IMAX még Walt 64 hangszórójánál is több, és egy ötemeletes vászon, amely szó szerint beborítja a nézőt az élménybe. Az elmét kitágító közönség 1968-ban elment a “Fantázia” felújítására, és az első sorban ült (vagy akár a földön elnyújtózva a vászon előtt). Most az egész közönség ugyanezt a teljes elmélyülést kapja, a képekben és a James Levine által vezényelt Chicagói Szimfonikus Zenekar zenéjében. Az ehhez hasonló filmek megújítják a hitemet abban, hogy a mozi jövője nem a digitális vetítés kompromisszumaiban rejlik, hanem a digitális korlátok átugrásában a filmtechnológia következő generációjába.
A “Fantázia/2000” mint film nem egyenlő az eredeti “Fantáziával”, talán azért, mert egy kicsit lejjebb céloz, a szélesebb közönség számára. Az animáció egy része erőteljes, beleértve a záró szegmenst, amelynek témája az ökológiai gyógyítás. Más részek, köztük a Beethoven V. szimfóniájára táncoló absztrakt háromszögekből álló nyitó absztrakció, kissé közönségesnek tűnnek. Az olyan számítógépes animációs kísérletek, mint amilyenek a “The Mind’s Eye” videókon láthatóak, sokkal merészebbek, mint bármi a “Fantasia/2000”-ben. A “Fantázia/2000” mégis, pontosan az, ami, pompás szórakozás, és az IMAX-rendszer lenyűgöző társszereplője. Kedvenc szekvenciám a záró jelenet, amelyben Stravinsky “Tűzmadár-szvitjét” egy felrobbantott táj illusztrálja, amely lassan megújul. Csodáltam Eric Goldberg animátor egymásba fonódó New York-i történeteit is, amelyek Gershwin “Kék rapszódiáját” kísérik. E rész művészi ihletője állítólag a nagy karikaturista Al Hirschfeld volt, de furcsa módon úgy gondoltam, hogy a stílus inkább Ludwig Bemelmansnak és “Madeleine” rajzainak köszönhető. Minden bizonnyal más a megjelenése, mint bárminek, amit a Disney stúdió korábban aláírt, amely mindig is a “tiszta vonalas” stílusra specializálódott.
Az IMAX vászonra alkalmas rész Ottorino Respighi “A római fenyők” című műve, amelyet Hendel Butoy illusztrált, mint egy fantáziafilmet, amelyben bálnák játszadoznak a tengeren, az égen és végül még az űrben is. Az egyik hatásos jelenetben hatalmas víz alatti jégbarlangokban mozognak; az “Antarktisz” című IMAX-film jutott eszembe, amelyben búvárokat láthatunk a gleccserbarlangok belsejében.
Butoy animációja a Sosztakovics 2. zongoraversenyének szentelt szegmensben csodálatosan működik önálló filmként. Hans Christian Andersen “A rendíthetetlen bádogkatona” című meséje alapján készült hármas küzdelem, amelyben egy féllábú, törött játékkatona beleszeret egy játékbalerinába, és megvédi őt egy gonosz terveket szövögető bubitól.