A GTP (más néven guanil-imidodifoszfát, guanozin-5′-trifoszfát vagy guanozin-trifoszfát) egy kémiai vegyület (nukleotid), amely az RNS szintézise során beépül a növekvő RNS-láncba, és a fehérjék szintézise során energiaforrásként szolgál.
A GTP-molekula 3-D struktúrájához a Jsmol segítségével kattintson ide
Kép:
A GTP az élő sejtekben a jelátvitelhez is nélkülözhetetlen, ahol a GTP-ázok segítségével GDP-vé alakul át.
A GTP részt vesz a sejten belüli energiaátvitelben. Például a Krebs-ciklus minden egyes fordulatához egy GTP-molekula keletkezik. Ez egyenértékű egy molekula ATP keletkezésével, mivel a GTP készségesen átalakul ATP-vé.
Más trifoszfátok
Az élő sejtekben más “nagy energiájú” nukleozid-trifoszfátok is vannak, mint például a guanin-trifoszfát. Ezek és az ATP között az energia könnyen átvihető olyan reakciókkal, mint amilyeneket a nukleozid-difoszfokináz katalizál: A foszfát-foszfát kötések hidrolízise során energia szabadul fel. Ezt az energiát különböző enzimek, motorfehérjék és transzportfehérjék használhatják fel a sejt munkájának elvégzésére. Emellett a hidrolízis során szabad szervetlen foszfát és adenozin-difoszfát keletkezik, amely tovább bontható egy másik foszfátionra és adenozin-monofoszfátra. Az ATP közvetlenül is lebontható adenozin-monofoszfáttá, pirofoszfát képződésével. Ez utóbbi reakció előnye, hogy vizes oldatban gyakorlatilag irreverzibilis folyamat.
Az ADP reakciója GTP-vel
ADP + GTP > ATP + GDP