Háttérszerkesztés
Az Oszmán Birodalom aleppói vilajetjének korábbi részét képező Alexandretta szanjakot az első világháború végén Franciaország foglalta el, és a francia Szíriai Mandátum részét képezte.
Alexandretta szanjakja 1921-től 1923-ig az ankarai francia-török szerződés eredményeként autonóm szanjak volt, mivel arab és örmény lakossága mellett nagy török közösséggel rendelkezett. Ezután Aleppó államhoz csatolták, majd 1925-ben közvetlenül Szíria államhoz csatolták, továbbra is különleges közigazgatási státusszal.
Mustafa Kemal Atatürk török vezető elutasította, hogy az alexandriai szanjakot a mandátum részeként fogadja el, és 1923. március 15-én Adanában tartott beszédében a szanjakot “olyan hazának nevezte, ahol a törökök évszázadok óta élnek, és nem lehet az ellenség fogságában”. A török politika célja az alexandriai szanjak annektálása volt, amikor a francia szíriai mandátum 1935-ben lejár. Az alexandriai törökök Atatürk stílusában reformokat kezdeményeztek, és különböző szervezeteket és intézményeket hoztak létre a Törökországgal való egyesülés gondolatának előmozdítása érdekében.
Az 1936-os választásokon két szíriai függetlenségpárti (Szíria Franciaországtól való függetlenségét pártoló) képviselő került vissza a szanjakba, ami közösségi zavargásokat és szenvedélyes cikkeket váltott ki a török és a szíriai sajtóban. Különösen az arab nacionalista Zaki al-Arsuzi volt befolyásos.
Válaszul az Atatürk-kormány az alexandriai szanjakra a hettitákra (szír-hettita államokra) utalva a Hatay nevet alkotta meg, és a Nemzetek Szövetségében felvetette a “Hatay-ügyet” (törökül: Hatay Meselesi). A Népszövetség nevében Franciaország, az Egyesült Királyság, Hollandia, Belgium és Törökország képviselői elkészítették a szanjak alkotmányát. Az új statútum 1937 novemberében lépett életbe, a szanjak diplomáciai szinten “elkülönült, de nem különült el” Szíriától, katonai ügyekben Franciaországhoz és Törökországhoz egyaránt kapcsolódott.
1938. szeptember 2-án a szanjakgyűlés az alexandrettai szanjakot Hatay államnak nyilvánította. Az állam egy évig állt fenn közös francia és török katonai felügyelet alatt.
1939. június 29-én egy népszavazást követően a hatayi törvényhozás megszavazta a Hatayi Állam feloszlatását és Törökországhoz való csatlakozását. Ezt a népszavazást “hamisnak” és “manipuláltnak” is bélyegezték, mivel a török kormány több tízezer törököt szervezett Alexandrettán kívülről, hogy állampolgárként regisztráltassa magát és szavazzon. A franciák bátorították az annexiót, abban a reményben, hogy az ösztönzőleg hat majd Törökországra, hogy elutasítsa a náci Németországgal való szövetséget.
Hashim al-Atassi szíriai elnök lemondott a szíriai ügyekbe való folyamatos francia beavatkozás elleni tiltakozásul, azt állítva, hogy a franciáknak az 1936-os francia-szíriai függetlenségi szerződés értelmében kötelességük volt elutasítani az annexiót.
TörvényhozásSzerkesztés
A Hatay Állami Népgyűlés (törökül: Hatay Devleti Millet Meclisi) 40 tagból állt, akik között 22 török, kilenc alavita, öt örmény, két ortodox görög és két szunnita arab volt.
CsatlakozásSzerkesztés
1939. július 7-én a török Nagy Nemzetgyűlés jóváhagyta a Hatay tartományt létrehozó és Adana tartomány (akkor Seyhan tartomány) és Gaziantep tartomány kerületeinek beolvasztásáról szóló törvényt. 1939. július 23-ra a francia mandátumhatóságok utolsó maradványai is elhagyták Antakyát, és a területet teljes egészében Törökországhoz csatolták. Ennek következtében sok arab és örmény menekült Szíriába. A régió örmény lakossága az örmény népirtás túlélői lévén, akik az életükért menekültek a francia mandátumú Szíriába, és ezért nem gondolhattak a török fennhatóságra. Az annexiót követően Hatay majdnem teljes örmény lakossága elhagyta a tartományt és Aleppóban telepedett le, sokan mások pedig Libanonba költöztek, ahol a történelmi vár romjai mellett megalapították a mai Anjar városát.