Szia mindenki.
Elolvastam a fórumotokat, miután korábban ezernyi fórumot olvastam és ti inspiráltatok, hogy regisztráljam magam és csatlakozzak a vitához, mert úgy érzem, van mondanivalóm.
Hát 24 éves vagyok és 2 éve szorongás miatt kialakult nálam a nyelési fóbia. Fiatalabb korom óta mindig is szenvedtem a szorongástól, de 2évvel ezelőtt a szorongás megváltoztatta az életemet. Egyébként nem tudtam enni semmit, mert féltem, hogy megfulladok… Több pánikrohamom is volt.
Az egyetlen dolog a biztonságos listámon a folyékony leves volt… Néha azt is megtagadtam, hogy igyak… Szóval nyilvánvalóan ive lefogyott 15kg és úgy néztem ki, mint egy anorexiás. Nem voltam hajlandó kimozdulni a barátaimmal és a végén már nem voltam társaságkedvelő és mélyen legbelül tudtam, hogy a családom szuperül aggódik értem…. Én is megtagadtam a karácsonyi ebédet a családdal. Inkább otthon maradtam ahelyett, hogy megpróbáltam volna enni.
Ahogy néhányan mondták, három lépés előre és két lépés hátra…
Nem fogom elmondani, melyek azok az ételek, amelyeket nem tudtam megenni, vagy melyek voltak azok az ételek, amiktől féltem, mivel nem mindenki ugyanolyan, és nem akarom, hogy valaki tudatában legyen egy olyan ételnek, amely a biztonságos listáján van.
Most, 2 évvel azután, hogy mindent megeszem, kivéve a nagyon kedvenc ételemet, a marhahúst… Ez az egyetlen ételfajtám, amit le kell győznöm, és le is fogom.
Elkezdtem kis adagokat enni… És minden alkalommal, amikor eszem, szorongani kezdek, és pánikroham érzése kezd kialakulni… De hé, megszoktam ezt az érzést, és soha nem történt semmi… Szóval egy nap leültem egy asztalra… Egyedül… És csirkés kebabot ettem kuszkusszal… Lassan ettem, és minden alkalommal, amikor pánikolni kezdtem, beszéltem magamban… (“Korábban mindent megettem”, “harcos vagyok”, “az elmém próbálja becsapni magam”)… A csirke felkerült a biztonságos listámra… És amíg a pánik érzése meg nem szűnik, minden nap eszem csirkét, amíg a testem már nem szorong az evéstől…. Hé, ez nem olyan könnyű, mint amilyennek látszik… Még mindig voltak félelmeim… De a nagy lépés az, hogy szembenézzek a félelmemmel ! Tehát amikor a félelem érzése felmerül, küzdök ellene, és másképp eszem… Beszélek az agyammal.
Ugyanezt csináltam más ételekkel is… És igen, próbáltam marhahúst enni, de a testem még mindig szorongani kezd, amikor eszem… Szóval egyelőre arra koncentrálok, hogy stabil maradjak.
Amíg nem nézel szembe a félelemmel, addig soha nem fogsz kikerülni belőle… Véleményem szerint. Én egy évvel később kezdtem el szembenézni a félelmemmel… És egy évvel később itt vagyok ma még mindig élek és eszem..
Nem rohanok az evéssel. Nagyon lassan eszem (korábban lassabb voltam) és ha van valami, ami nem tetszik, vedd ki a szádból… És ha a körülötted lévő emberek előtted végeznek és pánikba esel, emlékeztesd magad, hogy eszel és maradj pozitív. Pánikba estem, mert a körülöttem lévő emberek előttem végeztek, és a pincérek kivették a tányérjukat, én pedig egyedül ettem, mint egy idióta…. Én is jártam már így, és higgye el, néhányszor idiótának éreztem magam, de ezt is leküzdöttem… Meg szoktam és még mindig megtöltöm a számat az étellel, és hátra és előre mozgatom, amíg az elmém azt nem mondja nekem… Oké, most már lenyelheted! És igen még mindig tudatában vagyok a számnak amikor eszem de a mai napig nincs félelem.
Én is elmentem egy fiziológushoz én voltam az első és egyetlen kliense aki nyelési fóbiában szenvedett így ez neki is új volt. Nagyon kedves és aranyos. Annak idején heti 3 alkalommal jártam hozzá ! Teljesen kikészültem. Egy évvel később már havonta egyszer járok hozzá. Azt mondta, hogy már nincs szükségem rá, de még mindig megyek havonta egyszer.
Láttam itt néhány hozzászólást, hogy valaki járt egy siket fiziológushoz és nem érezte jól magát. Véleményem szerint én lecserélném őt… Meg kell bíznod benne és egyfajta kapcsolatot kell kialakítanod vele, hogy segíthessen leküzdeni a félelmedet. Különben nincs értelme… Kár érte, mert elveszíti az ügyfelét, de gondolj magadra is, és biztos vagyok benne, hogy meg fogja érteni.
Véleményem szerint, ne ragaszkodj a biztonságos listához… Nézz szembe a félelemmel… Az elméd hozzá fog szokni, és meg fogsz nyugodni…
Annyi mindent szeretnék mondani, hogy segítsek nektek, bízzatok bennem, de már sokat írtam ( bárcsak ennyit írtam volna az iskolai dolgozataimban 😉 )
Remélem, nem sértettem meg senkit, vagy nem értettem félre.
Ez az első alkalom, hogy fórumba írok, mert mindig azt hittem, hogy negatív dolgok.. De ti itt olyanoo közel vagytok ahhoz, hogy túllépjetek rajta és ti is pozitívan gondolkodtok és ezt szeretem.
Remélem minden rendben van 🙂
Köszönöm, hogy olvastatok és meghallgattatok.