Hallucinációkat számos tényező okozhat.
Hypnagógiai hallucináció
Ezek a hallucinációk közvetlenül elalvás előtt jelentkeznek, és a lakosság nagy részét érintik: egy felmérésben a válaszadók 37%-a hetente kétszer tapasztalta őket. A hallucinációk másodpercektől percekig tarthatnak; az alany mindvégig általában tudatában marad a képek valódi természetének. Ezek összefüggésbe hozhatók a narkolepsziával. A hipnagógikus hallucinációk néha agytörzsi rendellenességekkel társulnak, de ez ritka.
Peduncularis hallucinózis
A peduncularis azt jelenti, hogy a peduncle-hez tartozik, ami egy idegpálya, amely az agytörzsben a pons-hoz és a pons-ból fut. Ezek a hallucinációk általában esténként jelentkeznek, de nem álmosságban, mint a hipnagogikus hallucináció esetében. Az alany általában teljesen magánál van, és ilyenkor hosszabb ideig képes interakcióba lépni a hallucináló szereplőkkel. A hipnagógikus hallucinációkhoz hasonlóan a képek természetének belátása megmarad. A hamis képek a látómező bármely részén megjelenhetnek, és ritkán polimodálisak.
Delirium tremens
A vizuális hallucináció egyik rejtélyesebb formája az igen változatos, esetleg polimodális delirium tremens. A delirium tremensben szenvedő egyének nyugtalanok és zavarodottak lehetnek, különösen a betegség későbbi szakaszaiban. Az éleslátás fokozatosan csökken a betegség előrehaladtával. Az alvás zavart és rövidebb ideig tart, gyors szemmozgásos alvással.
Parkinson-kór és Lewy-testes demencia
A Parkinson-kór és a Lewy-testes demencia hasonló hallucinációs tüneteik miatt kapcsolódik össze. A tünetek az este folyamán a látómező bármelyik részén jelentkeznek, és ritkán polimodálisak. A hallucinációba való átmenet illúziókkal kezdődhet, ahol az érzékszervi észlelés nagymértékben torzul, de nincs új érzékszervi információ. Ezek jellemzően néhány percig tartanak, amely idő alatt az alany vagy eszméleténél és normális állapotban van, vagy álmos/nem érezhető. Az ezekbe a hallucinációkba való betekintés általában megmarad, és a REM-alvás általában csökken. A Parkinson-kór általában a substantia nigra pars compacta leépülésével jár, de a legújabb bizonyítékok arra utalnak, hogy a Parkinson-kór az agy számos helyét érinti. A megfigyelt degradáció néhány helye közé tartoznak a median raphe magok, a locus coeruleus noradrenerg részei, valamint a parabrachialis terület kolinerg neuronjai és a tegmentum pedunculopontinus magjai.
Migraine coma
Ez a fajta hallucináció általában a kómás állapotból való felépülés során tapasztalható. A migrénes kóma akár két napig is eltarthat, és a depressziós állapot néha komorbid. A hallucinációk a teljes tudatállapotok alatt jelentkeznek, és a képek hallucinációs jellegének belátása megmarad. Megfigyelték, hogy a migrénes kómát ataxiás elváltozások kísérik.
Charles Bonnet-szindróma
A Charles Bonnet-szindróma a részlegesen vagy súlyosan látássérült személyek által tapasztalt vizuális hallucinációk elnevezése. A hallucinációk bármikor jelentkezhetnek, és bármely életkorú embert zavarhatnak, mivel kezdetben nem biztos, hogy tudatában van annak, hogy hallucinál. Kezdetben félthetik saját mentális egészségüket, ami késleltetheti a gondozókkal való megosztást, amíg maguk nem kezdik megérteni. A hallucinációk megijeszthetik és megzavarhatják őket abban, hogy mi a valóság és mi nem. A hallucinációkat néha szemmozgással vagy érvelő logikával el lehet oszlatni, mint például: “Tüzet látok, de nincs füst, és nincs belőle hő”, vagy esetleg: “Patkányfertőzésünk van, de rózsaszín szalagok vannak a nyakukba kötött csengővel”. Az eltelt hónapok és évek során a hallucinációk megnyilvánulása változhat, a látás képességének változásával együtt gyakoribbá vagy ritkábbá válhat. Az, hogy a látássérült személy mennyi ideig szenvedhet ezektől a hallucinációktól, a szem romlásának mögöttes sebességétől függően változik. A differenciáldiagnózis az ophthalmopátiás hallucinációk.
Fokális epilepszia
A fókuszos rohamok okozta vizuális hallucinációk attól függően különböznek, hogy az agy mely régiójában történik a roham. Például a nyakszirti lebenyi rohamok során jelentkező vizuális hallucinációk jellemzően élénk színű, geometriai alakzatok látomásai, amelyek mozoghatnak a látómezőben, megsokszorozódhatnak vagy koncentrikus gyűrűket alkothatnak, és általában néhány másodperctől néhány percig tartanak. Általában egyoldalúak és a látómező egy részére lokalizálódnak a rohamfókusz kontralaterális oldalán, jellemzően a temporális mezőre. Az egyoldali látomások azonban a látómezőn vízszintesen áthaladó látomások a kontralaterális oldalon kezdődnek, és az ipsilaterális oldal felé mozognak.
A temporális lebenyi rohamok másrészt komplex vizuális hallucinációkat produkálhatnak emberekről, jelenetekről, állatokról és egyebekről, valamint a vizuális észlelés torzulásait. Az összetett hallucinációk tűnhetnek valósnak vagy valótlannak, lehetnek vagy nem lehetnek torzítottak a méret tekintetében, és tűnhetnek zavarónak vagy kedvesnek, egyéb változók mellett. A hallucinációk egyik ritka, de figyelemre méltó típusa a heautoszkópia, a saját énünk tükörképének hallucinációja. Ezek a “másik ének” lehetnek tökéletesen mozdulatlanok vagy bonyolult feladatokat végzők, lehetnek egy fiatalabb én vagy a jelenlegi én képei, és általában rövid ideig vannak jelen. Az összetett hallucinációk viszonylag ritkán fordulnak elő temporális lebeny epilepsziás betegeknél. Ritkán előfordulhatnak occipitális fókuszos rohamok vagy parietális lebenyi rohamok során.
A vizuális észlelés torzulásai halántéklebenyi roham során kiterjedhetnek a méret torzítására (micropsia vagy macropsia), a mozgás torz érzékelésére (ahol a mozgó tárgyak nagyon lassan mozognak vagy teljesen mozdulatlannak tűnhetnek), a felületek, például a mennyezet vagy akár a teljes horizont távolabbra kerülésének érzésére a dolly zoom effektushoz hasonló módon, és egyéb illúziókra. Még ha a tudatosság károsodik is, a hallucináció vagy illúzió belátása általában megmarad.
Drogok által kiváltott hallucináció
Drogok által kiváltott hallucinációkat a hallucinogének, disszociatívumok és deliránsok okoznak, beleértve számos antikolinerg hatású gyógyszert és bizonyos stimulánsokat, amelyekről ismert, hogy vizuális és auditív hallucinációkat okoznak. Egyes pszichedelikus szerek, mint például a lizergsav-dietilamid (LSD) és a pszilocibin az enyhétől az intenzívig terjedő spektrumban okozhatnak hallucinációkat.
A hallucinációk, pszeudohallucinációk vagy a pareidolia erősödése, különösen a hallásé, az opioidok ismert mellékhatásai különböző mértékben – ez összefügghet különösen a kappa opioid receptor, a szigma receptorok, a delta opioid receptor és az NMDA receptorok agonizmusának vagy antagonizmusának abszolút mértékével, vagy az általános receptoraktivációs profillal, mint a szintetikus opioidok, mint a pentazocin, levorphanol, fentanil, petidin, metadon és néhány más családba tartozó opioidok esetében nagyobb arányban fordul elő ez a mellékhatás, mint a természetes opioidoknál, mint a morfium és a kodein, valamint a félszintetikus szereknél, mint a hidromorfon, amelyek között a relatív fájdalomcsillapító erősséggel is erősebb korreláció látszik mutatkozni. Három opioid, a ciklazocin (egy benzormorfán opioid/pentazocin rokon) és két levorfanollal rokon morfinán opioid, a ciklorfán és a dextrorfán hallucinogénnek, a dextrometorfán pedig disszociatívnak minősül. Ezek a szerek alvást is előidézhetnek (a hipnagógikus hallucinációkkal kapcsolatban), és különösen a pethidinek atropinszerű antikolinerg hatásúak, ami valószínűleg szintén korlátozó tényező volt a használatban, a morfiumot, oxikodont erősítő pszichotomimetikus mellékhatások, és más opioidok szkopolaminnal (illetve a Twilight Sleep technikában és a Skophedal kombinált gyógyszerben, amely eukodal (oxikodon), szkopolamin és efedrin volt, az 1928-as németországi feltalálása után az 1930-as évek “csodaszerének” nevezték, de ma már csak ritkán speciálisan keverve) (q.q.v.).
Szenzoros deprivációs hallucináció
Hallucinációkat okozhat az érzékszervi depriváció, ha az hosszabb ideig tart, és szinte mindig a megfosztott modalitásban jelentkezik (bekötött szemmel/sötétben vizuálisan, tompa körülmények között auditívan stb.)
Kísérleti úton kiváltott hallucinációk
A rendellenes élmények, mint például az úgynevezett jóindulatú hallucinációk, jó szellemi és fizikai egészségi állapotban lévő személynél is előfordulhatnak, még olyan átmeneti kiváltó tényező látszólagos hiányában is, mint a fáradtság, mérgezés vagy érzékszervi depriváció.
A bizonyíték erre az állításra több mint egy évszázada halmozódik. A jóindulatú hallucinációs élményekkel kapcsolatos tanulmányok egészen 1886-ig és a Society for Psychical Research korai munkájáig nyúlnak vissza, amely szerint a lakosság körülbelül 10%-a tapasztalt legalább egy hallucinációs epizódot élete során. Újabb vizsgálatok igazolták ezeket az eredményeket; a megállapított pontos előfordulási gyakoriság az epizód jellegétől és a “hallucináció” elfogadott kritériumaitól függően változik, de az alapvető megállapítás ma már jól alátámasztott.
Nem cöliákiás gluténérzékenység
Vizsgálati bizonyítékok vannak a nem cöliákiás gluténérzékenységgel, az úgynevezett “gluténpszichózissal” való kapcsolatra.
Nem cöliákiás gluténérzékenységgel való kapcsolatra.