Case histories
Case 1
Egy 59 éves férfi hét éve szenvedett járászavarban. A felvételt megelőző hónapokban egyre bizonytalanabbá vált, és a léptei kifejezett sietősödése miatt nem tudott segítség nélkül járni. Gyakran elesett. Néhány hónapig nem állítottak fel diagnózist, és a járászavart valószínűleg pszichogénnek tekintették. Csak miután a képalkotó vizsgálatok kifejezett triventrikuláris hydrocephalust mutattak ki, utalták be további értékelésre és kezelésre. A felvételkor alkalmi éjszakai vizelési ingerről és inkontinenciáról is beszámolt. Fizikális vizsgálatának legfeltűnőbb eredménye a járászavar volt. Csak akkor tudott elesés nélkül járni, ha kapaszkodott a korlátba vagy a falba. Szabadon járva a lépéshossza fokozatosan rövidült, a lépésmagassága pedig csökkent, miközben a járási sebessége nőtt. Képtelen volt lassítani a járás sebességét vagy hirtelen megállni. Ilyenkor a felsőtestét előrehajlította és elesett, ha nem tudott megkapaszkodni egy falban vagy egy tárgyban. Támasz nélkül is meg tudott állni. A meghajtás és a visszahajtás vizsgálatakor enyhe tartási instabilitást mutatott, de segítség nélkül talpra állt. Nem volt járásgyújtási hiba vagy lefagyás az akadályokon való áthaladáskor. A karok lendülete járás közben megmaradt. Forduláskor több extra lépést tett. A felső végtagjaiban enyhe kétoldali bradikinézia volt, de remegés vagy merevség nem volt. Egyébként a neurológiai vizsgálat nem volt említésre méltó. A mini-mentális állapotfelmérésen 30 pontból 29 pontot ért el. A mágneses rezonanciás képalkotás, beleértve a nagy felbontású sagittális konstruktív interferencia állandósult állapotban (CISS) szekvenciákat, aqueductalis szűkületet mutatott. Lumbálpunkciót végeztek, és 40 ml liquort vezettek le. Egy nappal később a járászavar enyhén javult. Ezt követően a betegnél endoszkópos harmadik ventriculostomiát végeztek. A műtéti eljárás és a posztoperatív lefolyás nem volt említésre méltó. A műtétet követő néhány napon belül a járászavar további javulása volt észlelhető. A műtétet követő négy hónapos nyomon követéskor a festináló járás teljesen megszűnt, és a beteg segítség nélkül is szabadon tudott járni.
2. eset
Egy 81 éves nő, aki korábban jól volt, egy éve gyengeséggel és bizonytalan lábakkal, valamint többszöri eséssel jelentkezett. A felvétel idején képtelen volt önállóan járni vagy áthelyezni magát, és tartósan félt az eséstől. Sürgős vizelési inger és vizeletinkontinencia lépett fel, mivel időnként nem tudta időben elérni a mosdót. A fő neurológiai rendellenesség az volt, hogy nehezen tudta megtartani az egyenes testtartást, és még Zimmer-keret segítségével is nehezen tudott járni. Görnyedt, behajlított testtartás és rövid lépésekkel járó, görnyedő járás volt jellemző. A neurológiai vizsgálat nem volt említésre méltó, kivéve a kesztyűben és a kezek és lábak harisnyás eloszlásában csökkent könnyű tapintásérzetet. Különösen nem volt merevség vagy remegés, parézis vagy az ízületi helyzetérzékelés károsodása. A Middlesex elderly assessment of mental state és a Wechsler memória skála nem mutatott jelentős eltérést. A mágneses rezonanciás képalkotás laterális és harmadik kamrai hydrocephalust mutatott kis aqueductussal és normális negyedik kamrával. A sorozatos lumbálpunkciók, amelyek 10-14 cm H2O közötti nyomást mutattak, nem jártak sem előnyös, sem hátrányos hatással. Későn kezdődő IAS-t diagnosztizáltak. A betegnél ventriculoperitoneális söntöt végeztek középnyomású szeleppel és antiszifonikus eszközzel. Posztoperatívan lassan, de folyamatosan gyógyult. Két hónappal a sönt után testtartása és egyensúlya jelentősen javult. Már nem járt görnyedt testtartásban, és a járás sebessége is jelentősen javult. Most már képes a ház körül bottal járni.