Max Weber úgy vélte, hogy az ókori termelés soha nem indokolta a gyárak közé való besorolást, a termelési módszerek és a korabeli gazdasági helyzet összehasonlíthatatlan az ipar modern vagy akár premodern fejlődésével. Az ókorban a legkorábbi, a háztartásra korlátozódó termelés a lakóhelytől független, különálló törekvéssé fejlődött, a termelés ekkoriban még csak kezdett az iparra jellemzővé válni, amit “nem szabad üzemi iparnak” neveztek, ez a helyzet különösen az egyiptomi fáraó uralkodása alatt alakult ki, rabszolgák foglalkoztatásával és a rabszolgák csoportján belül a modern meghatározásokhoz, mint munkamegosztáshoz hasonló képességek differenciálásának hiányával.
Démoszthenész és Hérodotosz fordításai szerint Naucratisz egy, vagy az egyetlen gyár volt az egész ókori Egyiptomban. Egy 1983-as forrás (Hopkins) szerint az ókor legnagyobb gyári termelése 120 rabszolga volt az i. e. 4. századi Athénon belül. A New York Times 2011. október 13-i számában megjelent cikk szerint:
“In African Cave, Signs of an Ancient Paint Factory” – (John Noble Wilford)
… fedezték fel a Blombos-barlangban, egy barlangban Dél-Afrika déli partjainál, ahol 100 000 éves eszközöket és hozzávalókat találtak, amelyekkel a korai modern emberek okkeralapú festéket kevertek.
Bár a Cambridge Online Dictionary meghatározása szerint a gyár:
egy épület vagy épületegyüttes, ahol gépek segítségével nagy mennyiségű árut állítanak elő
máshol:
…. a gépek felhasználása társadalmi együttműködést és munkamegosztást feltételez
– von Mises
Az egyik forrás szerint az első gépet csapdák voltak, amelyeket az állatok befogásánál használtak, ami megfelel a gépnek mint olyan mechanizmusnak, amely önállóan vagy nagyon kis erővel, emberi beavatkozással működik, és amely ismételten használható, a működés minden egyes alkalmával pontosan ugyanolyan működéssel. A kereket i. e. 3000 körül, a küllős kereket i. e. 2000 körül találták fel. A vaskor kb. i. e. 1200-1000 között kezdődött. Más források azonban a gépeket termelési eszközként határozzák meg.
A régészet a legkorábbi város dátumát Kr. e. 5000-re teszi, mint Tell Brak (Ur et al. 2006), tehát az együttműködés és a kereslet tényezői, a megnövekedett közösségi méret és népesség által, hogy valami gyárszintű termelés elképzelhető szükségszerűséggé váljon.
Bonnet régész, Kerma városában számos műhely alapjait tárták fel, ami bizonyítja, hogy Kerma már i. e. 2000-ben nagy városi főváros volt.
A vízimalmot először a Perzsa Birodalomban készítették valamikor i. e. 350 előtt. Az i. e. 3. században a bizánci Philón műszaki értekezéseiben leír egy vízzel hajtott kereket. A Római Birodalomban gyakoriak voltak a garumot előállító gyárak. A barbegáli vízvezeték és malmok a Kr. u. 2. századból származó ipari komplexum, amelyet Dél-Franciaországban találtak. A Kr. u. 4. századra a Római Birodalomban már létezett olyan vízimalom-létesítmény, amely napi 28 tonna gabona őrlésére volt képes, ami 80 000 ember szükségleteinek kielégítésére volt elegendő.
A legkorábbi rendes gyári malomipari létesítmények az iszlám világban a 8. századtól kezdve jelentek meg. A középkori iszlám városok, például Bagdad 1,5 millió lakosú városának nagymértékű népességnövekedése a nagyméretű, nagyobb termelékenységű üzemi malomipari létesítmények kifejlesztéséhez vezetett a nagyszámú, növekvő népesség élelmezése és ellátása érdekében. Egy 10. századi gabonafeldolgozó üzem az egyiptomi Bilbays városában például becslések szerint napi 300 tonna gabonát és lisztet állított elő. Mind a vízimalmokat, mind a szélmalmokat széles körben használták az iszlám világban abban az időben.
A velencei arzenál szintén a szó modern értelmében vett gyár egyik első példáját szolgáltatja. A Velencei Köztársaságban, Velencében 1104-ben alapították, több száz évvel az ipari forradalom előtt, és tömegesen gyártott hajókat gyártott alkatrészek felhasználásával futószalagon gyártott. A velencei arzenál állítólag naponta majdnem egy hajót gyártott, és fénykorában 16 000 embert foglalkoztatott.
Ipari forradalomSzerkesztés
Az egyik legkorábbi gyár John Lombe vízzel hajtott selyemgyára volt Derbyben, amely 1721-ben már működött. A Bristol melletti Warmleyben 1746-ra már működött egy integrált sárgarézmalom. A nyersanyag az egyik végén ment be, sárgarézzé olvasztották, majd serpenyőket, csapokat, drótot és más árukat készítettek belőle. A munkásoknak a helyszínen szállást biztosítottak. Josiah Wedgwood Staffordshire-ben és Matthew Boulton a Soho manufaktúrájában további kiemelkedő korai iparosok voltak, akik a gyári rendszert alkalmazták.
A gyári rendszer valamivel később kezdett széles körben elterjedni, amikor a gyapotfonást gépesítették.
Richard Arkwrightnak tulajdonítják a modern gyár prototípusának feltalálását. Miután 1769-ben szabadalmaztatta víztartó keretét, az angliai Derbyshire-ben megalapította a Cromford Millt, jelentősen kibővítve Cromford falut, hogy befogadja a környékre újonnan érkező vándormunkásokat. A gyári rendszer a munkaerő megszervezésének új módja volt, amelyet az olyan gépek kifejlesztése tett szükségessé, amelyek túl nagyok voltak ahhoz, hogy egy munkásházban elférjenek. A munkaidő ugyanolyan hosszú volt, mint a földműveseké volt, vagyis reggeltől estig, heti hat napon át. Összességében ez a gyakorlat lényegében a szakképzett és szakképzetlen munkásokat cserélhető árucikké alacsonyította. Arkwright gyára volt a világ első sikeres gyapotfonó üzeme; egyértelműen megmutatta az ipar számára a jövő útját, és széles körben másolták.
1770 és 1850 között a gépesített gyárak kiszorították a hagyományos kézműves műhelyeket, mint a gyártóintézmények uralkodó formáját, mert a nagyobb méretű gyárak jelentős technológiai és felügyeleti előnyt élveztek a kis kézműves műhelyekkel szemben. A legkorábbi (gyári rendszert alkalmazó) gyárak a pamut- és gyapjútextil-iparban alakultak ki. A gyárak későbbi generációi közé tartozott a gépesített cipőgyártás és a gépgyártás, beleértve a szerszámgépeket is. A gyárak még későbbi generációi közé tartoztak a vasúti iparnak szállító gyárak, beleértve a hengerműveket, öntödéket és mozdonygyárakat, valamint az öntött acél ekéket és kaszákat gyártó mezőgazdasági berendezéseket gyártó gyárakat. Az 1880-as évektől kezdődően tömegesen gyártottak kerékpárokat.
A Nasmyth, Gaskell and Company’s Bridgewater Foundry, amely 1836-ban kezdte meg működését, egyike volt a legkorábbi gyáraknak, amelyek modern anyagmozgatást alkalmaztak, például darukat és az épületeken átvezető síneket a nehéz tárgyak mozgatására.
A gyárak nagyszabású villamosítása 1900 körül kezdődött, miután kifejlesztették a váltóáramú motort, amely a pólusok számától és az aktuális elektromos frekvenciától függően állandó sebességgel tudott működni. Eleinte nagyobb motorokat szereltek a soros tengelyekhez, de amint a kis lóerős motorok széles körben elérhetővé váltak, a gyárak áttértek az egységhajtásra. A vezérműtengelyek megszüntetése felszabadította a gyárakat az elrendezési korlátok alól, és lehetővé tette, hogy a gyárak elrendezése hatékonyabb legyen. A villamosítás lehetővé tette a relelogikát használó szekvenciális automatizálást.
SzerelősorSzerkesztés
Henry Ford a 20. század elején a tömegtermelés innovációjával tovább forradalmasította a gyárkoncepciót. A gördülő rámpák sorozata mellett elhelyezkedő, magasan specializált munkások építettek fel egy terméket, például (Ford esetében) egy autót. Ez a koncepció drámaian csökkentette gyakorlatilag minden gyártott termék előállítási költségét, és elhozta a fogyasztói társadalom korát.
A 20. század közepén-végén az iparosodott országok két fejlesztéssel vezették be a következő generációs gyárakat:
- A minőségellenőrzés fejlett statisztikai módszereit William Edwards Deming amerikai matematikus vezette be, akit hazája kezdetben figyelmen kívül hagyott. A minőségellenőrzés a japán gyárakat világelsővé tette a költséghatékonyság és a termelési minőség terén.
- Ipari robotok a gyárban, amelyeket az 1970-es évek végén vezettek be. Ezek a számítógép-vezérelt hegesztőkarok és markolók a nap 24 órájában gyorsan és hibátlanul tudtak olyan egyszerű feladatokat elvégezni, mint például egy autó ajtajának rögzítése. Ez is csökkentette a költségeket és javította a sebességet.
A gyárak jövőjével kapcsolatos spekulációk között szerepelnek a gyors prototípusgyártással, nanotechnológiával és orbitális, zéró gravitációs létesítményekkel kapcsolatos forgatókönyvek.