A hagyományos házassági rendszerben az exogámia szabálya szerint a gotrán belüli házasságok (“sagotra” házasságok) nem engedélyezettek. A ‘sagotra’ összetett szó a ‘sa’ és a ‘gotra’ szavak összevonásából áll, ahol a ‘sa’ jelentése azonos vagy hasonló. A hindu házasság előkészítése során bevett gyakorlat, hogy a házasság jóváhagyása előtt érdeklődnek a menyasszony és a vőlegény kula-gotrájáról (klánvonaláról). A gotrán belüli embereket testvéreknek tekintik, és egy ilyen személyt feleségül venni tabu lenne. Szinte minden hindu családban nem gyakorolják az azonos gotrán belüli házasságot (mivel úgy vélik, hogy ugyanabból a családból származnak). A különböző gotrák közötti házasságokat bátorítják; a jaatikon belüli házasságot előnyben részesítik.
A dzsatáknak és a rádzsputoknak például 3000 gótrájuk van, az Andhra Pradesh és Tamil Nadu mudirajáinak pedig 2600 gótrájuk. A gótra a legtöbb hindunál mindig apáról gyermekekre száll. A tulu népeknél azonban anyáról gyermekre száll.
A tatszama ‘sahodara’ és ‘sahodari’ (testvér) szavak a szanszkrit ‘saha udara’ (सहोदर) szóból erednek, ami azt jelenti, hogy társanya vagy ugyanabból a méhből született. Azokban a közösségekben, ahol a gotra-tagság apáról gyermekekre szállt, megengedett volt a házasság egy nő és az anyai nagybátyja között, míg az ilyen házasságok tilosak voltak a matrilineáris közösségekben, például a tuluvákban, ahol a gotra-tagság az anyától öröklődött.
A dél-indiai hindu társadalom sokkal gyakoribb jellemzője a kereszt-unokatestvérek (testvérek gyermekei) közötti házasság engedélyezése, mivel különböző gotrákhoz tartoznak. Így egy férfi elveheti az anyai nagybátyja lányát vagy az apai nagynénje lányát, de nem veheti el az apai nagybátyja lányát. A lányt ugyanabból a gotrából származó párhuzamos unokatestvérnek tekintenék, és ezért testvérként kellene kezelni.
Az észak-indiai hindu társadalom nemcsak a házasságok esetében követi a gotra szabályait, hanem számos olyan szabályozása is van, amely túlmutat a gotra alapvető meghatározásán, és tágabban értelmezi a vérfertőzést. Egyes észak-indiai közösségek nem engedélyezik a házasságot bizonyos más klánokkal, arra a meggyőződésre alapozva, hogy mindkét klán azonos patrilineáris leszármazású. Más közösségekben tilos az anya apjának gotráján belüli házasság, és esetleg néhány más gotrán belüli házasság.
A sagotra házasságok lehetséges megoldása az, hogy a menyasszony “dathu”-t (örökbefogadást) végeznek egy másik gotrához tartozó családhoz (általában a dathu-t a menyasszony anyai nagybátyjának adják, aki ugyanezen szabály szerint más gotrához tartozik), és hagyják, hogy ők végezzék el a “Kanyadanam”-ot (“kanya” (lány) + “danam” (adni)). Az ilyen kibúvókat ritka esetekben alkalmazzák, és elfogadhatóságuk megkérdőjelezhető.
A védikus hinduizmus nyolcféle házasságot ismer, így túlnyomórészt a Manu Smriti által megfogalmazott elveket követi, utalva a házasságok 8 típusára, a férj és feleség szerepére és felelősségére, valamint a házasság céljára. A nyolcféle házasság a következő: (1) Brahma Vivaha, (2) Arsa Vivaha, (3) Daiva Vivaha, (4) Prajapatya Vivaha, (5) Gandharva Vivaha, (6) Asura Vivaha, (7) Rakshasa Vivaha és (8) Paishacha Vivaha. Az első négy házasságtípus tükrözi az elrendezett házasságok mögött álló paradigmát. Az utolsó három a Manu Smriti szerint tilos, amelyből az utolsó kettő elítélendő. A Gandharva házasság analóg a mai szerelmi házassággal, ahol az egyének szabadon választhatják meg partnerüket. Bár a Gandharva házasságnak megvolt a maga kellő jelentősége a mi sáhstráinkban, de az idő előrehaladtával, a védikus hinduizmus utat engedve a klasszikus hinduizmusnak, az elrendezett házasság koncepciója került előtérbe, amely a mai napig a két egyén közötti házasság uralkodó rituáléja.
A szagotra házasságban nincs semmi rossz, ha az egyének nem állnak hat generációs rokonságban anyai és apai ágon egyaránt. Ezt fejezi ki a Manu smriti 5. fejezete a 60. mantrában, amely kimondja, सपिण्डता तु पुरुषे सप्तमे विनिवर्तते । समानोदकभावस्तु जन्मनाम्नोरवेदने, ami azt jelenti, hogy a sapinda a hetedik generáció után véget ér. Az 1955. évi hindu házassági törvény 5. szakaszának v) pontja szintén tiltja a sapinda kapcsolatot, de a sagotra házasságra vonatkozóan nincs korlátozás.
A nukleáris családok és a nagyarányú migráció miatt – munkahely vagy üzleti lehetőségek keresése miatt vagy más okból – előfordulhat, hogy valaki nem ismeri a gotráját. Még ha ismert is, aligha lehet bizonyítani a hitelességét.
Jogi helyzetSzerkesztés
Míg a gotrákat szinte általánosan használják a hagyományosan vérfertőző házasságok kizárásának meghatározására, jogilag nem ismerik el őket, bár a “tiltott rokonsági fokon” belüli vagy “sapinda” személyek nem házasodhatnak. A haryanai khap panchayatok kampányoltak az azonos gotrán belüli házasságok törvényes betiltásáért. A Kadyan Khap egyik összehívója, Naresh Kadyan beadvánnyal fordult a bírósághoz, hogy kérje a hindu házassági törvény módosítását az ilyen házasságok törvényes tiltása érdekében. A beadványt azonban a kiürítés után visszavontként elutasították, a Delhi Legfelsőbb Bíróság pedig arra figyelmeztetett, hogy a Khap súlyos büntetési költségekkel számolhat, amiért a bíróság idejét vesztegette.
A Madhavrao kontra Raghavendrarao 1945-ös ügyben, amely egy Deshastha Brahmin házaspárt érintett, a Bombay High Court elvetette a gotra nyolc bölcsektől származó, majd több családra szétágazó meghatározását. A bíróság “elfogadhatatlannak” nevezte azt az elképzelést, hogy a brahmin családok közös ősök töretlen vonalától származnak, amint azt a gótrák neve is jelzi. A bíróság konzultált a vonatkozó hindu szövegekkel, és hangsúlyozta, hogy a hindu társadalomnak és jognak lépést kell tartania a korral, kiemelve, hogy a jó társadalmi viselkedésről alkotott elképzelések és a hindu társadalom általános ideológiája megváltozott. A bíróság azt is mondta, hogy a hindu szövegek anyaga olyan hatalmas és ellentmondásokkal teli, hogy szinte lehetetlen feladat rendet és koherenciát teremteni benne.