A keringésSzerkesztés
A hepatociták a koleszterint koleszterinsavvá és kenodeoxikolsavvá metabolizálják. Ezek a lipidben oldódó epesavak elsősorban glicin- vagy taurinmolekulákhoz konjugálódnak (reverzibilisen kapcsolódnak), így vízben oldódó primer konjugált epesavak, néha “epesók” keletkeznek. Ezek az epesavak az emésztés közötti fázisban az epehólyagba jutnak tárolásra, az emésztés során pedig a közös epevezetéken keresztül a duodenum nagy nyombélpapilláján keresztül a duodenum leszálló részébe jutnak. A duodenumba jutó epesavak 95%-a az enterohepatikus keringés révén újrahasznosul.
A vékonybél pH-ja miatt az epesavak többsége ionizálódik, és többnyire nátriumsóik formájában fordul elő, amelyeket aztán “elsődleges konjugált epesóknak” nevezünk. Az alsó vékonybélben és a vastagbélben a baktériumok dehidroxilálják az elsődleges epesók egy részét, hogy másodlagos konjugált epesókat képezzenek (amelyek még mindig vízoldékonyak). A proximális és distális ileum mentén ezek a konjugált elsődleges epesók aktívan visszaszívódnak a máj portális keringésébe. A baktériumok az elsődleges és másodlagos konjugált epesók egy részét dekonjugálják vissza lipidben oldódó epesavakká, amelyek passzívan felszívódnak a máj portális keringésébe. Végül a konjugált epesavak, amelyek nem ionizált konjugált epesavak maradtak, passzívan felszívódnak.
A vénás vér az ileumból egyenesen a kapuvénába, majd a máj sinusoidáiba kerül. Ott a hepatociták nagyon hatékonyan vonják ki az epesavakat, és kevés jut ki az egészséges májból a szisztémás keringésbe.
Az enterohepatikus recirkuláció nettó hatása az, hogy minden epesómolekula körülbelül hússzor, gyakran többször is újra felhasználódik egyetlen emésztési fázis alatt.
FunkcióSzerkesztés
Az epesavak jelenléte a belekben segíti a zsírok és más anyagok felszívódását.