- August 7, 2018
- Contributed by Zawn Villines, GoodTherapy.org Correspondent
Az önsegítő irodalom nagy része a kodependenciát és a nárcizmust szöges ellentétként ábrázolja. A társfüggőséget gyakran túlzott önzetlenséggel társítják. A nárcisztikus személyiségzavar (NPD) gyakran kapcsolódik túlzott önzéshez.
Sok elbeszélés a társfüggő embereket áldozatként ábrázolja, akik a nárcisztikus vonásokkal rendelkezők áldozatául esnek. Ez a túlzott leegyszerűsítés figyelmen kívül hagy egy alapvető igazságot, amely mind a társfüggőség, mind a nárcizmus középpontjában áll: mind a társfüggők, mind a nárcisztikusok nélkülözhetik az egészséges önérzetet.
Kófüggőség és nárcizmus: Ugyanazok a szükségletek, eltérő viselkedés
A nárcizmus és a társfüggőség egyaránt a meghatározatlan énhez kapcsolódik. Gyakran küzdenek azzal, hogy megértsék, kik is ők valójában. Az ilyen állapotokban szenvedő emberek gyakran másokra támaszkodnak saját identitásuk meghatározásában. Mint ilyenek, nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy mások mit gondolnak róluk.
Az NPD-ben szenvedő emberek gyakran intenzíven, szinte kizárólag önmagukra összpontosítanak. Az empátia vagy mások szükségleteinek figyelembevételének hiánya jellemezheti őket. Előfordulhat, hogy csak önmagukkal kapcsolatban törődnek mások érzéseivel. A nárcisztikus embereknek gyakran szükségük van arra, hogy valaki más felfújja az önbecsülésüket. Folyamatos szeretetre és csodálatra lehet szükségük ahhoz, hogy jól érezzék magukat a bőrükben. Egyes önsegítő weboldalak ezt az áramlatot “nárcisztikus utánpótlásnak” nevezik.”
Eközben a társfüggőségben szenvedő emberek gyakran túlságosan másokra összpontosítanak. Jellemzően identitásukat mások szükségleteinek kiszolgálása körül alakítják ki. Megpróbálhatják irányítani egy másik személy viselkedését, mert azt hiszik, hogy tudják, mi a legjobb az illetőnek. A dicséret helyett a társfüggők gyakran hálára és a “szükségesség” érzésére vágynak.”
Majdnem mindenki szeretné szeretve vagy fontosnak érezni magát. A nárcizmus és a társfüggőség két stratégia ennek a célnak az elérésére. Mindkét állapot azonban túlzott függőséget okozhat mások jóváhagyásától.
A társfüggőség és a nárcizmus közös eredete
A társfüggőség és a nárcizmus egyaránt káros gyermekkori élményekhez kötődik. Egy 2001-es, 793 anyát és gyermekét vizsgáló tanulmány szerint háromszorosára nőtt az NPD előfordulása azoknál a gyermekeknél, akiknek az anyja verbálisan bántalmazó volt. Egy 1999-es, 200 főiskolai hallgatót vizsgáló tanulmány a társfüggő viselkedést a gyermekkori szülői neveléssel hozta összefüggésbe. A parentifikáció az, amikor a gyermek gondviselő szerepet vállal szülei vagy testvérei számára, gyakran elhanyagolás vagy bántalmazás miatt.
Az NPD-ben és a társfüggőségben szenvedő emberek gyakran hasonló gyermekkori tapasztalatokkal rendelkeznek. Egyszerűen csak különböző alkalmazkodási módokat sajátítottak el. Tegyük fel például, hogy egy ikerpár elhanyagolva nő fel. Az egyik testvérnél alacsony önértékelés alakulhat ki, és megtanulhatja, hogy csak akkor “ér valamit”, ha mások számára hasznos. Lehet, hogy olyan társfüggő felnőtté válik, aki hozzászokott ahhoz, hogy feláldozza a saját szükségleteit. A második testvér védekező mechanizmusként felfújt önbecsülést alakíthat ki. Az elhanyagolás miatt a gyermek jelentéktelennek érzi magát, így nárcisztikus felnőttként állandó megerősítésre vágyhat, hogy bizonyítsa önértékelését.
A társfüggő és a nárcisztikus testvérek között nagyon eltérő viselkedés és személyiség alakulhat ki. De mindkét esetben a trauma és a megtört önérzet áll a probléma középpontjában.
A nárcizmus és a kodependencia táncának megértése
A kodependenciában szenvedő emberek néha olyan emberekkel alakítanak ki kapcsolatot, akik NPD-vel rendelkeznek. Jellemzően a két partner egymást kiegészítő szerepeket alakít ki, hogy kielégítsék egymás szükségleteit. A társfüggő személy talált egy partnert, akibe bele tudja önteni magát, a nárcisztikus személy pedig talált valakit, aki az ő igényeit helyezi előtérbe.
A nárcizmus és a társfüggőség nem mindig ellentétes. Az a vágy, hogy szükség van ránk, nem sokban különbözik attól a vágytól, hogy fontosnak érezzük magunkat. ez a dinamika azonban gyorsan egészségtelenné válhat. A társfüggő személy megpróbálhat az életen túli partnerén keresztül pótcselekvésként élni. Amikor a partnere nem mutat elég hálát a szolgálataiért, a társfüggő személy neheztelést érezhet. Eközben a nárcisztikus személy gyakran kihasználja partnere emberbarát hajlamát a saját nárcisztikus ellátására. Ahogy nő az egója, úgy nőhetnek az igényei, míg végül a társfüggő személy ki nem ég.
Még ha bántalmazó kapcsolat alakul ki, egyik partner sem próbálhatja elhagyni. Mindkét ember maradhat az egészségtelen helyzetben, mert fél az egyedülléttől. Segítség nélkül ez a dinamika egyre mérgezőbbé válhat.
A kodependencia és a nárcizmus fedheti egymást?
A nárcizmus és a kodependencia nem mindig ellentétes. Az a vágy, hogy szükségesnek érezzük magunkat, nem sokban különbözik attól a vágytól, hogy fontosnak érezzük magunkat. Míg számos tanulmány szerint a társfüggőségben szenvedő emberek körében alacsonyabb a nárcizmus aránya, egyes tanulmányok szerint a társfüggő vonásokkal rendelkezők körében valójában magasabb a nárcizmus aránya.
Aki az egyik helyzetben társfüggő, az egy másik helyzetben nárcisztikus lehet. Például egy személy válhat társfüggővé a házasságában, kiszolgálva a házastársa minden igényét. Ugyanakkor ugyanez a személy véget nem érő igényt érezhet a gyermekei tiszteletére és dicséretére. ami nárcisztikus tendenciák megnyilvánulásához vezet.
Némely esetben egy bántalmazó személy megpróbálhatja a társfüggő partnerét gázfényben tartani, hogy elhitesse vele, hogy nárcisztikus. A bántalmazó szabotálhatja az önbizalom bármilyen megnyilvánulását azzal, hogy partnerét “egoista”-nak nevezi. Az öngondoskodás tipikus cselekedeteit, mint például a szabadnapok kivétele vagy a barátokkal való időtöltés, “önzőnek” bélyegezhetik. A társfüggő személy elhiheti ezeket a vádakat, és saját szükségleteinek figyelmen kívül hagyásával próbálja rendbe hozni a kapcsolatot. A szeretteitől – akik objektívebb véleményt nyújthatnának – elszigetelt személy valószínűleg tévesen azt hiszi, hogy nárcisztikus.
A tény, hogy minden ember időnként nárcisztikus vagy társfüggő vonásokat mutat, még nehezebbé teheti a személy számára annak eldöntését, hogy nárcisztikus, társfüggő vagy mindkettő.
Kofüggőség és nárcizmus: A terápia segíthet
A kodependencia és a nárcizmus akkor válhat kórossá, ha aláássa a személy életminőségét, vagy másokat károsít. Ideje lehet, hogy segítséget kérjen, ha a következő jeleket mutatja:
- Egy olyan kapcsolati előzmény, amelyben bántalmazás történt.
- Nehéznek érzi magát mások közelében.
- Az üresség vagy az alacsony önbecsülés érzése.
- Az érzés, mintha az identitása attól függne, hogy mások mit gondolnak Önről.
- Az érzés, hogy mások nem értékelik Önt teljes mértékben, vagy nem ismerik el a fontosságát.
- Az érzés, hogy soha nem köszönik meg megfelelően mindazt, amiről lemondott.
A terapeuta segíthet a nárcizmusban vagy társfüggőségben szenvedőknek megérteni a bizonytalanságuk gyökerét. A terápia során megtanulhatja, hogyan válthatja fel a hibás megküzdési mechanizmusokat egészségesebb viselkedési formákkal. A tapasztalatok átbeszélése segíthet hozzáférni a gondolkodás és a létezés új módozataihoz.
A terápia együttérzést kínál, nem pedig ítélkezést. Nem számít, hol tartasz a kapcsolataidban, vagy mennyit küzdöttél az életedben, a megfelelő terapeuta segíthet. Találjon itt egy olyan terapeutát, aki ért az Ön igényeihez.