A legtöbb harmadik világbeli ország egykori gyarmat. A függetlenség elnyerése után sok ilyen ország, különösen a kisebbek, először szembesült a nemzet- és intézményépítés kihívásaival. E közös háttér miatt e nemzetek közül sokan a 20. század nagy részében gazdasági szempontból “fejlődő” országok voltak, és sokan még ma is azok. Ez a ma használt kifejezés általában azokat az országokat jelöli, amelyek nem fejlődtek az OECD-országok szintjére, és így a fejlődés folyamatában vannak.
Az 1980-as években Peter Bauer közgazdász konkurens definíciót kínált a “harmadik világ” kifejezésre. Azt állította, hogy a harmadik világ státusz egy adott országhoz való hozzárendelése nem alapul semmilyen stabil gazdasági vagy politikai kritériumon, és többnyire önkényes folyamat. A harmadik világ részének tekintett országok széles skálája – Indonéziától Afganisztánig – a gazdaságilag primitívektől a gazdaságilag fejlettekig, a politikailag el nem kötelezettektől a szovjet vagy nyugati orientációjú országokig terjedt. Azzal is lehetne érvelni, hogy az USA egyes részei mennyire hasonlítanak inkább a harmadik világhoz.
Az egyetlen jellemző, amit Bauer közösnek talált minden harmadik világbeli országban, az volt, hogy kormányaik “nyugati segélyt követelnek és kapnak”, amelynek adását határozottan ellenezte. Így a “harmadik világ” gyűjtőfogalmát már a hidegháború idején is megtámadták, mint félrevezető kifejezést, mivel nem volt egységes vagy kollektív identitása az általa állítólagosan felölelt országok között.
Fejlesztési segélySzerkesztés
A hidegháború idején a harmadik világ el nem kötelezett országait az első és a második világ egyaránt potenciális szövetségesnek tekintette. Ezért az Egyesült Államok és a Szovjetunió nagy erőfeszítéseket tett, hogy gazdasági és katonai támogatás felajánlásával kapcsolatokat építsen ki ezekben az országokban, hogy stratégiai elhelyezkedésű szövetségeseket szerezzen (pl. az Egyesült Államok Vietnamban vagy a Szovjetunió Kubában). A hidegháború végére a harmadik világ számos országa kapitalista vagy kommunista gazdasági modellt fogadott el, és továbbra is támogatást kapott attól az oldaltól, amelyet választott. A hidegháború alatt és azt követően a harmadik világ országai a nyugati külföldi segélyek kiemelt kedvezményezettjei voltak, és a gazdasági fejlődés középpontjába kerültek az olyan főáramú elméleteken keresztül, mint a modernizációs elmélet és a függőségi elmélet.
A hatvanas évek végére a harmadik világ fogalma olyan afrikai, ázsiai és latin-amerikai országokat jelentett, amelyeket a Nyugat számos jellemzőjük alapján (alacsony gazdasági fejlettség, alacsony várható élettartam, magas szegénység és betegségek aránya stb.) Ezek az országok a gazdagabb nemzetek kormányai, nem kormányzati szervezetei és magánszemélyei által nyújtott segélyek és támogatások célpontjaivá váltak. Az egyik népszerű modell, amely Rostow növekedési szakaszai néven ismert, azt állította, hogy a fejlődés 5 szakaszban zajlik (Hagyományos társadalom; A felszállás előfeltételei; Az érettség felé vezető út; A nagy tömegfogyasztás kora). W. W. Rostow azt állította, hogy a felszállás az a kritikus szakasz, amely a harmadik világból hiányzik, vagy amellyel a harmadik világ küszködik. Ezért külföldi segélyekre volt szükség, hogy segítsenek beindítani az iparosodást és a gazdasági növekedést ezekben az országokban.
A harmadik világ vélt “vége “Edit
1990 óta a “harmadik világ” kifejezést számos fejlődő szótárban több nyelven újraértelmezték, hogy a gazdaságilag és/vagy társadalmilag elmaradottnak tekintett országokra utaljon. A “politikai korrektség” szempontjából a “harmadik világ” kifejezés elavultnak tekinthető, amelynek fogalma többnyire történelmi fogalom, és nem képes teljes mértékben kitérni arra, hogy mit jelent ma a fejlődő és kevésbé fejlett országok. Az 1960-as évek elején jelent meg az “elmaradott országok” kifejezés, amelynek szinonimájaként a harmadik világ szolgál, de miután a politikusok hivatalosan is használták, az “elmaradott országok” kifejezést hamarosan felváltotta a “fejlődő” és a “kevésbé fejlett országok” kifejezés, mivel az előző ellenségességet és tiszteletlenséget mutat, amelyben a harmadik világot gyakran sztereotípiákkal jellemzik. Az egész “négy világ” osztályozási rendszert is lealacsonyítónak minősítették, mivel a szabvány elsősorban az egyes nemzetek bruttó nemzeti termékére összpontosított. Miközben a hidegháborús időszak véget ér, és számos szuverén állam kezd kialakulni, a harmadik világ kifejezés egyre kevésbé használható. Ennek ellenére világszerte továbbra is népszerű használatban marad, mivel nemcsak a fejlettség alacsonyabb szintjére, hanem valami alacsony minőségű vagy más módon hiányos dologra is utal.
A harmadik világ általános meghatározása arra a történelemre vezethető vissza, hogy a hidegháború alatt semlegesnek és függetlennek pozicionált nemzeteket a harmadik világ országainak tekintették, és általában ezeket az országokat a magas szegénységi ráta, az erőforrások hiánya és az instabil pénzügyi helyzet határozza meg. A modernizáció és a globalizáció gyors fejlődése alapján azonban a korábban harmadik világbeli országoknak tekintett országok nagy gazdasági növekedést érnek el, mint például Brazília, India és Indonézia, amelyeket ma már nem lehet a rossz gazdasági helyzet vagy az alacsony GNP alapján meghatározni. A harmadik világ országai közötti különbségek az idők folyamán folyamatosan nőnek, és nehéz lesz a harmadik világot a nemzetek csoportjainak közös politikai berendezkedésük alapján történő meghatározására és szervezésére használni, mivel a legtöbb ország ebben a korban különböző hitvallások szerint él, mint például Mexikó, El Salvador és Szingapúr, amelyek mind saját politikai rendszerrel rendelkeznek. A harmadik világ kategorizálása anakronisztikussá válik, mivel politikai besorolása és gazdasági rendszere különbözik a mai társadalomban való alkalmazástól. A harmadik világ szabványai alapján a világ bármely régiója besorolható az állam és a társadalom közötti négyféle viszony bármelyikébe, és végül négy kimenetelű lesz: praetorianizmus, többhatalmi rendszer, kvázi-demokratikus és életképes demokrácia. A politikai kultúra azonban sohasem lesz korlátozható a szabály és a harmadik világ fogalma körülírható.