulás előtt fejezze be, hogy legyen ideje megnyugodni.
Öt perccel az indulás előtt adjon neki egy jól megtömött Kongot, hogy elterelje a figyelmét a közelgő távozásáról.
A távozását és visszatérését teljesen nyugodtan és érzelemmentesen tegye meg. Semmi ölelgetős/puszizós “Anyuci szeret téged” jelenet. Ha izgatott lesz és rád ugrik, amikor visszatérsz, ne törődj vele. Fordítson hátat és sétáljon el. Amikor végre megnyugszik, köszönj neki, és köszöntsd nagyon nyugodtan.
Az indulási rutinod darabjait úgy hatástalanítsd, hogy akkor is megcsinálod, amikor nem mész el. Vedd fel a kocsikulcsot, és ülj le a kanapéra tévézni. Öltözzön üzleti öltönybe, majd főzzön vacsorát. Állítsd be az ébresztőt szombat reggel 5 órára, majd forgolódj és aludj vissza.
Keverd össze az indulási rutinod darabjait, amikor éppen elmész, hogy a szorongása ne emelkedjen lázasan, amikor felismeri az indulási jelzéseidet. Mi is a megszokás teremtményei vagyunk, ezért ezt nehéz megtenni, de nagy hasznot hozhat. Reggelizzen zuhanyzás előtt, ne pedig utána. Vegye fel a kulcsait, és tegye a zsebébe, mielőtt kiviszi a kutyát az utolsó biliszünetre. Tedd be a táskádat a kocsiba, miközben még pizsamában vagy. Tegye a reggelt a lehető legkiszámíthatatlanabbá.
A “biztonságos” jelzést, mint például a “Visszajövök”, csak akkor használja, ha tudja, hogy a kutya által tolerálható időn belül visszatér. Ahogy Patricia McConnell “Hamarosan otthon leszek” című, a szeparációs szorongásról szóló csodálatos könyvecskéjében javasolták, ez segít a kutyának megnyugodni, mert tudja, hogy bízhat abban, hogy visszatérsz.
Keresd meg az alternatív kutyatartási helyzeteket, hogy minimalizáld azokat az alkalmakat, amikor mégis egyedül kell hagynod – a kutyás napközi egyes kutyák számára megfelelő lehet, másoknak viszont nem. Talán találhat olyan szomszédot vagy rokont, aki házhoz kötött, és örülne egy kis kutyás társaságnak.
Ha egy második kutya örökbefogadását fontolgatja, próbáljon meg kölcsönkérni egy nyugodt, stabil, kompatibilis kutyát egy barátjától, hátha ez segít enyhíteni a kutya szorongását.
Kipróbáljon Comfort Zone (DAP) plug-ineket és spray-ket használni a környezetében, hogy enyhítse a szorongását.
Távolítson el minél több más stresszforrást a kutyája világából, hogy segítsen neki megőrizni az egyensúlyát az Ön távollétében. Nincs fojtólánc, sokkoló nyakörv, fizikai vagy durva verbális büntetés (különösen a szorongásos viselkedésével kapcsolatban).
Fontolja meg a viselkedési szakemberrel való együttműködést, hogy biztos legyen abban, hogy a helyes úton jár – és hogy segítsen feltárni a szorongás elleni gyógyszerek alkalmazásának lehetőségeit, hogy maximalizálja a módosítási erőfeszítések hatékonyságát.

A szeparációs szorongás megszüntetése kemény munka. Túl könnyű frusztrálttá válni a kutya destruktív viselkedése miatt. Ne feledje, hogy nem rosszindulatból vagy rosszindulatból választja ezt a viselkedést – a saját túlélése miatt van pánikban, ha Ön, a falkája nincs ott, hogy megvédje. Ez neki sem szórakoztató; ő a pillanatnak él, és azok a pillanatok, amikor Ön nincs itt, hosszúak és félelmetesek. Ha elkötelezi magát amellett, hogy megváltoztatja a viselkedését, és sikerül segítenie neki abban, hogy bátran viselje az egyedüllétet, nemcsak az otthonát menti meg a pusztulástól, hanem a kutyája életminőségét is mérhetetlenül javítja – és a sajátját is -, és talán őt is megmenti a pusztulástól.

A szeparációs szorongás megelőzése 10 lépésben

A sikeres szeparációs szorongás megelőzési program legfontosabb összetevője, hogy a kutyáját sikerre készítse fel. Amikor új kutyát vagy kölyökkutyát hoz haza, hajtson végre egy olyan programot, amely segít neki abban, hogy fokozatosan növekvő ideig egyedül maradjon. Ez segít megnyugtatni őt, hogy nem kell pánikba esnie: nem hagytad magára, mindig visszajössz. Győződjön meg róla, hogy a gyakorlás előtt jól megmozgatja őt; egy fáradt kutya sokkal jobb jelölt a pihenésre, mint egy olyan, aki “tele van vele.”

Itt van egy kétnapos program 10 lépése, amellyel olyan kutyát hozhatunk létre, aki jól érzi magát egyedül hagyva. Vegye figyelembe, hogy ha egy már meglévő szorongásos vagy szorongásos állapotot módosít
, akkor sokkal lassabban kell végigmennie a program lépésein.

1. Olyan időpontban hozza haza a kutyát, amikor valaki néhány napot vele tud tölteni, hogy enyhítse az átállással járó stresszt.

2. Készítsen előzetesen egy csendes, biztonságos helyet, például egy járóka vagy kölyökkutya karám, vagy egy kutyabiztos helyiség, például a mosókonyha.

3. Amikor hazahozza a kutyát, adjon neki lehetőséget, hogy a szabadban könnyítsen magán, és a házban töltsön vele 10-15 percet szoros felügyelet mellett. Ezután tegye be a karámjába, és maradjon vele a szobában.

4. Maradjon ﬁgyelemmel a közelében. Olvasson egy könyvet. Ha nyűgösködik, ne törődj vele. Ha elcsendesedett, köszöntsd nyugodtan, lépj el tőle egy lépést, majd térj vissza, mielőtt esélye lenne felizgulni. Beszélj hozzá nyugodtan, majd térj vissza az olvasáshoz. Ezzel megtanítod neki, hogy ha elmész, vissza fogsz térni. A család többi tagjának ilyenkor el kell tűnnie: a kutyának meg kell tanulnia egyedül lenni.

5. Folytassa az időnkénti távolodást, fokozatosan növelve a távolságot és változtatva a távolmaradás időtartamát, hogy végül a kutya felzaklatása nélkül kóborolhasson a szobában. Minden alkalommal, amikor visszatérsz, nyugodtan köszöntsd őt. Minden alkalommal mondd nyugodt, de vidám hangon, hogy “Igen!”, mielőtt visszatérsz hozzá, majd sétálj vissza a karámhoz, és etesd meg egy jutalomfalattal.

6. Körülbelül egy óra múlva adj neki egy kis szünetet. Vidd ki a szabadba bilizni és játszani. Töltsön el egy kis időt. Ezután menjen vissza a házba, és folytassa a karámgyakorlatokat.

7. Kezdje újra, és maradjon a karám közelében, amíg meg nem nyugszik. Ezúttal gyorsabban haladjon végig a 4. és 5. lépésen, amíg nem tud riadalom keltése nélkül járkálni a szobában. Most lépjen
egy másik szobába nagyon brieﬂy, és térjen vissza, mielőtt a kutyának ideje lenne felizgulni. Fokozatosan növelje azt az időtartamot, ameddig a szobán kívül marad, megszakítva ezt a szobában való bolyongással, a közelében ülve és könyvet olvasva, illetve a szoba túloldalán
ülve és könyvet olvasva. Ha elkezd nyűgösködni, várjon, amíg abbahagyja a nyűgösködést, és lépjen vissza felé. Tanítsd meg neki, hogy a nyugodt viselkedéssel visszatérsz, a nyafogással távol tartasz.

8. Időnként lépj ki a házból. A ﬁgyelmed célja az első napon az, hogy a kutyád megbarátkozzon azzal, hogy 15-20 percig távol vagy tőle; általában az elválasztás első 20 perce a legnehezebb. Változtassa az időpontokat, hogy ne kezdje el várni a visszatérését. Ne feledje, hogy sok pisilési és játékszünetet tartson: fiatal kölyökkutyáknál óránként, idősebb kutyáknál egy-két óránként.

9. A második napon gyorsan ismételje meg a bemelegítés lépéseit, amíg egyszerre 15-20 percre ki tud lépni a szabadba, rövidebb szeparációkkal megszakítva. Az egyik szabadtéri kirándulás alkalmával pattanjon be az autóba, és tegyen egy kört a háztömb körül. Térjen vissza 5-10
perc múlva, és nyugodtan térjen vissza a házba ugyanúgy, mint a többi gyakorlat során. Maradjon egy darabig, majd menjen ki, és vezessen el ismét, ezúttal fél órán keresztül.

10. Most itt az ideje a vasárnapi villásreggelinek. Győződjön meg róla, hogy kutyája alapos biliszünetet és játékidőt kap, majd adjon neki 15 percet, hogy a játék ingergazdagsága után pihenjen. Tegyen egy finomságokkal megtömött Kongot a tollába, hívja össze a családot, és nyugodtan hagyja el a házat egy pár órás kirándulásra. Amikor hazaérkezik egy nyugodt és boldog kutyához, igyon egy narancslével a szeparációs szorongásmegelőző iskola elvégzésére.

A kutyák egyedül töltött ideje: van egy határ

Egy fiatal kutyától igazságtalan azt kérni, hogy 5-10 órán keresztül egyedül maradjon otthon; a nap közepén ki kell mennie, hogy könnyítsen magán. Ha arra kényszeríted, hogy otthon koszoljon, legrosszabb esetben stresszel kapcsolatos viselkedést okozhatsz neki, legjobb esetben szobatisztasági problémákat okozhatsz. A lehetőségek között szerepelhet, hogy magával viszi a munkahelyére, hogy a családtagok ebédidőben hazajönnek, hogy az otthon maradó szomszédok elviszik őt, hogy sétáltassa és játsszon vele, vagy hogy egy jól működő kutyás napközibe küldje. (Megjegyzés: A napközi nem megfelelő egy nagyon fiatal kölyökkutya számára.)

Ha olyan rutint alakítasz ki, amely segít a kutyádnak a sikerben, egy nap majd megszerezheti a Master’s Degree-t az otthoni magányból, és rábízhatod a teljes házi szabadságot. Lehet, hogy néhány kutyatulajdonos számára már túl késő elmondani, hogy soha nem volt szeparációs szorongással küzdő kutyája, de soha nem késő azt mondani, hogy “soha többé”!

KUTYÁK SZEPARÁCIÓS SZORONGÁSBAN: ÁTTEKINTÉS

1. Tegyen lépéseket az új kutya szeparációs szorongásának megelőzésére azáltal, hogy kondicionálja őt arra, hogy elfogadja, ha egyedül marad.

2. Értékelje a kutya szorongó viselkedését (destruktív viselkedés, hangoskodás és helytelen ürítés) annak megállapítására, hogy a viselkedésnek lehet-e más oka, mint a szeparációs szorongás.

3. Értse meg, hogy kutyája nehéz viselkedése nem szándékos, és hogy a büntetés hatástalan, nem megfelelő, és csak súlyosbítja a viselkedést.

Pat Miller, CBCC-KA, CPDT-KA, a WDJ képzési szerkesztője. Miller a Maryland állambeli Hagerstownban él, ahol a Békés Mancs kiképzőközpontja található. Pat a The Power of Positive Dog Training (A pozitív kutyakiképzés ereje); Positive Perspectives (Pozitív perspektívák) című könyvek szerzője is: Love Your Dog, Train Your Dog; Positive Perspectives II: Know Your Dog, Train Your Dog, és a vadonatúj Dog Play: How and Why to Play With Your Dog.