A DNS vagy dezoxiribonukleinsav az a molekula, amely minden élőlény, köztük egyes vírusok genetikai információját tartalmazza. A név a szerkezetéből ered. A DNS-nek van egy központi része, amely egy cukrot és egy foszfátot tartalmaz, és amelyhez bázisoknak nevezett molekulák kapcsolódnak. A dezoxiribóz a cukrot jelenti, a nukleinsav pedig a foszfát és a nitrogénbázis által alkotott sav. Ezeknek a bázisoknak 4 típusa lehet: adenin, citozin, timin és guanin, általában A, C, T, G. És az a sorrend, ahogyan ezek egymás után kombinálódnak, kódolja a genetikai információt. A DNS szerkezetileg kromoszómákba szerveződik. Funkcionális szinten génekbe szerveződik, amelyek olyan DNS-darabok, amelyek meghatározott fizikai tulajdonságokat hoznak létre. Ezek a tulajdonságok nem közvetlenül magából a DNS-ből származnak, hanem egy RNS nevű molekulából, amely a DNS-ből képződik, és egy fehérjét kódol. Ezt nevezik a molekuláris biológia központi dogmájának: a DNS-ben vannak gének, amelyek hírvivő RNS-eket generálnak, ezek pedig fehérjéket. És ez adja a különböző fizikai jellemzőket, amelyeket az egyéneken megfigyelhetünk, például a szemszínt vagy a magasságot. Azt is kimutatták, hogy néha ezek az utasítások közvetlenül az RNS-ben tárolódnak, anélkül, hogy fehérjékké kellene átalakítani őket, mint a mikroRNS-ek esetében. De ezek inkább a kivételek.
Dr. Christopher P. Austin