A Faraday-állandó, amelyet az F szimbólummal jelölnek és néha ℱ-nek stilizálnak, Michael Faraday után kapta a nevét. A kémiában és a fizikában ez az állandó az egy mól elektronra jutó elektromos töltés nagyságát jelenti. Jelenleg elfogadott értéke
F = 96485,33212… C-mol-1.
Mivel 1 mol elektron = 6,02214076×1023 elektron (Avogadro-szám), a Faraday-állandó egyenlő az e elemi töltés, az elektron töltésének nagysága és 1 mol szorozva:
F = 96485,3…. C/(1 mol) = 96485,3… C/(6,022…×1023) = 1,60217663410×10-19 C = e
A Faraday-állandó egyik gyakori használata az elektrolízis számításaiban. A coulombban kifejezett töltésmennyiséget eloszthatjuk a Faraday-állandóval, hogy megtaláljuk az oxidált elem kémiai mennyiségét (mólban).
Az F értékét először úgy határozták meg, hogy megmérték a lerakódott ezüst mennyiségét egy elektrokémiai reakcióban, amelyben mért áramot vezettek mért ideig, és Faraday elektrolízis-törvényét alkalmazták.