“Koreai emberként ez beágyazódik a DNS-edbe” – mondta a 46 éves, lófarkas Kim, miközben elgondolkodva simogatta vékony szakállát. “Ez messze túlmutat az olyan mindennapi érzelmeken, mint a boldogság vagy a harag. Ez egy elakadás, valami, ami összegabalyodott, és nem lehet kibogozni.”
Kérj meg bárkit itt, hogy írja le a han-t, és az első reakció gyakran egy zavart mosoly, majd egy elgondolkodtató csend. Sokan ragaszkodnak hozzá, hogy a fogalmat sokkal könnyebb megtapasztalni, mint megmagyarázni.
Dél-koreai költők, regényírók és filmesek igyekeztek megragadni a fogalmat, amelynek nincs angol megfelelője. A “han” szónak számos jelentése van a koreai nyelvben; ez egy gyakori családnév és egy Szöulon áthaladó nagy folyó neve is. De a szó kulturális használata az, ami az ősi folklór révén alakult ki, és ami sokakat itt már régóta megzavart.
A tudósok a keserűség mindenre kiterjedő érzésének nevezik, a szorongás, a kitartás és a bosszúvágy keverékének, amely próbára teszi az ember lelkét, egy olyan állapotnak, amelyet mély bánat és a befejezetlenség érzése jellemez, ami végzetes következményekkel járhat. A han miatt meghalni, mondják a szakértők, egyenlő a hwabyeong, vagyis a harag halálával.
De a han-t úgy is leírták, mint a remény érzését, a nehézségek és szenvedések csendes elviselésének képességét egy viszonylag kis nemzetben, amelyet régóta megszálltak az erősebb szomszédok.
Bár a pontos meghatározásban nem sok egyetértés van közöttük, a tudósok elismerik, hogy a han a koreai karakter központi eleme. A kívülállók számára a fogalom megragadása kulcsfontosságú ahhoz, hogy megértsék magukat a koreaiakat.
Sok idős ember ezért jajgat a temetésen, és ezért ostorozza a sorsot egy szeretett személy elrablásáért. Han az is, amiért sok dél-koreai gyorsan és keserűen tiltakozik a saját vagy egy másik nemzet vezetői ellen. Fordítva, ez a kulcs ahhoz az elfogadáshoz is, amelyet sok dél-koreai mutatott a gyötrelmes szegénységgel jellemezhető múltban.”
2009-ben egy szöuli újság rovatvezetője azt állította, hogy a han “a koreai szívben hihetetlenül intenzív érzelem- és cselekvéskitörést képes kiváltani.”
“Korea még a legsúlyosabb bűnöket is megbocsátja” – írta -, “a legapróbb sérelmekért is öl, vagy végtelenül siránkozik egy múltbeli han miatt, amit az ember elszenvedett, vagy aminek ki volt téve, mindez a han változó emlékeitől függően.”
Debbie Lee az egyik dél-koreai, aki azt mondja, hogy érzi a han hatalmas súlyát. Az itteni dán nagykövetségen dolgozik, olyan munkáltatóknál, akiknek a kultúrája olyan fogalomra talált ki szót, amely a han ellentétének tűnik.”
A dánok a hygge-t a nyugalom érzésével írják le, minden irritáló vagy érzelmileg nyomasztó dolog hiányával. Lee úgy véli, hogy saját kultúrájára is ráférne egy kis hygge.
“Lehet, hogy nálunk már megvan, csak még nincs rá szavunk” – mondta. “A dánokhoz hasonlóan mi, koreaiak is igyekszünk szocializálódni és pihenni a családunkkal és a barátainkkal. Azt hiszem, nekünk is meg kellene próbálnunk nevet adni ennek az érzésnek. Ez talán kiegyensúlyozottabbá tenné az életünket.”
Sokak számára azonban a han továbbra is megoldatlan feszültségeket jelent. Elaine Kim koreai-amerikai tudós az 1992-es Los Angeles-i zavargások koreai áldozatainak reakciójára használja a szót.
“A viták csak a fehérekről és a feketékről szóltak; a koreai veszteségeket háttérbe szorították” – mondta Kim, a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem ázsiai-amerikai tanulmányok professzora. “Azok számára, akik nem beszéltek angolul, nem volt mód arra, hogy hallassák a hangjukat. Az igazságtalanság az volt, hogy nem ők voltak felelősek a problémáért, és nem tudták megoldani azt. Ahogy én látom, ez a han definíciója.”
A tudósok szerint a han az amerikai kultúrában a közelmúltban még több átfedést tapasztalt.
A “The West Wing” című tévésorozatban Josiah Bartlet amerikai elnök (Martin Sheen alakította) hangot adott a fogalom saját értelmezésének. “Nincs szó szerinti angol fordítás” – mondja. “Ez egy lelkiállapot. Valójában a léleké. Szomorúság. Olyan mély szomorúság, hogy nem jönnek könnyek. És mégis van remény.”
Egyes dél-koreaiak szerint a han szerepe mára csökkent.
“Az életünk drámaian javult az elmúlt generáció alatt, így kevesebb jelentősége van” – mondta Kim Young-sook, egy négygyermekes nagymama, miközben az ország egyik legexkluzívabb áruházában vásárolt. “Manapság nagyon boldog vagyok. Már nem hagyom, hogy a han uralja az életemet.”
Miközben egy szállítmány használt bakelitlemezek árát jelölte meg, Kim zeneboltos egy nagyon nem han-szerű gondolatot fogalmazott meg: azt a vágyat, hogy egy napon megszabaduljon a saját hanjától.
“Remélem, hogy elmúlik” – sóhajtott. “De úgy tűnik, a koreaiaknak egyszerűen nincs meg a képességük arra, hogy elűzzék azt, ami kísérti őket. Egyelőre ez csak egy remény.”
Ethan Kim a The Times szöuli irodájában hozzájárult a jelentéshez.