Hosszú éveken át edzettem kisgyerekeket baseballban és softballban, és a legnehezebben elsajátítható készség a dobás. Nem a gyerekeknek – a felnőtteknek.
A gyereklabdázás első éveiben, miután eltávolították a pólót, de mielőtt egy 9 éves gyereket megtanítanának egy kartörő görbe labdára, az edzők feladata az ütőkhöz való dobás, azzal az elmélettel, hogy az edzők következetesen jó dobásokat adnak nekik, amiket eltalálhatnak, így segítve őket abban, hogy jobb ütőkké váljanak. Ez az elmélet gyakran téves. Láttam már olyan edzőket, akik túl gyorsan, túl lassan, túl magasan, túl alacsonyan és túl parabolikusan dobtak. Én magam is ezt csináltam, mielőtt elsajátítottam volna az edzői dobás művészetét.
Az elkerülhetetlenül megalakuló Your Kid’s Not Going Pro School of Coach-Pitching iskola és a rengeteg pénz előtt, amit ez biztosan hoz nekem, itt van néhány tanács a gyerek baseball és softball edzőknek, hogy hogyan lehet az edzői dobás hatékony. A Tom Emanski-féle technikáim révén (bár sajnos nem Fred McGriff támogatja őket) nem fogod megölni az ütő önbizalmát, de legfőképpen nem fogod megölni a saját önbizalmadat azzal, hogy úgy érzed, hirtelen elfelejtetted, hogyan kell labdát dobni.
Először is, hogyan kell állni. Vagy nem állni. A baseballnál célszerű az egyik térdet a földön tartani és dobni. Az egyik nagy probléma az edzős dobásnál a dobó és az ütő közötti méretkülönbség. Olyan vagy, mint Randy Johnson, aki Eddie Gaedel ellen dob. Ha tehát közelebb kerülsz a földhöz, közelebb kerülsz az ütő magasságához, és így nagyobb esélyed van arra, hogy egyenesen középre dobd a labdát. A kockázat az, hogy ha a labda egyenesen visszaüt rád, akkor fennáll a veszélye annak, hogy elkalapálnak, ezért készülj fel a mezőnyre! (Igen, mint edző-pitcher, valóban elkaptam egy fiú line drive-ját, ösztönös mozdulatként, hogy megvédjem a csinos arcomat, még akkor is, ha technikailag a gyerekeknek kellett volna mezőnyjátékosoknak lenniük. Aztán reszketve omlottam össze, mint az öregember, aki vagyok.)
A softballban a térdelés nem szükséges, mert a dobás alulról történik. Tehát lehet állni.
A következő a labda átadása. A legtöbb edző már tudja, hogy nem úgy kell belőni, mint Aroldis Chapman. De nem lehet túl lassan dobni a labdát sem. A túl lassúság a végén egy olyan dobott labdát ad, ami parabolán érkezik. Arra kell törekedni, hogy a labda egyenesen és laposan érkezzen, legyen szó baseballról vagy softballról. A megfelelő sebesség eléréséhez némi babrálásra lesz szükség. De azt akarod, hogy a labda következetesen azonos sebességgel érkezzen, és elérje az elkapót (vagy az ütő mögött álló edzőt). Túl sokszor látom, hogy az edzők lassú, emelkedő, majd süllyedő labdákat dobnak, amelyek eltalálják a céltáblát, különösen a softballban. Csak azért, mert softballról van szó, nem jelenti azt, hogy a dobásnak felhőt kell érintenie útközben.
Még egy tipp a labdaszállításhoz: Figyeld, merre lendít az ütő. Gyakran előfordul, hogy a baseballt vagy softballt kezdő kisgyerekek nem ahhoz igazítják a lendítésüket, hogy hol van a labda. Csak ugyanarra a pontra csapkodnak. Ez nem baj. Amit edzőként-ütőként tehetsz, az nem csak az, hogy a lapos, egyenes labdát oda juttatod, ahol a labda van, hanem az is, hogy megpróbálod a labdát oda dobni, ahová lendítenek.
Tegyük fel például, hogy az egyik lány folyamatosan vállmagasságban lendít. Ne dobd a labdát a térdére – dobd oda, ahová az ütőt lendíti. Így fejlődik némi önbizalma, és később könnyebb lesz megtanítani neki, hogyan igazodjon a dobáshoz. Nos, a dobásodat ahhoz igazítani, amerre az ütő lendít, nehéz készség, szerintem olyan, mintha a Yankees ellen minden alkalommal a megfelelő helyre tudnád tenni a 3-2-es slideredet. Kell néhány alkalom a felállás körül, mire rájössz, hova kell a labdának mennie, és hogyan kell időzíteni a játékos lendítését, mire rájössz, hogyan kell egy ilyen dobást dobni, és nem célozni vele. De ha valamilyen rendszerességgel coach-pitchelsz, rá fogsz jönni az ütőjátékosok sajátosságaira, és ennek megfelelően tudod beállítani a dobásaidat.
Emlékezz: egyenes, lapos dobás, ami nem túl lassú és eléri az elkapót, ott helyezkedik el, ahol az ütő valószínűleg lendíteni fog.
Ha ezeket az coach-pitching készségeket kell gyakorolnod, mindenképpen ragadj meg egy kisgyereket (ami valószínűleg van, ha olyan csapatot edzel, amelynek coach-pitcherre van szüksége) a gyakorláshoz. Lehet, hogy a gyerekednek nincs kedve veled labdázni, de ha eléggé nyaggatod a gyereket, és bűntudatot ébresztesz benne, akkor megkapod a szükséges gyakorlatot!
