Freytag piramisa nem más, mint egy praktikus módszer arra, hogy a történet dramaturgiai szerkezetét úgy rendezzük el, hogy az olvasó/néző számára könnyen érthető legyen.
Ez különösen hasznos az amatőr írók számára, akik hajlamosak minden energiájukat a történetük “mikromenedzselésére” összpontosítani.
Gyakorlatilag azok az írók, akik hajlamosak minden figyelmüket arra összpontosítani, hogy jó párbeszédeket és jó leírásokat írjanak, de teljesen elfelejtik, hogy a történetüknek szerkezetre van szüksége ahhoz, hogy érthető legyen.
Tartalomjegyzék
Miért fontos Freytag piramisa?
Sokan szeretik azt mondani, hogy a 3 felvonásos szerkezet túl konvencionális, és hogy a nem kronológiai sorrendben író írók (mint Tarantino és Christopher Nolan) az egyetlenek, akik olyan történeteket írnak, amelyek nem kiszámíthatóak.
Azt azonban elfelejtik megemlíteni, hogy bár nem kronológiai sorrendet követnek, történetüknek mégis a hírhedt 3 felvonásos szerkezet logikáját kell követnie, ami a Freytag-piramis elve.
Itt egy példa a szörnyű szerkezetre:
- 1. jelenet: a jófiú megküzd a rosszfiúval
- 2. jelenet: a jófiú a halálos ágyán elgondolkodik azon, hogy mennyire hiábavaló és értelmetlen volt a harc oka, és sajnálja, hogy emiatt vesztette el az életét
- 3. jelenet: egy flashbackben visszatérünk a harchoz, és látjuk, hogy a rosszfiú csalással halálos sebet ejtett a jófiún
Befektettél ebbe a történetbe? Őszintén mondhatod, hogy legalább egy kicsit nem zavart téged az események sorrendje?
Az a helyzet: a történeteknek bizonyos módon kell szerveződniük ahhoz, hogy érthetőek legyenek.
Az olyan filmek, mint a Ponyvaregény vagy a Memento nem zavaróak, mert még ha a történet nem is követ lineáris idővonalat, nekünk, nézőknek minden szükséges információ rendelkezésünkre áll ahhoz, hogy megértsük, mi történik. És mindezeket az információkat a megfelelő időben kapjuk meg, nem véletlenszerű sorrendben.
Mi az a Freytag-piramis?
A Freytag-piramis egy módja annak, hogy rendszerezzük egy történet szerkezetét, hogy érthetőbbé tegyük azt.
Gustav Freytag, valami német fickó, több színdarabot elemzett, és felismert egy közös mintát a cselekményben: öt különböző “felvonás”, mindegyiknek meghatározott funkciója van.
Amint a képen is látható, ez a módszer a különböző felvonásokat különböző szintekre osztja:
- Expozíció és Denouement alul
- A felemelkedő cselekmény és a zuhanó cselekmény középen
- Climax a csúcson
A piramis nem csak azért készült, hogy szépen nézzen ki, a különböző cselekmények azért vannak így elhelyezve, mert mindegyik a feszültség vagy a konfliktus különböző szakaszát képviseli.
Azért is döntött Freytag a piramis formája mellett, hogy megmutassa, hogy minden történetben a feszültségnek:
- felfelé kell emelkednie (Hamilton szójáték nem szándékos)
- el kell érnie a csúcsot
- vissza kell esnie
Itt egy példa erre az elvre a Coen testvérek legújabb filmjénél.
A Buster Scruggs balladája
Ez a film nem egy hosszú történetet mesél el, hanem 6 különböző történetre koncentrál, különböző főszereplőkkel, és ezek mindegyike a régi nyugaton játszódik.
Azért, hogy elmagyarázzam, hogyan működik Freytag piramisa, az elsőre fogok koncentrálni, amely a fegyverforgató Buster Scruggsról szól.
Expozíció
Ebben a részben az írónak minden szükséges információt meg kell adnia a nézőknek ahhoz, hogy befektessenek.
Ez úgy hangozhat, mintha azt mondanám, hogy a szereplőknek le kell ülniük, szembe kell nézniük a kamerával, és azt kell mondaniuk, hogy “19. április 20-án születtem…”. De nem, nem erre gondolok.
Ebben a részben fontossági sorrendet kell felállítani a lényeges információk között. Tehát a karaktered születésnapja csak akkor jöjjön elő, ha annak azonnal célja van, vagy ha a történet későbbi részében lesz (ez a Csehov pisztoly szabálya).
A filmben az expozíciós rész rögtön az elején van, amikor halljuk, hogy Buster egyenesen a kamerába néz, és magáról beszél. Nagyon keveset tudunk meg róla, csak annyit, hogy híres cowboy, akinek szenvedélye a póker, és hogy szeret énekelni.
Az első kocsma, ahová belép, szintén az expozíció része. Ugyanis ebből a jelenetből két nagyon fontos részletet tudunk meg:
- csak azokkal az emberekkel barátkozik, akik jól bánnak vele, de azokat megöli, akik erőszakkal fenyegetőznek
- hihetetlenül ügyesen bánik a fegyverrel
Felemelkedő cselekmény
Ez az a része a történetnek, amikor elkezdődik az eszkaláció, ami a csúcsponthoz vezet.
Most minden cselekedet számít, és minden cselekedetnek következménye van, ami egy másik cselekedethez vezet. A feszültség fokozatosan nő, és egyre nehezebbé válnak az akadályok, amelyeket a főhősnek le kell küzdenie.”
Láttuk Buster Scruggs kettős természetét: barátságos a barátokkal és halálos az ellenséggel. Így amikor belép egy nagy szalonba, és megkérdez néhány pókerjátékost, hogy csatlakozhat-e hozzájuk, el tudjuk képzelni, mi lesz a vége, ha túl ellenségesek lesznek.
De ezúttal van egy különbség: nincs nála a pisztolya. Ez az apró változtatás kiszámíthatatlanná teszi a jelenetet, és elkerüli, hogy ugyanannak az akciójelenetnek az ismétlése legyen, amelynek már korábban is tanúi lehettünk.
Szerencséjére Busternek mégis sikerül megölnie ellenfelét (vagy ahogy ő definiálja: “inkább öngyilkosság jellegű”).
Ez az akció az elhunyt testvérével való összecsapáshoz vezet, aki bosszút akar állni.
Mivel látjuk, hogy a férfi láthatóan túlságosan feldúlt ahhoz, hogy józanul gondolkodjon, és közel sem tűnik olyan magabiztosnak a fegyverrel, mint főhősünk, előre láthatjuk, mi következik. A fickó halott.
Climax
A pont, ahol a feszültség eléri a csúcspontját, és kiderül a főhős sorsa.
Ez a “Make it or Break it” pillanat a főhős számára, ahol a messze legnehezebb akadályt kell leküzdenie.
Buster eddig minden ellenségtől, akivel eddig találkozott, könnyedén megtisztította az utat. Így amikor megjelenik egy fiatal cowboy, aki kihívja őt, azt hisszük, hogy tudjuk, mi lesz a párbaj kimenetele.
De nagy meglepetésünkre ennek az új szereplőnek sikerül legyőznie Buster Scruggs-t a saját játékában.
Zuhanó akció
Nem lehetünk örökké a csúcson
Elértünk a piramis csúcsára, most vissza kell mennünk lefelé.
A “Zuhanó akció” annak a jele, hogy a történet a végéhez közeledik, időt ad a lehűlésre és az eddig történtek átgondolására.
Nocsak, Buster halott. Ahogy a lelke elhagyja a testét, a feketébe öltözött cowboy egy szomorú country-dalt énekelve hagyja el a várost, megmutatva, hogy a néhai Buster és az őt legyőző férfi mégsem olyan különbözőek.
Denouement / Konklúzió
A legtöbb újkori filmnek vagy nincs befejezése, vagy nagyon rövid. Hogy őszinte legyek, A király visszatérésén kívül nem jut eszembe olyan híres film, ahol a befejezés nem tart tovább pár percnél.
De mégis, ha ezt az utolsó részt használják, akkor jól kell használni.
A Freytag-piramis ábráján a befejezés a legalsó, az Exposition szintjén van. Ez azért van így, mert e kettőben közös, hogy nem kell fokozniuk a feszültséget, és információt kell nyújtaniuk a közönségnek.
Az Exposition rész elmondja a közönségnek, hogy ki a főhős, és mit akar, a befejezés pedig arról szól, hogy mi történt a főhőssel, miután a történet véget ért.
Kell lennie egy helynek odafent, ahol az emberek nem aljasak, és ahol tisztességesen pókereznek
Szegény Buster elment, de egy keserédes megjegyzésben megjegyzi, hogy még mindig van reménye, hogy talál egy helyet, ahol boldogan pókerezhet, és ahol becsületes emberekre talál, akikben megbízhat.
A Freytag-piramis hasznos eszköz a tapasztalatlan írók számára, akiknek meg kell érteniük egy forgatókönyv szerkezetét. És, mint a The Ballad of Buster Scruggs esetében láthatjuk, nem teszi kiszámíthatóvá a történetet, csak iránymutatást ad.