A B12-vitamin sötétvörös színű, kristályos, higroszkópos anyag, amely vízben és alkoholban jól oldódik, de acetonban, kloroformban és éterben nem oldódik. A cianokobalamin molekulatömege 1355, és az összes vitamin közül a legösszetettebb szerkezetű és legnehezebb vegyület. Az oxidáló és redukáló szerek, valamint a napfénynek való kitettség hajlamosak aktivitását elpusztítani. A takarmányfeldolgozás során a B12-vitamin vesztesége általában nem túlzott, mivel a B12-vitamin akár 250 °C-os hőmérsékleten is stabil.A bendő mikroorganizmusok által termelt teljes B12-vitaminból csak 1-3 % szívódik fel. A legtöbb állatfajhoz hasonlóan a kérődzők esetében is a felszívódás helye a vékonybél alsó része. Jelentős mennyiségű B12 szekretálódik a nyombélbe, majd az ileumban visszaszívódik.
A B12-vitamin áthaladása a bélfalon bonyolult folyamat, és bizonyos, a vitaminmolekulát megkötni képes hordozó vegyületek beavatkozását igényli (McDowell, 2000). A B12-vitamin felszívódásához a legtöbb vizsgált fajnál a következők szükségesek: (a) megfelelő mennyiségű táplálék B12-vitamin vagy kobalt; b) funkcionális abomasum (valódi gyomor) a táplálékfehérjék lebontásához a B12-vitamin felszabadulásához; c) funkcionális abomasum az intrinsic faktor termeléséhez a B12-vitamin ileumon keresztüli felszívódásához; d) funkcionális hasnyálmirigy (tripszinszekréció), amely a megkötött B12-vitamin felszabadításához szükséges, mielőtt a vitamin az intrinsic faktorral egyesül; és e) funkcionális ileum receptor- és felszívódási helyekkel. A gyomornedv hibái felelősek a legtöbb esetben a táplálék-B12-vitamin malabszorpcióért monogasztrikusoknál (Carmel, 1994), de kérődzők esetében a B12-vitamin szintéziséhez szükséges kobalt hiánya a fő probléma (McDowell, 1997).
A macskák alacsony vér B12-vitaminszintjét (hipokobalamanémia) gyakran azonosították az emésztőrendszer (beleértve a májat és a hasnyálmirigyet) betegségeivel (Ruaux et al., 2001; 2005; 2009; Simpson et al., 2001; Reed et al., 2007). A B12-vitamin felszívódását csökkentő tényezők közé tartozik a fehérje, a vas és a B6-vitamin hiánya; a pajzsmirigy eltávolítása; és az étrendi csersav (Hoffmann-La Roche, 1984). A B12-vitamin felszívódását a bélnyálkahártyán található intrinsic factor-vitamin B12-kötőhelyek száma korlátozza, így az emberben egyszeri szájon át bevitt adagból legfeljebb körülbelül 1-1,5 µg vitamin tud felszívódni (Bender, 1992). A felszívódás is lassú; a vitamin csúcskoncentrációja a vérben csak mintegy 6-8 órával az orális adag után érhető el.
Az egyik állatfaj gyomrából készített intrinzikus faktor koncentrátumok nem minden esetben növelik a B12 felszívódását más állatfajokban vagy az emberben. A B12-vitamin intrinzik faktorok között szerkezeti különbségek vannak a fajok között. Hasonlóképpen a B12-vitamin-transzportfehérjék esetében is vannak faji különbségek (Polak és mtsai., 1979). Intrinsic faktort mutattak ki emberben, majomban, sertésben, patkányban, tehénben, görényben, nyúlban, hörcsögben, rókában, oroszlánban, tigrisben és leopárdban. Jelenleg nem mutatták ki tengerimalacban, lóban, juhban, csirkében és számos más fajban. Ma már megállapították, hogy a kutya gyomra csak kis mennyiségben termel intrinsic faktort, nagyobb mennyiséget a hasnyálmirigy termel (Batt et al., 1991).
A B12-vitamin tárolása elsősorban a májban található. Egyéb tárolási helyek közé tartozik a vese, a szív, a lép és az agy.Andrews és munkatársai (1960) arról számoltak be, hogy a májban B12-vitaminként előforduló kobalt aránya a kobalt állati státuszától függően változik. Olyan legeltetési körülmények között, ahol a legelőben megfelelő mennyiségű kobalt van, a májkobalt nagy része B12-vitaminként jelenik meg, de kobalthiány esetén a májkobaltnak csak körülbelül egyharmada van jelen ebben a formában. Ez azt jelzi, hogy kobalthiányban a máj B12-vitaminja gyorsabban fogy, mint a kobalt más formái.
Noha a B12-vitamin vízben oldódik, Kominato (1971) 32 napos szöveti felezési időről számolt be, ami jelentős szöveti raktározásra utal. A normális májraktárakkal rendelkező szarvasmarhák és juhok hónapokig kaphatnak kobalthiányos takarmányt anélkül, hogy B12-vitamin-hiányos tüneteket mutatnának.
A kérődzőkben mind a kobalt, mind a B12-vitamin főként a széklettel ürül, bár változó mennyiségben a vizelettel is kiválasztódik (Smith és Marston, 1970). A szoptató tehenek normális táplálkozás mellett az összes ürített kobalt 86-87,5%-át a széklettel (főként az epével), 0,9-1,0%-át a vizelettel, 11,5-12,5%-át pedig a tejjel választják ki.
Funkciók
A B12-vitamin számos alapvető anyagcsere-funkciót ellátó enzimrendszer nélkülözhetetlen része. A legtöbb reakció egy szénatomos egységek, például metilcsoportok átvitelével vagy szintézisével jár. A B12-vitamin metabolikus kapcsolatban áll más alapvető tápanyagokkal, például a kolinnal, a metioninnal és a folsavval. (Savage és Lindenbaum, 1995; Stabler, 2006). Bár a B12-vitamin legfontosabb feladatai a nukleinsavak és fehérjék anyagcseréjére vonatkoznak, a zsírok és szénhidrátok anyagcseréjében is szerepet játszik. A B12-vitamin funkcióinak összefoglalása a következőket tartalmazza: (a) purin- és pirimidinszintézis; b) metilcsoportok átvitele; c) fehérjék képzése aminosavakból; és d) szénhidrát- és zsíranyagcsere. A B12-vitamin általános funkciói a vörösvérsejtek szintézisének elősegítése és az idegrendszer integritásának fenntartása, amelyek hiányállapotban észrevehetően befolyásolt funkciók. A fehérjék általános szintézise a B12-vitaminhiányos állatokban károsodik (Friesecke, 1980; McDowell, 2000). A glükoneogenezist és a vérképzést kritikusan befolyásolja a kobalthiány; a szénhidrát-, lipid- és nukleinsav-anyagcsere pedig mind a megfelelő B12- és folsav-anyagcserétől függ. A B12-vitamin további funkciója az immunrendszer működésével kapcsolatos. Egerekben a B12-vitaminhiány hatással van az immunglobulin-termelésre és a citokinszintre (Funada és mtsai., 2001).A B12-vitamin szükséges a formiát és a formaldehid egy szénatomos vegyületeinek redukciójához, és ily módon a folsavval együtt részt vesz a labilis metilcsoportok bioszintézisében. A labilis metilcsoportok képződése szükséges a purin- és pirimidinbázisok bioszintéziséhez, amelyek a nukleinsavak alapvető alkotóelemeit jelentik. Az emberek esetében az egy szénatomos anyagcserében bekövetkező zavar növeli a vastagbélrák kockázatát, mivel az egy szénatomos anyagcsere kritikus szerepet játszik a biológiai metilációs reakciókban a DNS szintézisében és javításában. Patkányokon végzett vizsgálatokban a B12-vitamin-hiányos étrend, amelynek súlyossága nem volt elegendő ahhoz, hogy vérszegénységet vagy betegséget okozzon, aberrációkat hozott létre a vastagbél-DNS bázishelyettesítésében és metilációjában egyaránt, ami növelheti a karcinogenezis iránti fogékonyságot (Choi és mtsai., 2004).
A B12-vitamin hiánya folsavhiányt idéz elő a folsavszármazékok hasznosításának blokkolásával. Egy B12-vitamint tartalmazó enzim eltávolítja a metilcsoportot a metilfolátból, ezáltal regenerálja a tetrahidrofolátot (THF), amelyet a timidilát-szintézishez szükséges 5,20-metilén THF előállításához használnak.
Az állati anyagcserében a táplálékból vagy metabolikus eredetű propionát szukcináttá alakul, amely aztán belép a trikarbonsav (Krebs) ciklusba. A metilmalonyl-CoA izomeráz (mutáz) egy B12-vitamint (5´-deoxi-adenozil-kobalamin) igénylő enzim, amely katalizálja a metilmalonyl-CoA átalakulását szukcinil-CoA-vá. Flavin és Ochoa (1957) megállapította, hogy a szukcinát előállításához a következő lépések szükségesek:
Propionát + ATP + CoA → propionil-CoAPropionil-CoA + CO2 + ATP → metilmalonyl-CoA (a)
Metilmalonyl-CoA (a) → metilmalonyl-CoA (b)
Metilmalonyl-CoA (b) → szukcinil-CoA
A metilmalonyl-CoA (a) egy inaktív izomer. Aktív formáját, (b), a metilmalonyl-CoA izomeráz (metilmalonyl-CoA mutáz) alakítja szukcinil-CoA-vá (negyedik reakció). A B12-vitamin a vizsgált állatfajok számára metabolikusan esszenciális, és a B12-vitamin hiánya nagy mennyiségű propionsav táplálékkal történő hozzáadásával előidézhető. A propionsav metabolizmusa azonban különösen érdekes a kérődzők takarmányozásában, mivel a szénhidrátok fermentációja során nagy mennyiségben keletkezik a bendőben. A propionát-termelés normálisan zajlik, de kobalt- vagy B12-vitamin-hiány esetén a vérből való kiürülésének sebessége csökken, és metilmalonyl-CoA halmozódik fel. Ez a metilmalonsav fokozott vizeletkiválasztását és étvágytalanságot is eredményez, mivel a propionát-metabolizmus károsodása a vér magasabb propionát-szintjéhez vezet, amely fordítottan korrelál az önkéntes takarmányfelvétellel (MacPherson, 1982).
Szükségletek
A B12-vitamin eredete a természetben mikrobiális szintézisnek tűnik. Számos baktérium szintetizálja, de nyilvánvalóan nem az élesztők és a legtöbb gomba. Kevés bizonyíték van arra, hogy a vitamin magasabb rendű növények vagy állatok szöveteiben termelődik. Néhány jelentés szerint néhány növény korlátozott B12-szintézist végez, de az állati szükségletekhez képest jelentéktelen mennyiségben. Ennek a vitaminnak a tápcsatornában történő szintézise jelentős jelentőséggel bír az állatok számára (McDowell, 2000). Egyes fajok (pl. baromfi) esetében azonban a bélben történő szintézis a rövid bélcsatorna és a tápanyagnak a gyomor-bél traktuson keresztül történő gyors mozgása miatt jelentéktelen lenne. A B12-vitamin-szükséglet rendkívül kicsi. A megfelelő adag mindössze néhány µg takarmánykilogrammonként. A különböző fajok B12-vitamin-szükséglete a takarmányban található számos más tápanyag mennyiségétől függ. A fehérjefelesleg növeli a B12-vitamin szükségletet, csakúgy, mint a teljesítményszint. Úgy tűnik, hogy a B12-vitamin-szükséglet függ a takarmányban lévő kolin, metionin és folsav szintjétől; a B12-vitamin az aszkorbinsav-anyagcserével is összefügg (Scott és mtsai., 1982). Mind a B12-vitamin-, mind a folsavszükséglet csökken, ha a táplálék bőségesen tartalmaz olyan vegyületeket, amelyek metilcsoportokat képesek szolgáltatni (Dyer és mtsai., 1949). Sewell és munkatársai (1952) kimutatták, hogy a B12-vitamin kímélő hatással van a sertés metioninszükségletére. A B12-vitamin és a pantoténsav között kölcsönös kapcsolat áll fenn a csibék táplálkozásában, a pantoténsav kímélő hatással van a B12-vitamin-szükségletre. Az étrendi összetevők is befolyásolhatják a szükségletet, mivel a búzakorpa bizonyítottan csökkenti a B12-vitamin elérhetőségét az emberben (Lewis és mtsai., 1986).
A táplálékszükséglet a bélszintézistől és a születéskori szöveti tartalékoktól függ. A bélszintézis valószínűleg megmagyarázza a B12-vitamin-hiány kialakulásának gyakori kudarcát sertéseknél és patkányoknál a B12-vitamin-mentesnek tervezett étrenddel. A hiány azonban patkányokban könnyen előállítható, ha a koprofágiát teljesen megakadályozzák (Barnes és Fiala, 1958). A kutya koprofágiára való hajlama biztosítja a B12-vitamin-szükséglet egy részét. Mind a kutyák, mind a macskák valószínűleg a B12-vitamin egy részéhez a bélben bakteriális szintézissel előállított vitamin közvetlen felszívódásával is hozzájutnak. Az ebből a forrásból származó mennyiség azonban nem megbízható. Egyes bélbéli mikroorganizmusok állítólag versenyezhetnek az intrinsic faktorral a B12-vitaminért, és így megakadályozzák a vitamin megfelelő mennyiségű felszívódását (Giannella és mtsai., 1971; 1972). Kutyában a horogféreg-fertőzések is növelhetik a B12-vitamin-szükségletet (Corbin és Kronfeld, 1972).
Kimutatták, hogy genetikai tényezők növelik a kutyák és macskák B12-vitamin-szükségletét. Kutyáknál örökletes szelektív B12-vitamin-malabszorpciót diagnosztizáltak border collie-k, óriás schnauzerek, ausztrál juhászkutyák, beagle-k és kínai shar peik esetében (Fordyce et al., 2000; Battersby et al., 2005; Grϋtzner et al.,2010). Grϋtzner és munkatársai (2010) megfigyelték, hogy a 13. kromoszóma régióját fel kell térképezni, és alaposan meg kell vizsgálni a shar pei esetében a betegséggel összefüggésbe hozható lehetséges mutációkat. Fyfe és munkatársai (1989; 1991a) leírtak egy kutyacsaládot, amelynél az embernél megfigyelhető szelektív intestinális B12-vitamin-malabszorpció klinikai, genetikai és laboratóriumi jellemzőit mutatták ki. A malabszorpciót az intrinsic factor-vitamin B12-receptor e komplex mutációja és visszatartása miatti nem hatékony ecsethatár-expressziója okozta (Fyfe és mtsai., 1991b). Macskákban kimutatták a metilmalonsavhiányhoz társuló B12-vitamin-hiányt (Vaden és mtsai., 1992). Úgy tűnik, hogy a B12-vitamin felszívódásának ez a hibája egy veleszületett anyagcsere-hiba eredménye.
A kutatások kimutatták, hogy a B12-vitaminra kutyáknak és macskáknak szükségük van, de a mennyiségi igényt nem határozták meg részletesen. A megadott szükségletek néhány, kutyákon és macskákon végzett kutatáson, valamint más állatokból származó adatokon alapulnak.
A. A kutyák szükségletei
Mivel a B12-vitamin hiánya nem gyakori a kutyáknál, még nem ismert minimális szükségletérték, de az NRC (2006) a B12-vitamin ajánlott szükségletét 35 µg/kg (15,9 µg/lb) táplálékra javasolja minden kutyaosztály számára. Nehezebb pontos ajánlást tenni a vemhesség és a szoptatás alatti többletszükségletre vonatkozóan. A szójafehérje-alapú táplálékkal táplált szukák szükséglete a vemhesség alatt nagyobb lehet, mint a fenti ajánlás, mivel Woodward és Newberne (1966) szójaalapú táplálékkal táplált nőstény patkányok kölykeinek vízfejűségéről számolt be. Ezt az állapotot 50 µg B12-vitamin/kg (22,7 µg/lb) táplálékkal sikerült megelőzni. Takarmányozási alapon az Association of American Feed Control Officials (AAFCO, 2007) 22 µg B12-vitamint ajánlott kg-onként (10 µg/lb) minden kutyaosztály számára.
B. Macskák szükségletei
Teeter és munkatársai (1977) megállapították, hogy a macskák jó egészségi állapotához elegendő a 20 µg B12-vitamin/kg (9,1 µg/lb) száraz takarmányt tartalmazó tisztított táp etetése. A 20 µg B12-vitamint kg-onként (9,1 µg/lb) tartalmazó macskaeledel támogatta a vemhességet, a laktációt, a kiscicák növekedését és a normál hemoglobinszintet. Az NRC (2006) szerint a becsült B12-vitamin-szükséglet minden macskaosztály esetében 22,5 µg/kg (10,2 µg/lb). Takarmányozási alapon az AAFCO (2007) 20 µg B12-vitamint ajánl kg-onként (9,1 µg/lb) minden macskaosztály számára.
Források
Az állati eredetű takarmányok meglehetősen jó B12-vitamin-források – hús, máj, vese, tej, tojás és hal. A vese és a máj kiváló források, és ezek a szervek a kérődzőkből származó B12-vitaminban gazdagabbak, mint a legtöbb nem kérődzőből származó. A B12-vitamin jelenléte az állati szövetekben az állati takarmányban lévő B12-vitamin felvételének, illetve a bélben vagy a bendőben történő szintézisnek köszönhető. A leggazdagabb források közé tartoznak az erjesztési maradékok, az aktivált szennyvíziszap és a trágya. E vitamin mikrobiális szintézise a tápcsatornában jelentős jelentőséggel bír az állatok számára. A kereskedelemben kapható tipikus kutya- és macskaeledelek, amelyek húst, tejet, halat vagy más állati termékeket tartalmaznak, bőséges mennyiségű B12-vitamint kell, hogy tartalmazzanak. A legtöbb kereskedelmi forgalomban kapható állateledelt is stabil B12-vel egészítik ki (Hand et al., 2010).
A bizonyítékok arra utalnak, hogy a nyers takarmányok mennyisége és típusa befolyásolja a B12-vitamin bendőszintézisét, még megfelelő kobaltellátás esetén is. A jelentések szerint a durva takarmány korlátozása megnövelte a bendőfolyadék szintjét, megemelte a szérumszintet, csökkentette a B12-vitamin tej- és májszintjét, és növelte e vitamin vizeletkiválasztását a teheneknél az ad libitum durva takarmányt etetett tehenekhez képest (Walker és Elliot, 1972). A kukoricaszilázzsal etetett tejelő üszők B12-vitamin bendőszintje 1,4-2,7-szer magasabb volt, mint az aprított vagy pelletált szénával etetett állatoké (Dryden és Hartman, 1970).
A növényi termékek gyakorlatilag nem tartalmaznak B12-vitamint. A magasabb növényekben kis mennyiségben jelentkező B12-vitamin a talajban élő mikroorganizmusok szintéziséből, a vitamin talajba történő kiválasztásából, majd a növény általi felszívódásából származhat. Egyes hüvelyesek gyökérgumói kis mennyiségben tartalmaznak B12-vitamint. Egyes tengeri moszatfajok (algák) jelentős mennyiségű B12-vitamint tartalmaznak (akár 1 µg/gramm vagy 0,45 µg/lb szilárd anyag). A tengeri algák nem szintetizálják a B12-vitamint. Azt a tengeri moszatokhoz kapcsolódó baktériumok szintetizálják, majd a tengeri moszatok koncentrálják (Scott et al., 1982). Dagnelie és munkatársai (1991) arról számoltak be, hogy az algákból származó B12-vitamin nagyrészt nem áll rendelkezésre. A B12-hiányos gyermekek algával való ellátása nem volt hatékony a vérparaméterek emelésében a halforrásokból származó B12-vel összehasonlítva. A B12-vitamin a pasztőrözött tejben (1,91 pmol/ml) jobban elérhetőnek bizonyult, mint a nyers tejben (1,54 pmol/ml), a sterilizált tejben (1,25 pmol/ml) és a szárított tejben (1,27 pmol/ml), ami arra utal, hogy a hőkezelés valószínűleg befolyásolja a biológiai hozzáférhetőséget (Fie és mtsai., 1994). A B12-vitamin kereskedelmi forrásait fermentációs termékekből állítják elő, és cianokobalamin formájában áll rendelkezésre. Az élelmiszerekben és takarmányokban szájon át bevitt B12 biológiai hozzáférhetőségéről keveset tudunk.
A kérődzők B12-vitaminnal való ellátásához fontos szempont a kobalt étrendi forrásai. Bár a legtöbb takarmány kobaltban megfelelő, a világ számos részén a legelő kérődzők takarmányában ez az elem hiányos (McDowell, 1997, 2000). A növények és takarmányok kobaltkoncentrációja függ a talajtényezőktől, a növényfajoktól, az érettségi állapottól, a terméshozamtól, a legelőgazdálkodástól, az éghajlattól és a talaj pH-értékétől. A 2 mg/kg-nál (0,9 mg/lb) kevesebb kobaltot tartalmazó talaj általában hiányosnak tekinthető a kérődzők számára (Corrêa, 1957). A pH-érték meszezéssel történő emelése csökkenti a növény kobaltfelvételét, és növelheti a hiány súlyosságát. A 15 ppm kobaltot tartalmazó, semleges vagy enyhén savas talajon termesztett növények több kobaltot tartalmazhatnak, mint a 40 ppm kobaltot tartalmazó, lúgos talajon termesztett növények (Latteur, 1962). A nagy mennyiségű csapadék hajlamos a kobaltot kimosni a felső talajból. Ezt a problémát gyakran súlyosbítja a takarmány gyors növekedése az esős évszakban, ami felhígítja a kobalt-tartalmat. A növények különböző mértékű affinitással rendelkeznek a kobalt iránt, egyesek sokkal jobban koncentrálják az elemet, mint mások. A hüvelyesek például általában jobban koncentrálják a kobaltot, mint a fűfélék (Underwood, 1977). A kobaltra a hüvelyesek gyökérgumóiban található nitrogénmegkötő baktériumoknak van szükségük.
Hiány
A B12-vitamin hiányának általános jelei a legtöbb állatfajnál az étvágytalanság, a változó takarmányfelvétel és a növekedés drámai elmaradása. Ezen kívül néha durva bőr és szőrzet, hányás és hasmenés, hangzavar és enyhe vérszegénység jelentkezik (Catron és mtsai., 1952). Kutyáknál és macskáknál csak kevés olyan klinikai eset fordult elő, amelyről bebizonyosodott, hogy kizárólag B12-vitamin-hiányra vezethető vissza. A megaloblasztos vérszegénységet és a B12-vitamin-hiányban megfigyelt neurológiai tüneteket a legtöbb más állatnál, beleértve a kutyákat és macskákat is, nem figyelték meg.A B12-vitamin-hiány pozitív diagnózisát általában a szérum és a szövetek szubnormális B12-koncentrációjának megállapítása jelenti. Az alacsony szérumszintek a vitamin alacsony testtartalmához kapcsolódnak. A szérum B12-vitamin mellett a metilmalonsav és az összes homocisztein emelkedése nagyon érzékeny és specifikus a B12-vitaminhiány diagnosztizálásában, és segíthet megkülönböztetni a B12-vitaminhiányt a folsavhiánytól (Stabler és mtsi., 1996). A B12-vitamin szérumkoncentrációját kutyáknál (Caprelli et al., 1994; Davenport et al., 1994) és macskáknál (Dunn et al., 1984) határozták meg a vitamin státuszának értékelésére. A B12-vitamin hiányát kutyáknál (Williams és mtsai., 1969; Chanarin és mtsai., 1973) és macskáknál (Vaden és mtsai., 1992) a vizelet megemelkedett metilmalonsavszintje igazolta. A B12-vitamin hiányának klinikai tesztje kutyáknál az, hogy az állatot metilmalonsav prekurzorral (pl. valinnal) terhelik, és mérik a metilmalonsav vizeletkiválasztását (Williams és mtsai., 1969; Chanarin és mtsai., 1973).
A. Hiány kutyákban
Normális esetben a kutyák nem mutatták a B12-vitamin hiányának jeleit, mégis határozottan szükségük van erre a vitaminra, mert bizonyos betegségekben szenvedő kutyáknál és a vitamin alacsony étrendi koncentrációjának etetésekor klinikai tünetek jelentkeznek (Ralston Purina, 1987). Számos klinikai jelentés szól kutyák B12-vitamin-hiányáról. Ezek a jelentések vagy a bél bakteriális túlszaporodása által kiváltott hiányra vonatkoznak, ami a kobalamin kutyák számára való csökkent elérhetőségét eredményezi, vagy a B12-vitamin anyagcseréjének genetikai rendellenességeire (Hand et al., 2010). lavrova (1969) megállapította, hogy belső epeúti fisztulával rendelkező kutyáknál B12-vitamin-malabszorpció és makrocitikus anémia, valamint csontvelő-rendellenességek jelentkeztek. A vérszegénység általában makrocitikus hipokróm, makrocitikus normokróm, normocitikus hipokróm vagy normocitikus normokróm típusú volt. A csontvelő eritropoetikus központjai hipoplasztikusnak tűntek. Arnrich és munkatársai (1952) megfigyelték, hogy a 20 héten át 20%-os tisztított kazein-táplálékkal táplált cocker spániel kölykök jobban növekedtek, ha a táplálékhoz 50 µg B12-vitamint adtak kilogrammonként (22,7 µg/lb), annak ellenére, hogy nem voltak vérszegénységre utaló jelek. Campbell és Phillips (1953) csökkent szaporodásról számoltak be, és azt is megállapították, hogy a kölykök jobban nőttek, ha az étrendjük 22 µg/kg (10 µg/lb) B12-vitamint tartalmazott.Kutyáknál örökletes bélrendszeri B12-vitamin-felszívódási zavarról számoltak be, amely az intrinzikus faktor-B12-vitamin-receptor hibás ecsethatár-expressziójának következménye (Fyfe és mtsai., 1989; 1991b). A B12-vitamin-hiányos kutyák 12 hetes korukban krónikus étvágytalanságot, letargiát, krónikus, nem regenerálódó vérszegénységet és sikertelenséget mutattak. B12-vitamin-hiányt állapítottak meg a degeneratív myelopátiában szenvedő német juhászkutyák 50%-ánál; a klinikai tünetek azonban nem reagáltak a B12-vitamin-kezelésre (Toennessen és Morin, 1995).
B. Hiány macskákban
A B12-vitamin-hiányos cicák gyenge növekedést, letargiát, soványságot és magas metilmalonsav-kiválasztást mutattak (Keesling és Morris, 1975; Vaden és mtsai., 1992). Morris (1977) arról számolt be, hogy a B12-vitamin-hiányos táplálékot kapott kiscicák három-négy hónapig normálisan növekedtek, majd a növekedés leállt. Ezt követően a testtömeg gyorsuló ütemben csökkent, amíg parenterális B12-vitamin-pótlást nem kezdtek, ami helyreállította a súlygyarapodást.
A dúsítással kapcsolatos megfontolások
A B12-vitamint fermentációval állítják elő, és a kereskedelemben cianokobalamin formájában kapható a takarmányhoz való hozzáadásra. A B12-vitamin csak kis mértékben érzékeny a hőre, az oxigénre, a nedvességre és a fényre (Gadient, 1986). Verbeeck (1975) arról számolt be, hogy a B12-vitamin jó stabilitást mutat az ásványi anyagokat tartalmazó vagy nem tartalmazó premixekben, függetlenül az ásványi anyagok forrásától. Yamada és munkatársai (2008) azonban a kiegészítő B12-vitamin lebomlásáról számoltak be. A vitamint befolyásolta a tárolási idő, a fényhatás, a hőmérséklet és a C-vitamin. Megállapították, hogy a B12-vitamin egy része B12-vitamin-analógokká alakulhatott át. Scott (1966) jelezte, hogy a pelletálásnak nyilvánvalóan kevés hatása van a takarmány B12-vitamin-tartalmára.
Nagyszámú állatkísérlet eredményei nagyjából egyenlően oszlanak meg a cianokobalamin táplálékkiegészítésre adott pozitív, illetve a kevés vagy semmilyen reakcióról beszámoló kísérletek között. A változó válaszok több tényezőre vezethetők vissza: a szervezet kezdeti raktárai, a vitamin környezeti forrásai (pl. penészgombák, talaj és állati ürülék), mikrobiális szintézis a bélrendszerben és a B12-szükségletet befolyásoló egyéb tápanyagok megfelelősége vagy hiánya.
A kutyák és macskák számára kereskedelmi forgalomban kapható takarmányok használata általában elegendő mennyiségű étrendi B12-vitamint biztosít a szükségletek kielégítéséhez. A macskáknak elegendő B12-vitaminhoz kell jutniuk a vitaminban gazdag haltermékeken keresztül. A koprofágiát folytató kutyák gazdag vitaminforráshoz jutnak. Különleges B12-vitamin-kiegészítésre lenne szükség azoknál a kutyáknál és macskáknál, amelyeknél feltételezhető vagy ismert, hogy a vitamin anyagcseréjében genetikai rendellenességeket mutatnak. A hasnyálmirigy elégtelensége indokolná a B12-pótlást, mivel ez a kutyáknál a B12-vitamin felszívódásának egyik fontos oka. A hasnyálmirigy az intrinzikus faktor fő forrása ebben a fajban. Az erősen edzett kutyáknak bőséges mennyiségű B12-vitaminra van szükségük, hogy elősegítsék a vörösvérsejtek fejlődését, és ezáltal növeljék a vér oxigénszállító képességét. Egyes szánhúzó kutyáknak állítólag több nappal a verseny előtt B12-vitamint adtak be, hogy növeljék az eritrociták plazmaszintjét (Corbin és Kronfeld, 1972).
Vitaminbiztonság
A B12-vitamin hozzáadása a takarmányhoz a szükségletet vagy a felszívódást messze meghaladó mennyiségben veszélytelennek tűnik. A szükséglet legalább több százszorosát kitevő étrendi szintek biztonságosnak javasoltak az egér számára (NRC, 1987). Bár kutyában nem írtak le nyílt B12-vitamin-toxicitást, egy jelentésben Pshonik és Gribanov (1961) a reflexaktivitás zavarát észlelte a vaszkuláris kondicionált reflexek méretének csökkenése és a nem kondicionált reflexek eltúlzása formájában, amikor a B12-vitamint 2-33 µg/ttkg (0,91-15 µg/lb) testsúlyú adagokban szubkután befecskendezték.