Ez egy különleges fajta borzalom volt. Negyven halott tigriskölyköt, amelyeket a világ egyik leghíresebb tigrisrezervátumában találtak egy fagyasztóban, kiterítettek a világsajtó elé, legyek nyüzsögtek az immár lassan bomló testükön.
A thaiföldi Nemzeti Parkok Minisztériumának (DNP) több mint 500 tisztviselője május 30-án lecsapott a Bangkoktól néhány órányi autóútra nyugatra fekvő Kanchanaburi városában található tigris templomra, miután évek óta felmerült a veszélyeztetett macskák illegális tenyésztésével és kereskedelmével kapcsolatos vádak.
A templom apátja határozottan tagadta, hogy bármi helytelen dolog történt volna. De összesen 147 élő tigrist koboztak el. A 40 elpusztult kölyökkutya felolvasztott tetemén kívül további 20-at találtak, amelyeket formaldehiddel teli üvegekben tartottak. Két felnőtt tigrisbőrt is találtak, valamint egy medve testét és mintegy 1500 tigrisbőr amulettet, valamint más, nyilvánvalóan tigrisfogakból készült csecsebecséket.
“Ezeket azoknak adják, akik pénzt adományoznak” – mondta a DNP igazgatóhelyettese, Adisorn Noochdumrong a TIME-nak.
Nem tovább. Röviddel a razzia után a Tigris templomot bezárták.
Az mindig is ellentmondásos volt. Az 1992-ben alapított Wat Pha Luang Ta Bua Yanasampanno, ahogy hivatalosan nevezték, 1999-ben kapta meg első kölykét. A buddhista templomok hagyományosan sérült és elhagyott állatok befogadóhelyei. De Kanchanaburi azért lett híres, mert ez volt az egyetlen hely, ahol a látogatók láthatták a narancssárga köpenyes szerzeteseket és a nagymacskákat együtt élni, látszólag harmóniában.
Az igazság persze ennél sokkal árnyaltabb volt. A Tigris Templom lényegében egy 60 hektáron elterülő vidámpark volt, amelynek közepén 5 hektárt foglalt el a Tigris-sziget. Szarvasok, vaddisznók és tehenek százai kószáltak a külső bozótosban, cibetmacskák, pónik és pávák bandáival együtt. A tigrisek többnyire egyedi betoncellákba voltak zárva, bár váltakozva nagyobb ketreceket is használhattak. Minden délután néhányat láncos pórázon vezettek a “kanyonba” – egy mesterséges élőhelyre, sziklás sziklafalakkal és tavacskával -, hogy fényképezkedjenek a turistákkal.
“Számunkra ez a 22-es csapdája volt” – mondja Julianne Parker, egy ausztrál, aki hét évig önkénteskedett a templomban. “Egyikünk sem szerette vezetni a kanyont, ugyanakkor szükségünk volt a turistákra, hogy pénzt keressünk, hogy valami jobbat tehessünk a macskákért.”
Thaiföldön technikailag minden tigris a kormányé, de magántulajdonosok is tarthatnak tigriseket, és állatkerti engedéllyel legális a tenyésztésük és kereskedelmi célú használatuk. A múlt hónapban a World Animal Protection NGO arról számolt be, hogy a thaiföldi tigrisszórakoztató ipar nyolc új helyszínnel gyarapodott az elmúlt öt évben, a fogságban tartott tigrisek száma pedig a 2010-es 623-ról mára 830-ra nőtt.
A Tigris templomnak volt állatkerti engedélye – de azt csak idén áprilisban adták meg, a kritikusok megdöbbenésére. A leghangosabb panaszok egykori önkéntesektől érkeztek, akik azt állították, hogy néhány kölyökkel illegálisan kereskedtek, a 2004-ben kiszivárgott dokumentumok állítólag egy üzletet mutattak a templom és egy szomszédos laoszi létesítmény között.
Azután 2014 karácsonyán, amikor az összes külföldi önkéntes ünnepelt, három felnőtt tigrist loptak el a templom területéről. A logisztika, hogy három kifejlett tigris eltűnjön a több rétegben zárt kapuk mögül, azt jelenti, hogy a belső munka szinte biztos volt.
“O.K., szörnyű dolgok történtek” – mondja Tanya Erzinclioglu, aki hat évig önkénteskedett a parkban, egy kávé mellett Kanchanaburiban. “De új vezetés volt, és úgy tűnt, hogy minden halad előre.”
Parker azt is mondja, hogy közvetlenül a bezárás előtt a Tigris-templom elkezdte megváltoztatni a csíkjait. A három eltűnt tigristől eltekintve, amelyre nem tudnak magyarázatot adni, Parker és Erzinclioglu azt állítják, hogy tudomásuk szerint a hét-, illetve hatéves munkájuk alatt nem kereskedtek kölykökkel, és tagadják azokat a vádakat is, hogy az állatokat elkábították volna, hogy panaszosabbá tegyék őket a turisták közelében.
Erzinclioglu azt mondja, hogy a lefoglalt két felnőtt tigrisbőrt olyan tigrisekhez tartozónak ismeri fel, amelyek a parkban természetes úton pusztultak el. A “gyorstenyésztési” gyakorlatnak vége lett, mondja, több mint egy éve nem született új kölyök. A templom még a szomszédos területet is megvásárolta egy új menedékhely számára. “Minden macskának 4 hektárja lett volna, és nem volt emberi kapcsolat” – mondja Parker – “de most mindezt elszakították.”
A tigriskölykök is törvényes okokból kerültek a fagyasztóba, mondják, mivel a templom korábbi állatorvosa ragaszkodott ahhoz, hogy az elhunyt kölyköket – egy alom természetes halálozási aránya a 40%-ot is elérheti – megtartsák, hogy bizonyítsák, nem kereskednek velük. Sőt, Erzinclioglu rámutat egy, a razzia előtt majdnem három hónappal tett Facebook-bejegyzésre, amelyben kifejezetten kijelentették, hogy a fagyasztóban halott kölykök vannak, és megmagyarázták, miért.
“A DNP évek óta tudott a tigriskölykökről a fagyasztóban” – mondja. Parker egyetért: “Számomra ez nem volt kérdés, mivel sokszor megmutattam a DNP-nek a fagyasztót – talán évente kétszer.”
A DNP Adisorn azonban mást állít. “Megkérdeztem a munkatársaimat, és senki sem tudta, hogy a templom a tigriskölyköket a fagyasztóban tartja” – mondja. “És soha nem is kaptunk erről semmilyen feljegyzést.”
Mindegy, hogy kinek van igaza, a Tigris Templomban volt valami, ami nem illett könnyen a buddhizmushoz – még Thaiföld szemtelenül kereskedelmi jellegű márkájához sem. Nehéz volt összeegyeztetni az ahimsza – “ne árts” – elvét azzal, hogy hetente 15 000 dollárnyi tenyésztett baromfit etetnek a vadállatokkal, nem is beszélve a turistákból származó bevételek kicsikarásáról. Naponta 200-300 ember fizetett 600 bahtot (20 dollár) a parkba való belépésért, plusz további 1000 bahtot (35 dollár) egy tigriskölyök megöleléséért.
Az üzleti modell egy zűrzavar volt. Az élelmiszer- és állatorvosi számlák, valamint a 90 főállású thaiföldi alkalmazott fizetéséhez a templomnak arra volt szüksége, hogy a turisták készpénzzel váljanak meg a tigrissel való szelfizés lehetőségéért cserébe. Az emberek azonban csak aranyos, apró kölykökkel akartak fotózkodni. Ez azt jelentette, hogy még többet kellett tenyészteni belőlük, mivel a kölykök 6 hónapos korukban féktelen kamaszokká válnak. Ettől a kortól kezdve indulatosak és nincsenek tisztában saját erejükkel, ezért nagyon veszélyesek lehetnek.
A Parker Tigris-templomban töltött ideje alatt a macskák száma 40-ről 147-re emelkedett. “Sokan azt hitték, hogy ez egy hatalmas pénzkereseti lehetőség” – mondja Parker – “de sokszor csak a nullszaldót sikerült elérnünk, vagy néha veszteségesek voltunk.”
A kereskedelmi tigrisprojektek támogatói szerint ezzel felhívják a figyelmet a veszélyeztetett állatok helyzetére, amelyekből ma már csak 3800 példány él a vadonban. De az uralkodó nézet szerint teret adnak a gátlástalan tenyésztőknek, hogy állítólagos gyógyászati vagy dekorációs célokra tigris termékeket adjanak el, táplálva ezzel egy illegális üzletet, amely végső soron még több vadon élő tigris levadászásához vezet.
“A tigrisek fogságban meglehetősen könnyen szaporodnak” – mondja John Baker, a San Francisco-i székhelyű WildAid civil szervezet ügyvezető igazgatója – “ezért valóban ellenőrizni kell a testrészek ártalmatlanítását, hogy ne tápláljuk ezt a kereskedelmet.”
A templom önkéntesei elismerik ezt az érvet, de mégis azt mondják, hogy a Tigris Templomot igazságtalanul vették célba, figyelembe véve, hogy más thaiföldi üzemek hogyan bánnak az állataikkal. A Pattaya melletti Sriracha Tigris Állatkertben például a macskákat tüzes karikákon ugráltatják át. (A TIME nem kapott választ a Sriracha Állatkert többszöri megkeresésére.)
“Sok minden nem tetszett a Tigris-templomban, és sok mindent próbáltam megváltoztatni, de mindenképpen az egyik legjobb hely volt a tigrisek számára Thaiföldön” – mondja Erzinclioglu.
Az is világos, hogy három hónappal a razzia után a templom tigrisei most rosszabb állapotban vannak. Megfosztották őket a szórakozástól, a játékoktól és a szabad teretől, többüknek arcsérülései vannak attól, hogy a fejüket beverték az apró kormányzati ketrec rácsaiba, ahol a nap 24 óráját töltötték. Egyikük már elpusztult.
“A kormány eljött és elkobozta az összes tigrist, de nem volt jobb helyük” – mondja Baker. “Be kellett zárniuk, mivel megszegték a törvényt, de az a kérdés, hogyan csináljuk ezt úgy, hogy a tigrisek érdekeit is szem előtt tartsuk.”
A DNP azt mondja, hogy megpróbálta lassan elvinni a tigriseket, de miután az első hónapban 10-et lefoglaltak, a templomi hatóságok megtagadták a további együttműködést, ami a május 30-i razziához vezetett.
Adisorn azt is mondja, hogy a tigriseknek “elég helyük van”, de a Tigris-templom önkéntesei fejlesztéseket követelnek, és adománygyűjtő kampányt indítottak, hogy nagyobb ketreceket építsenek a DNP létesítményeiben. “Elsétálok a ketrecek mellett, és megyek, hogy még mindig hívjam őket” – mondja Parker, és könnybe lábad a szeme. “Csak remélem, hogy valami jó sül ki ebből az egészből.”
Kíváncsiságból egy nagymacska maradt a templomban: egy Petchy nevű oroszlán, aki még mindig a saját lombos ketrecében kószál. A lombok olyan sűrűek, hogy fennmaradásának egyetlen nyoma a napi szinten neki hagyott, széttépett játékok – és az aljnövényzet mélyéről időnként felhangzó üvöltés.
“Azt mondták nekünk, hogy egy bangkoki drogbárótól mentették meg” – mondja Erzinclioglu. “De az oroszlánok nem veszélyeztetett állatok Thaiföldön, így senki sem törődik vele.”
Írjon Charlie Campbellnek a [email protected] címre.