Releváns ügyek: Roeling Adams, Reggie Cole, Scott McMahon, Brian Banks, John Stoll, Stephen Billiard, Michael Hanline, Kimberly Long, Jason Puracal
Az egyik leggyakrabban feltett kérdés az ártatlansági ügyekkel kapcsolatban: “Miért vallana be valaki olyan bűncselekményt, amit nem követett el”? Tény, hogy a hamis beismerő vallomások a téves elítélések egyik fő oka. Kutatások pontosan meghatározták, hogy miért történnek hamis beismerő vallomások, és milyen reformokra van szükség.
A hamis beismerési esetek mindig abból erednek, ahogyan a kihallgatás lezajlott. A kihallgatás célja, hogy a bűnüldöző szervek információkat gyűjtsenek, vagy vallomást és bűnösség beismerést szerezzenek. A bűnüldöző szervek által leggyakrabban alkalmazott kihallgatási módszer a “Reid-technika”. A Reid-technika során a rendőrök először nem vádló kérdéseket tesznek fel annak megállapítása érdekében, hogy az alany hazudik-e a bűncselekményben való részvételéről. Ha a rendőr úgy véli, hogy az alany részt vett a bűncselekményben, akkor vádló kihallgatásra kerül sor. Ebben a szakaszban a rendőr abban a hitben tesz fel kérdéseket, hogy az alany bűnös, és a cél az, hogy az alany beismerje bűnösségét.
A Richard Leo neves hamis beismerési szakértő hibát talált a Reid-technikában, és azt állítja, hogy a tanított módszerek “pszichológiailag kényszerítőek”, és három fő hibát tartalmaznak: 1) A téves minősítési hiba akkor fordul elő, amikor a rendőr úgy dönt, hogy egy ártatlan személy bűnös; 2) A kényszerítési hiba akkor fordul elő, amikor a pszichológiailag kényszerítő tényezőknek (pl. stressz, fáradtság, hosszas kihallgatás, mentális vagy fizikai fáradtság) kitéve a gyanúsított úgy érzi, hogy az egyetlen választása az engedelmesség és a bűnösség beismerése; 3) A kontaminációs hiba akkor fordul elő, amikor a bűnösség beismerése után a rendőrség segít a bűncselekmény olyan elbeszélését létrehozni, amely olyan tényeket tartalmaz, amelyeket egy ártatlan személy nem tudna. Más kutatók olyan kísérleteket hoztak létre, amelyekben pszichológiai kényszerítő technikákat alkalmaztak a hamis beismerő vallomások kísérleti körülmények között történő rögzítésére.
Hogyan értékelhetjük, hogy egy tévesen megvádolt személy beismerő vallomást tett-e? Saul Kassin, a hamis beismerés szakértője szerint vannak bizonyos tényezők, amelyeket keresni kell. Az életkor egy tényező, mivel a fiatalkorúak sebezhetőbbek, különösen a 14 év alattiak. A mentális betegségben szenvedő vagy alacsony IQ-val rendelkező személyek szintén hajlamosak hamisan beismerni bűnösségüket. Továbbá, minél hosszabb a kihallgatás időtartama, annál nagyobb a hamis beismerés valószínűsége. Egy 125 tévesen elítélt ügy áttekintése azt mutatta, hogy a hamis beismerő vallomások 84%-a több mint 6 órás kihallgatás után történt. Kassin a vallomás tartalmát is vizsgálja. Összhangban vannak-e a tények a másoktól származó vallomásokkal? Tartalmaz-e a vallomás olyan pontos tényeket, amelyeket csak az elkövető ismert? A vallomásban szereplő pontos részletek hibásak vagy ellentmondásosak?
Az egyik legismertebb hamis beismerő vallomásos eset a New York-i Central Park Jogger ügye. 1989-ben egy kocogó nőt brutálisan megtámadva és megerőszakolva találtak a Central Parkban. A bűncselekmény felháborodást keltett New Yorkban, és a rendőrség nagy nyomás alatt állt, hogy megtalálja a felelősöket. Öt fekete fiatalt – Kevin Richardson, Antron McCray, Yusef Salaam, Raymond Santana és Korey Wise – 14 és 16 év közötti fiatalokat láttak aznap este a parkban, letartóztatták őket a bűncselekmény miatt, és kihallgatták őket. Az intenzív rendőrségi kihallgatás során a fiúk közül négyen beismerték, hogy szerepet játszottak a bűncselekményben, és másokat is belekevertek. A fiatalok azonban egymásnak ellentmondóan nyilatkoztak a bűncselekményről, és a DNS-bizonyítékok egyike sem egyezett egyikükkel sem. Később mindegyikük azt mondta, hogy kényszerítették őket hamis vallomások megtételére. Mind az öt fiatalt felmentették, amikor egy sorozatos nemi erőszaktevő beismerte a bűncselekményt, és a DNS-e a tetthelyhez kötötte. 2012-ben Ken Burns “The Central Park 5” című dokumentumfilmjének bemutatását követően az ügy újabb figyelmet kapott. Évekkel később, 2019-ben Ava DuVernay rendezőnő a Netflixen megjelent “When They See Us” című projektjén keresztül mesélte el az öt fiú történetét.
Az államoknak egyszerű reformokat kellene végrehajtaniuk az ártatlan személyek hamis vallomásainak és a jogtalan elítélések megelőzése érdekében. Az első és legegyszerűbb az, hogy előírják a kihallgatások teljes körű rögzítését. A kihallgatás kényszerítő erejét csak akkor lehet megállapítani, ha a teljes kihallgatást rögzítik. Számos állam (például Illinois, New York és Minnesota) már elfogadott törvényeket a felvételek rögzítéséről, és az ilyen jogszabályok egyre nagyobb támogatottságra találnak a bűnüldöző szervek körében. Egy másik reform bizonyos kihallgatási technikák korlátozása, például az, hogy a gyanúsítottnak azt hazudják, hogy van olyan törvényszéki bizonyíték, amely a bűncselekményhez köti. Egyesek a kihallgatások hosszának korlátozását is javasolják.