Az Egyesült Államok Alkotmányának II. cikke felhatalmazza az elnököt, hogy kegyelmet adjon olyan személyeknek, akik szövetségi bűncselekményeket követtek el.
Az elnök kegyelmi jogköre széleskörű. Szinte bármilyen, az Egyesült Államok ellen elkövetett bűncselekményért megkegyelmezhet egy személynek. Bár széleskörű, a hatalom nem korlátlan. Az elnök például nem adhat ki kegyelmet vádemelés esetén, és nem kegyelmezhet meg valakinek állami bűncselekmény elkövetése miatt sem.
Az Alkotmány nem támaszt eljárási vagy tartalmi követelményeket az elnök kegyelmi jogkörének gyakorlására vonatkozóan. Bármilyen eljárással és bármilyen okból kegyelmet adhat ki. Mindazonáltal az elnökök jellemzően az Igazságügyi Minisztériumban működő Kegyelmi Ügyvivői Hivatalra támaszkodtak a kegyelmi kérelmek átvilágításában és értékelésében. A kegyelmi ügyész azonban csak ajánlást tesz. A végső döntést a kegyelem megadásáról az elnök hozza meg.
A kegyelmi kérelem benyújtásához a kegyelmet kérő személy hivatalos kérelmet nyújt be a Kegyelmi Ügyvivői Hivatalhoz. Az egyes kérelmek érdemi elbírálása során a Kegyelmi Ügyvédi Hivatal különböző tényezőket vesz figyelembe, többek között a személynek az elítélést követő magatartását, a bűncselekmény súlyosságát és azt, hogy az egyén milyen mértékben vállalta a felelősséget a bűncselekményért. Ezenkívül az ügyet kezelő ügyészek és a főügyészhelyettes – a DOJ második legmagasabb rangú tisztviselője – is beleszólhatnak a kegyelem megadására vonatkozó ajánlásba.
Az elnök azonban dönthet úgy is, hogy megkerüli a kegyelmi ügyvivőt, és az Igazságügyi Minisztérium ilyen jellegű kérelme vagy ajánlása hiányában kegyelmet ad.
Az elnök által kegyelemben részesíthető személyek száma nincs korlátozva. Franklin D. Roosevelt elnök például hivatali ideje alatt 2819 személynek adott kegyelmet – többnek, mint bármely más elnök. Barack Obama elnök hivatali ideje alatt 212 személynek adott kegyelmet.
A kegyelem teljesen eltörli az elítélés joghatását. A kegyelemben részesülő személyt többé nem tekintik bűnözőnek, és az elítélés minden járulékos következménye – például a választójog elvesztése – megszűnik.
Az elnöki kegyelem időről időre vitát válthat ki. Például Gerald Ford döntését, hogy Richard Nixon elnöki tisztségéről való lemondása után kegyelmet adott Richard Nixonnak, akkoriban heves bírálatok érték, és valószínűleg szerepet játszott Ford 1978-as választási vereségében. Bill Clinton elnök Marc Rich 2001-es, az utolsó pillanatban történt kegyelmét szintén heves bírálatok érték, miután kiderült, hogy Rich felesége nagy összegű politikai adományokat tett.
Clinton elnök kegyelmének időzítése – közvetlenül hivatalából való távozása előtt – nem volt egyedülálló. Mivel egy adott kegyelem politikailag népszerűtlen lehet, az elnökök gyakran döntenek úgy, hogy akkor adják meg a kegyelmet, amikor emiatt nem kerülhetnek politikai veszélybe.