Egy Aedes aegypti szúnyog abnormálisan nagy vérétkezéssel (balra) egy tipikusan véres szúnyog (jobbra) mellett. (Fotó: Perran Ross, Ph.D.
Perran Ross, Ph.D.
Perran Ross, Ph.D.
Egy városi legenda szerint, ha megfeszítjük az izmunkat, amikor egy szúnyog megcsíp és vérrel táplálkozik, az megduzzadhat és felrobbanhat. Mivel a szúnyogokat gyakran a bolygó leggyűlöltebb élőlényeként emlegetik, sokak számára talán vonzó az ötlet, hogy tetszés szerint pukkanásra bírjuk őket. De miután egy évtized nagyobbik felét azzal töltöttem, hogy kutatás céljából a saját karomon etettem a szúnyogokat, magabiztosan állíthatom, hogy ez egy mítosz. Van azonban mód arra, hogy a szúnyogok valóban felrobbanjanak; csak egy biztos kéz és néhány csipesz kell hozzá.
A legelső felrobbanó szúnyogok Robert Gwadz, Ph.D. nevéhez köthetők, egy több mint 50 évvel ezelőtti laboratóriumi alapkutatás során tett felfedezéssel. Megállapította, hogy a szúnyog hasi idegszálán egy bemetszést ejtve elvágja a táplálkozás leállítására vonatkozó jelet, ami csillapíthatatlan vérszomjra készteti a szúnyogot. Az ezen a beavatkozáson átesett szúnyogok súlyuk négyszeresét is képesek meginni, és végül szétpukkadhatnak. Ez vezette Gwadzot ahhoz a hipotézishez, hogy a vérfelvételt a hasi nyúlási receptorok szabályozzák, amelyek megakadályozzák, hogy a szúnyogok (szó szerint) halálra igyák magukat.
A szúnyog hasi idegszálának a zöld nyíllal jelzett ponton történő megszakítása vagy összenyomása szabályozatlan vérfelvételhez vezet. (Kép: Perran Ross, Ph.D.)
Noha ez a kutatás alapvető fontosságú a szúnyogok vérrel táplálkozó viselkedésének megértéséhez, az eredményeket ritkán ismételték meg. Ezért saját, vérrel táplálkozó szúnyogokkal végzett kísérleteim során megpróbáltam megismételni ezeket az eredményeket egy egyszerű eljárással.
A nőstény Aedes aegypti szúnyogokat (csak a nőstények táplálkoznak vérrel) egy órára hűtőszekrénybe helyezve mozgásképtelenné tettük. Ezután boncoló mikroszkóp alatt egy csipesszel az oldalára szorítottam a szúnyogot, egy másik csipesszel pedig a hasát (a fenti képen), összenyomva a hasi idegszálat. Másnap hagytam, hogy a szúnyogok a karomon táplálkozzanak, ahogy azt a laboratóriumunkban rutinszerűen tesszük. És akkor megtörtént a varázslat.
Figyelem! Grafikus tartalom. Az egyszerű műveletnek alávetett szúnyogok nem képesek érzékelni, mikor telnek meg, és addig isszák a vért, amíg szét nem pukkadnak. (Video by Perran Ross, Ph.D.)
A fenti videó – amely, figyelmeztetésképpen, nem biztos, hogy alkalmas azoknak, akik finnyásak a vér látványától – a művelet néhány drámaibb eredményét mutatja be. A szúnyogok messze túl sokat ittak a vérből, és képtelenné váltak a repülésre, de még a járásra is. Mások még ennél is tovább mentek, és olyan sokat ittak, hogy végül szétpukkadtak. Gyakran még jóval a hasuk felszakadása után is folytatták a táplálkozást, nem is sejtve, hogy ami befelé ment, az egyenesen a másik végén jött ki.
Bár az eredmények drámaiak, az egyes szúnyogokon végzett műtétek nem jelentenek gyakorlati megoldást a szúnyogpopulációk ellenőrzésére vagy a szúnyogok által terjesztett betegségek előfordulásának csökkentésére. De a szúnyogok biológiájáról és vérrel táplálkozó mechanizmusaikról szerzett ismereteknek számos váratlan alkalmazása lehet, és inspirálhatják a jövőbeli kutatásokat. Egy kutatócsoport például azt vizsgálja, hogyan különböztetik meg a szúnyogok a növényi nektárt a vértől. Az a felfedezés pedig, hogy a diétás gyógyszerek elnyomhatják a szúnyogok étvágyát, egyszerű kíváncsiságból született. Bár valószínűleg nem akarjuk, hogy robbanó szúnyogok vére záporozzon az égből, néha egy abszurd kérdés kell egy fontos tudományos áttöréshez.
Perran Ross, Ph.D., az ausztráliai Melbourne-i Egyetem Biotudományi Karának posztdoktori kutatója. Azt vizsgálja, hogyan lehet endoszimbionta baktériumokkal a rovarkártevők és betegségek vektorai ellen védekezni. Twitter: @MosWhisperer. Weboldal: https://blogs.unimelb.edu.au/pearg/. E-mail: [email protected].