A múlt hét végén ellátogattam a Nemzeti Franchise Kiállításra a birminghami NEC-ben (Egyesült Királyság). Mint mindig, ez is remek alkalom volt arra, hogy találkozzak és beszélgessek más franchise-üzemeltetőkkel, hogy megnézzem, milyen új franchise-márkák jelennek meg a piacon, és hogy meghallgassak számos előadót a franchise-üzemeltetők és a franchise-jogosultak számára egyaránt érdekes témákról.
Az egyik legfontosabb dolog, ami mindig feltűnik, amikor más franchise-üzemeltetőkkel beszélgetek, az a franchise jogdíjak (néha franchise menedzsmentdíjnak vagy szolgáltatási díjnak nevezik) megközelítésének különbözősége. Ez a franchise-jogosult által a franchise-adónak fizetett rendszeres díj, amelyet leggyakrabban havonta fizetnek, és amely gyakran a forgalom vagy a bruttó nyereség egy százalékát jelenti.
A franchise jogdíj nemcsak rendszeres bevételi forrást biztosít a franchise-márka számára, hanem fedezi az adott franchise-ágazatnak nyújtott támogatási szolgáltatások “működési költségeit” is. A franchise-jogosult szemszögéből nézve a jogdíj gyakran a legjelentősebb havi kimenő bevétel lehet az üzletből. Ezért ez olyasvalami, amit mind a franchise-adónak, mind a franchise-jogosultnak nagyon alaposan meg kell fontolnia a kezdetek kezdetén. Minden feltörekvő franchise-szolgáltatónak, aki összeállítja franchise-csomagját, biztosítania kell, hogy a franchise jogdíjjal kapcsolatos megközelítése nemcsak a költségeit fedezi és vonzó a potenciális franchise-felvevők számára, hanem a díjstruktúra lehetővé teszi a franchise-üzletág pénzügyi növekedését és nyereségét is. A franchise lehetőség megvásárlását fontolgató franchise vevőnek nagyon alaposan elemeznie kell a tényeket és számokat, biztosítva, hogy a franchise jogdíjat figyelembe vegyék az üzleti tervek és pénzügyi előrejelzések készítésekor, valamint a legjobb és legrosszabb forgatókönyvek vizsgálatakor!
A franchise jogdíj kiszámításának/kezelésének két fő megközelítése van :
- A forgalom vagy a bruttó nyereség százalékos aránya egy meghatározott időszak, például egy hónap vagy egy negyedév alatt. Az átlagos vagy tipikus induló franchise jogdíj százalékos aránya a forgalom 5-6 százaléka, de ezek a díjak a franchise-tól és az iparágtól függően az árbevétel kis töredékétől az árbevétel 50 vagy több százalékáig terjedhetnek
- A fix összegű jogdíj
Vannak olyan franchise márkák is, amelyek önmagában nem számítanak fel rendszeres jogdíjat, hanem megkövetelik a franchise partnerektől, hogy minden terméket és szolgáltatást felárral vásároljanak tőlük, és így generálják a bevételüket.
A felek szemszögétől függően mindkét royalty fee megközelítésnek vannak előnyei és hátrányai.
A százalékos modellt vizsgálva a legtöbb franchise-adó valószínűleg az értékesítés/forgalom százalékos arányát részesíti előnyben. Ez azért van így, mert a franchise-jogosult könyvelésének rendszeres ellenőrzése annak biztosítása érdekében, hogy a díjszámítás helyes legyen, eleve terhes feladat – ami még bonyolultabbá és időigényesebbé válik, ha a vonatkozó díj a bruttó nyereségre vonatkozik, és így a költségek elemzését is magában foglalja, nem csak az egyszerű eladásokét. A bruttó nyereség helyett az árbevétel alapján kiszámított díj azonban hátrányos lehet a franchise-jogosult számára – mi van, ha a vállalkozás költségei magasabbnak bizonyulnak a vártnál?
Akár az árbevétel, akár a bruttó nyereség alapján számítják ki a franchise-díjakat, a franchise-adó számára a fix százalékos alapon történő kiszámítás előnye az, hogy ahogy a franchise-fióktelep növekszik és egyre sikeresebbé válik, és az árbevétel/bruttó nyereség nő, úgy nő a franchise-adónak fizetendő jogdíj összege is. Nyilvánvaló érv azonban, hogy ez elégedetlenséget okozhat a franchise-tulajdonosoknál – minél keményebben dolgoznak, annál jobban látják, hogy a franchise-adónak fizetett összeg növekszik! Ez motiválatlan és motiválatlan franchise-partnereket eredményezhet, amit természetesen minden franchise-adó pontosan el akar kerülni. Mi lehet tehát a megoldás erre a forgatókönyvre?
A probléma kezelésének egyik gyakori módja, hogy a franchise-jogosult által fizetett jogdíj összegére felső határt, azaz plafont állapítanak meg. Tehát a franchise-jogosult a forgalom egy bizonyos százalékát fizeti egy bizonyos összegig, és amint eléri a felső határt, a havi összeg felső korlátot kap, és fix marad, nem megy feljebb. Ha a franchise-jogosult forgalma tovább növekszik, biztos lehet abban, hogy a jogdíj a felső határon marad.
Egy másik kreatívabb megközelítés a csökkenő százalékos modell alkalmazása. Ezt a modellt alkalmazva a franchise-adó a forgalom vagy a bruttó nyereség egy bizonyos szintjéig százalékos arányban számítja fel a franchise-alanynak. Amint a franchise-ágazat forgalma/nyeresége eléri és meghaladja ezt a szintet, a százalékos érték ténylegesen csökken. Ezen a szinten a franchise-adónak biztosnak kell lennie abban, hogy a franchise-díj pénzügyileg fenntartható és jövedelmező számára, és ami fontos, pozitív ösztönzést nyújt a franchise-tulajdonosok számára, hogy tovább növeljék forgalmukat.
A fenti százalékos alapú modellekhez képest a fix összegű jogdíj pontosan az, ami a dobozon áll! A franchise-jogosult minden hónapban ugyanazt az összeget fizeti a franchise-adónak, függetlenül az értékesítési vagy nyereségadatoktól. Ez mindkét fél számára előnyös lehet, mivel biztonságot nyújt a pénzügyi és üzleti tervezés szempontjából, a franchise-adó szempontjából pedig az adminisztráció minimálisra csökken. A fix díjas modellben azonban a franchise-jogosultnak még akkor is fizetnie kell, ha a vállalkozás szűkös időkben nem termel vagy nem ad el nagy mennyiséget. A rögzített jogdíj valószínűleg a legjövedelmezőbb megoldás a franchise-adó számára, amikor a franchise-jogosult még csak most kezd, és az értékesítés/nyereség alacsony, de nem, amikor a franchise-jogosult kezd sikereket elérni.
Végeredményben nincsenek olyan irányelvek, amelyeket a franchise-márkáknak követniük kellene, amikor a franchise-jogdíjjal kapcsolatos megközelítésükről döntenek, és természetesen nincs helyes vagy helytelen módszer. Egy jó franchise-adó számos tényezőt mérlegel, többek között azt is, hogy a megcélzott franchise-felvevő számára melyik díjstruktúra lesz a legvonzóbb, mielőtt meghatározza a díjstruktúráját. A franchise-lehetőséget fontolgató franchise-jogosult számára pedig létfontosságú, hogy gondosan mérlegelje az egyes forgatókönyvek előnyeit és hátrányait – szem előtt tartva, hogy az alacsony franchise jogdíjak nem mindig jelentenek jót, és azt jelenthetik, hogy a márka végül nem kap elegendő pénzt a növekedéshez, virágzáshoz és innovációhoz!
Kövessen a Twitteren vagy a LinkedInen. Nézze meg a weboldalamat.