Elefant

Panzerjäger Tiger (P)

A United States Army Ordnance Museum felújított Elefantja.

Típus

Nehéz harckocsiromboló

Keletkezési hely

Náci Németország

Gyártmánytörténet

Tervező

Dr. Ferdinand Porsche

tervezte

1942-1943

gyártó

Porsche AG

gyártották

március-május. 1943
(1943 október-novemberében Elefánttá módosították)

Felépett darabszám

Specifikációk

Súly

65 tonna (143,000 lb)

Hosszúság

8.14 m (26 ft 8 in) ágyúval

Szélesség

3,38 m (11 ft 1 in)

Magasság

2.97 m (9 ft 9 in)

Csapat

6 (vezető, rádiós, parancsnok, lövész, két töltő)

Páncélzat

200 mm (7.87 in)

Primary
armament

8.8 cm Pak 43/2 L/71, más néven StuK 43/1

Szekunder
fegyverzet

7.92 mm-es MG 34 géppuska (csak Elefant)

Motor

2 × Maybach HL 120 benzin
600 LE (592 LE, 442 kW)

Teljesítmény/súly

9.23 LE/tonna

Függesztés

hosszirányú torziós rúd

Működési
tartomány

150 km (93 mi) közúton
90 km (56 mi) kereszt-country

Speed

30 km/óra (19 mph)

Az Elefant (németül “elefánt”) a német Wehrmacht Schwerer Panzerjäger (“nehézpáncélos romboló”) volt, amelyet kis számban használtak a második világháborúban. Ferdinand néven építették 1943-ban, tervezője, Ferdinand Porsche után. A meglévő járművek átalakítása után 1944-ben Elefantra nevezték át. Hivatalos német megnevezése Panzerjäger Tiger (P) volt, a lőszerleltár szerinti megnevezése pedig Sd. Kfz. 184.

Fejlesztéstörténet

A Porsche AG mintegy száz alvázat készített a Tiger harckocsi javaslatához, a sikertelen “Porsche Tiger”-hez az ausztriai Sankt Valentinban található Nibelungenwerk gyárban. Mind a Henschel, mind a Porsche alvázak ugyanazt a Krupp által tervezett tornyot használták – a Henschel-konstrukcióban a torony többé-kevésbé középen helyezkedett el a törzsön, míg a Porsche-konstrukcióban a torony sokkal közelebb volt a felépítmény elejéhez. Mivel a konkurens Henschel Tiger tervét választották a gyártásra, a Porsche alvázakra már nem volt szükség a Tiger harckocsi projekthez. Ezért úgy döntöttek, hogy a Porsche alvázakat egy új nehéz harckocsi-romboló alapjául használják, amelyre a Krupp újonnan kifejlesztett 88 mm-es Pak 43/2 páncéltörő ágyúját szerelik fel. Ez a precíz, nagy hatótávolságú fegyver az ellenséges harckocsikat volt hivatott kiiktatni, mielőtt azok elérnék a saját hatékony tűztávolságukat.

Ezért a kissé ad hoc kialakítású Ferdinand kiszorította a korábbi könnyű harckocsi rombolókat, mint a Marder II és Marder III, a támadó szerepkörben. Hasonló löveget használtak a párhuzamosan épített könnyű páncélos Hornisse / Nashorn harckocsirombolóban is.

Tervezés

Alváz

A motorokat már a hajótest közepén helyezték el, hogy a Krupp által tervezett tornyot befogadják, amelyet mind a Porsche, mind a Henschel versenyző használt az eredeti Tiger harckocsi megrendelésére, és ez az elhelyezés a Porsche által tervezett versenyzőnél helyet adott a Ferdinandon a hátsó páncéltörő főágyú fegyverzetének. A löveget egy egyszerű, kazamataszerű, enyhén lejtős oldalú dobozszerkezetben szerelték fel erre az alvázra. A vezető és a rádiós egy külön fülkében volt elöl. Mivel a motorokat középen helyezték el, a rádiós és a vezető elkülönült a személyzet többi tagjától, és csak kaputelefonon keresztül lehetett őket megszólítani.

A frontlemezekre 100 mm-es kiegészítő páncélzatot csavaroztak, ami 200 mm-re növelte a lemez vastagságát és további 5 tonna súlyt adott hozzá.

Hajtás

A két Porsche léghűtéses motort minden járműben két 300 LE (296 LE; 221 kW) Maybach HL 120 TRM motorra cserélték. A motorok elektromos generátorokat hajtottak, amelyek viszont a hátsó lánckerekekhez csatlakozó villanymotorokat hajtottak. A villanymotorok a jármű kormányműveként is működtek. Ez a “benzin-elektromos” hajtás terepen 0,11 km/l, közúton 0,15 km/l értéket ért el, 10 km/h maximális sebességgel terepen és 30 km/h-val közúton. A magas üzemanyag-fogyasztás és a gyenge teljesítmény mellett a hajtásrendszer karbantartásigényes is volt; a lánckerekeket 500 km-enként kellett cserélni. Porsche már 1901-ig visszamenőleg rendelkezett tapasztalatokkal a benzin-elektromos erőátvitel ezen formájáról, amikor is egy ilyen autót tervezett.

A “laza nyomtávval” felszerelt Elefant felfüggesztése hat, hosszirányú torziós rudakkal ellátott ikerdobogóból (oldalanként három) állt, átlapolt kerekek és visszahajtó görgők nélkül. Ami úgy tűnik, mintha a jármű két végén oldalanként két hajtólánckerék lenne, valójában egy első lánckerékből állt, amely a lánctalpba egy, a kerékagyba épített dobfékkel kapcsolódott be, amely a lánctalp fékjeként működött, míg az elektromos hajtómotor mindkét oldalon hátul volt, amely a lánctalp hátsó hajtóláncát hajtotta.

fegyverzet

A járművet egy 88 mm-es Panzerabwehrkanone 43/2 löveggel szerelték fel. Ezt a 71 kaliber hosszúságú ágyút eredetileg a híres 88 mm-es légvédelmi ágyú kiváltására fejlesztették ki, amelyet a nyugati sivatagi hadjáratban a szövetséges tankok ellen használtak. Sokkal hosszabb csővel rendelkezett, mint az L/56-os lövegek, ami nagyobb torkolati sebességet biztosított számára. Emellett egy másik, hosszabb töltényt is kilőtt. Ezek a fejlesztések a 88 mm-es L/71 páncéltörő képességét jelentősen javították a korábbi 88 mm-eshez képest. Bár elvesztette a versenyt a 8,8 cm-es Flak 41-gyel szemben, és soha nem lett belőle légvédelmi fegyver, a nagyon sikeres Pak 43-as páncéltörő ágyúvá alakították át.

Az ágyú felszerelve 25°-os kitérésre és hasonlóan korlátozott emelésre volt képes.

Gyártás

Kilencvenegy meglévő “Porsche Tiger” alvázat alakítottak át (alvázszám 150010-150100). A munkát néhány hónap alatt, 1943 márciusa és májusa között fejezték be.

Módosítás-Elefant

1943 szeptemberében az összes megmaradt Ferdinándot visszahívták, hogy a kurszki csatában szerzett harci tapasztalatok alapján átalakítsák. 1943 októbere és novembere során az 50 megmaradt járműből 48-at módosítottak a törzs elejére szerelt golyós MG 34-essel (a gyalogság elleni képesség javítása érdekében), egy parancsnoki kupolával (a szabványos StuG III kupolából átalakítva) a jobb kilátás érdekében és Zimmerit paszta alkalmazásával. A homlokpáncélzatot megvastagították és a lánctalpakat kiszélesítették; ezek a változtatások 65-ről 70 tonnára növelték a súlyt. A továbbfejlesztett járműveket Elefantnak nevezték el, és Hitler 1944. május 1-jei parancsára ez lett a hivatalos elnevezés. Valószínűleg átmeneti megoldásként, mielőtt az Elefant módosítások elérhetővé váltak volna az eredeti Ferdinand járművekhez, a Sturmgewehr 44-es rohamlöveghez készült, ritkán látható Krummlauf ívelt csövű korszerűsítés állítólag arra szolgált, hogy a Ferdinandok legénységei anélkül védhessék járművüket, hogy felfednék magukat.1943 őszén három Bergepanzer Tiger vagy Bergetiger páncélozott mentőjárművet építettek Tiger prototípusokból, és egy harckárosodott Ferdinandot, amely nem volt alkalmas az Elefant módosításra, Rammpanzer Tiger vagy Rammtiger kísérleti áttörő járművé alakítottak át.

Harctörténet

A Ferdinándok először a kurszki csatában láttak harcot, ahol nyolcvankilencet vetettek be. A 88 mm-es Pak43/2 L/71-esével állítólag több mint 3 mérföldes távolságból képes volt kiütni egy T-34-est, így erős ellenfél volt a szovjetek számára. Bár a szovjet harckocsik megsemmisítésében hatékony volt, más tekintetben meglehetősen gyengén teljesített. Eredeti konfigurációjában a Ferdinandból hiányzott a másodlagos fegyverzetként szolgáló géppuska, ami sebezhetővé tette a gyalogság támadásával szemben. Bár ez hátrányt jelentett, a legtöbb harci veszteséget a lánctalpak és a felfüggesztésük aknasérülése és mechanikai meghibásodása okozta. Négy napon belül a járművek közel fele kiesett a szolgálatból, főként műszaki problémák és aknasérülések miatt. Az ellenséges támadások okozta harci veszteségek nagyon alacsonyak voltak, mivel a nagyon vastag páncélzat szinte minden szovjet páncéltörő fegyverrel szemben megvédte a Ferdinandot. A legtöbb megsemmisült vagy elfogott járművet a legénységük hagyta magára mechanikai meghibásodás után.

A mozgásképtelenné vált Ferdinándok közül sokat végleg el kellett hagyni, mivel túl nehéznek bizonyultak a vontatáshoz. Egy Ferdinánd vontatásához öt nehéz vontatóra volt szükség, míg a Tiger I-nek háromra. Más Ferdinándok a csata utolsó szakaszában a szovjet ellentámadást követő visszavonulás során mechanikai meghibásodás miatt vesztek el. A megmaradt járművek korlátozott akciókat láttak a Dnyepr melletti harcokban 1943 végén.

Az egységeket századszinten vetették be, néha szakaszokra osztva, gyalogság vagy harckocsik kíséretében a járművek oldalainak és hátuljának védelmére. Támadásban ez a Jagdpanzer volt az első csapásmérő jármű, míg védekezésben gyakran az ellenséges harckocsitámadások tompítására használt mobil tartalékot alkották.

Az Elefant módosítások ugyan javítottak a járműveken, de néhány problémát soha nem sikerült teljesen orvosolni. 1944-ben az Elefantok az olasz fronton szolgáltak, de meglehetősen hatástalanná váltak, mivel közel 70 tonnás súlyuk miatt nem tudták használni a legtöbb olasz utat és hidat. A legtöbb Elefant vesztesége nem közvetlenül a harcok következtében következett be, hanem akkor, amikor a mechanikai meghibásodások és a pótalkatrészek hiánya arra kényszerítette a személyzetet, hogy megsemmisítse és elhagyja a járműveket. Egy század Elefant harcolt a szovjetek 1945. januári lengyelországi Visztula-Oder offenzívája során, és a legeslegutolsó túlélő járművek Zossennél harcoltak a berlini csata során.

A Ferdinand/Elefant lehetett a háború során alkalmazott legsikeresebb harckocsiromboló az egy veszteségre jutó lövések tekintetében, amely átlagosan körülbelül 10:1 arányt ért el. A kurszki csata során a 653. nehéz harckocsi-romboló zászlóalj (németül: schwere Panzerjäger-Abteilung, sPzJägAbt) azt állította, hogy 320 ellenséges harckocsit semmisített meg, 13 Ferdinánd elvesztése mellett. Ez a lenyűgöző átlagarány a rendkívüli tűzerőnek és védelemnek volt köszönhető, ami hatalmas előnyt jelentett, ha frontális harcban vagy statikus védelmi szerepkörben vetették be. A gyenge mozgékonyság és a mechanikai megbízhatatlanság azonban nagymértékben csökkentette a hadműveleti képességét.

Az Elefantot és a Nashorn-t is felváltotta a Jagdpanther, amely hasonló löveggel volt felszerelve.

Túlélők

A háborút csak két ilyen jármű élte túl. Az egyik Ferdinándot a szovjet csapatok fogságba ejtették Kurszknál, és most a Moszkva melletti hatalmas Kubinka Tankmúzeumban található. Egy Elefantot Anziónál fogtak el az amerikaiak, és most az Egyesült Államok Hadsereg Tüzérségi Múzeumának gyűjteményében van Fort Lee-ben, VA-ban. Ezt az Elefantot most az angliai Bovington Tank Museum kölcsönzi. A Fort Lee-ben lévő, Bovingtonba kölcsönzött példányt 2007-2008-ban restaurálták kiállítási állapotba, amint azt a Tank Overhaul című műsor dokumentálta.

Fotó hozzáadása ehhez a galériához

Lásd még

• SU-152, egy szovjet önjáró nehézhaubitzer, amely a Zveroboy (“fenevadgyilkos”) becenevet a képességéért érdemelte ki, hogy ki tudta ütni az Elefantokat, valamint a Tigris és Párduc tankokat.

A Wikimédia Commons tartalmaz Panzerjäger Tiger (P) témájú médiaállományokat.

• Információk a Panzerjäger Tiger(P) “Ferdinand/Elefant”-ról a Panzerworld
• World War II Vehicles
• Achtung Panzer weboldal.
• Fotógaléria
• Nagyon nagy orosz fotógaléria (grayknight.narod.ru)
• Elefant at Aberdeen Proving Ground photos @ 5 Star General site
• Photos of disabled and destroyed ‘Ferdinands’ of 5./schwere Panzerjäger-Abteilung 654 at Ponyri railway station during operation ‘Zitadelle’

This page uses Creative Commons Licensed content from Wikipedia (view authors)

.