Dissociatív identitászavar (DID)

A disszociatív identitászavart korábban többszörös személyiségzavarnak nevezték. Ez egy ritka és összetett pszichológiai állapot, amikor egy személy identitása két vagy több különböző személyiségállapotra, úgynevezett “alterekre” töredezik szét.

A tények

A DID gyakoriságára vonatkozó becslések igen eltérőek. A tanulmányok szerint az emberek 0,01%-a és 15%-a között lehet érintett. Gyakoribb olyan területeken, ahol nagymértékű traumát éltek át, mint például háború vagy természeti katasztrófa.
A DID-t gyakrabban diagnosztizálják nőknél, mint férfiaknál.
A DID-ben szenvedő emberek többsége súlyos traumát élt át gyermekkorában, és a disszociációval próbál megküzdeni egy olyan helyzettel, amely túl erőszakos vagy traumatikus a tudatos énje számára.
A DID-t 1994-ig többszörös személyiségzavarnak nevezték, amikor az elnevezést megváltoztatták, hogy tükrözze az állapot jobb megértését.

A mítoszok

Mítosz: A DID-ben szenvedő embereknek többszörös személyiségük van, amelyet tetszés szerint hívnak elő.
Valóság: A DID-ben szenvedő emberek identitásuk töredezettségét vagy széttöredezését tapasztalták, nem pedig új identitások növekedését. A DID-ben szenvedő emberek túlnyomó többségénél az alterek közötti váltás akaratlanul történik, és egy alkalmi szemlélő számára egyáltalán nem azonosítható.
Mítosz: A DID-ben szenvedő emberek veszélyesek vagy erőszakosak.
Valóság: A DID-ben szenvedő emberek nem nagyobb valószínűséggel erőszakosak, mint bárki más. Nagyon kevés olyan dokumentált eset van, amely a bűnözést a DID-hez köti. A “gonosz” alteregó elképzelése nem igaz.
Mítosz: A DID nem valós, és azok az emberek, akik azt mondják, hogy nekik van, csak színlelnek.
Valóság:
Mítosz: A DID ugyanaz, mint a skizofrénia.
Valóság: A DID diagnózisa továbbra is ellentmondásos marad a mentális egészségügyi szakemberek körében, ahogy a betegség megértése fejlődik, de nem kérdéses, hogy a tünetek valósak, és az emberek valóban tapasztalják őket.
Mítosz: A DID ugyanaz, mint a skizofrénia.
Valóság: A DID és a skizofrénia nagyon különböző betegségek. A skizofrénia egy pszichotikus betegség, ahol a személy téveszméket, paranoiát és hallucinációkat tapasztalhat. Nem jár disszociációval. A DID-ben szenvedő emberek nem képzelegnek vagy hallucinálnak az alteregóikról.

Tünetek

A következő kritériumoknak kell teljesülniük ahhoz, hogy valakinél disszociatív identitászavart diagnosztizáljanak:

A személy két vagy több különböző identitást vagy személyiségállapotot tapasztal, mindegyiknek saját gondolkodásmódja és kapcsolata van. Egyes kultúrák ezeket az állapotokat a megszállottság élményének tekintik.
A személy amnéziát és hiányosságokat tapasztal a mindennapi események, személyes információk vagy traumatikus események felidézésében.
A személynek szorongania kell a zavar miatt, vagy a zavar következtében nehézségei vannak az életében való működésben.
A zavar nem része a normális kulturális vagy vallási gyakorlatnak. Például, ha egy gyermeknek képzeletbeli barátja van, az nem utal mentális betegségre.
A tünetek nem kábítószerrel való visszaélés vagy más egészségügyi állapot, például epilepsziás rohamok miatt jelentkeznek.

A DID-ben szenvedő emberek gyakran szenvednek a PTSD és a trauma tüneteitől is, mint:

depresszió
öngyilkossági gondolatok
alvási problémák
szorongás
megszállott-kényszeres tünetek
pszichotikus tünetek.

A DID-vel élő embereknek számos tünete lehet, amelyek különböző időpontokban jelentkezhetnek. Néhány embernek számos nyilvánvaló alteregója lehet, amelyek között a nap folyamán váltogatnak, míg másoknak egyetlen alteregója lehet, amelyhez csak nagyon alkalmanként nyúlnak hozzá.

Dissociáció

A disszociáció egy olyan megküzdési mechanizmus, amelyet a személy arra használ, hogy elszakadjon egy stresszes vagy traumatikus helyzettől, vagy hogy elkülönítse a traumatikus emlékeket a normális tudatosságtól. Azáltal, hogy a fájdalmas emlékeket elhatárolja a mindennapi gondolkodási folyamatoktól, a személy olyan szinten tudja fenntartani a működését, mintha a trauma meg sem történt volna.

A DID epizódjait különféle valós és szimbolikus traumák válthatják ki, beleértve az olyan enyhe eseményeket, mint egy kisebb közlekedési balesetben való részvétel, betegség vagy stressz. A múltbeli traumára való emlékeztetés is kiválthat disszociatív epizódot.

A DID-ben szenvedő személy tudatában lehet vagy nem lehet a többi személyiségállapotnak és emlékeknek azokról az időkről, amikor egy alter dominál.

A DID-ben szenvedő embereknek jellemzően disszociatív amnéziájuk is van, ami a normális feledékenységnél súlyosabb emlékezetvesztés. Az amnézia epizódja általában hirtelen következik be, és percekig, órákig vagy ritkán hónapokig tarthat.

Az okok

A DID-t valószínűleg sok tényező okozza, de sok DID-ben szenvedő ember súlyos fizikai, verbális vagy szexuális bántalmazást élt át gyermekkorában, általában kilencéves kora előtt. A háborús stressz vagy természeti katasztrófák szintén előidézhetnek disszociatív zavarokat.

A gyermek, aki egy traumatikus élmény elviselése érdekében megtanul disszociálni, egész életében használhatja ezt a megküzdési mechanizmust stresszes helyzetekre adott válaszként.

Segítségkeresés, diagnózis & kezelés

A DID kezelése hosszú időt vehet igénybe, de hatékony. A DID-ben szenvedőknek a disszociációban jártas mentálhigiénés szakemberhez kell fordulniuk. Egyeseknél a kezelés célja lehet a különálló alterek egyetlen egységes személyiséggé való integrálása. Mások számára a cél a “feloldódás” állapotának elérése, ahol az alterek harmonikusan léteznek egymás mellett anélkül, hogy befolyásolnák a személy céljait és megküzdését.

A DID kezelése általában többlépcsős megközelítéssel történik.

Az első lépcső a tünetek stabilizálására és a biztonság biztosítására összpontosít.
A második szakasz a traumatikus emlékek feldolgozását és a traumán alapuló, nem segítő hiedelmek feldolgozását foglalja magában.
A harmadik szakasz az életkérdésekre, célokra és az egészséges kapcsolatok támogatására összpontosít.

A DID terápiája általában hosszú távú. Bár nincs olyan gyógyszer, amely magát a disszociatív zavarokat kezelné, a társuló depresszió, szorongás vagy más egészségügyi problémák kezelésére gyógyszereket lehet felírni.

Related: Antidepresszáns gyógyszerek, Pszichológiai terápiák

DID-ben szenvedő személy gondozása

Ha valakinél, akit szeret, DID-et diagnosztizáltak, lehet, hogy túlterheltnek és zavarodottnak érzi magát. A DID-ről számos mítosz és tévhit kering. A filmekben és a televízióban a DID-ben szenvedő emberek gonosz alteregóként vagy erőszakos személyiségként való ábrázolása helytelen, és hozzájárul a betegséget övező megbélyegzéshez.

Segíthet, ha a lehető legtöbbet tájékozódik a DID-ről. Beszéljen mentálhigiénés szakemberrel, hogy pontos információkat kapjon és hangot adjon aggodalmainak.

A DID kezelése magában foglalhatja a múltbeli traumatikus élmények felidézését, ami felzaklathatja a barátokat és a családtagokat. Ügyeljen arra, hogy vigyázzon magára, és kérjen segítséget saját mentális egészségének megőrzéséhez.

Az önsegítő stratégiák közé tartoznak:

Foglaljon időt arra, hogy rendszeresen olyan dolgokat csináljon, amelyeket élvez, akár egyedül, akár a barátaival.
Beszéljen másokkal arról, hogyan érzi magát. Kérdezzen meg egy egészségügyi szakembert, vagy forduljon a SANE Segítő Központhoz, hogy megtudja, milyen támogató csoportok és egyéb, a családtagokat gondozóknak szóló szolgáltatások találhatók a helyi körzetében.
Próbáljon azokra a dolgokra összpontosítani, amelyeket Ön tud irányítani, ne pedig azokra a dolgokra, amelyekre nincs ráhatása. A DID-ben szenvedő személy viselkedését nem tudja irányítani, de a reakcióit igen.
A DID-ben szenvedő személy gondozása kiszámíthatatlan és fárasztó lehet. Fontos, hogy vigyázz magadra.

Kapcsolódóan: Határmegállapítás és mentális betegség, Útmutató családok, barátok és gondozók számára