Azzal érvelnek, hogy az internet a piac átláthatósága miatt módosítja az ellátási láncot. A dezintermediáció a virtuális piac megjelenésével új értelmet nyert. A virtuális piaci eladók, mint például az Amazon, kiszorítják a közvetítőket. A közvetlen eladók és a vevők a virtuális piactér eladója által létrehozott platformnak köszönhetően kapcsolódnak egymáshoz. Az eladó számára a platform használatáért ellenszolgáltatás jár, különben nem lenne üzleti értelme ilyen platformot létrehozni. Ha a vevő, miután kapcsolatba lépett az eladóval, megkerüli a platformot, és beszél az eladóval, és közvetlenül az eladóval köt üzletet, akkor a platform tulajdonosa valószínűleg nem kapja meg a bevételéből való részesedést. Ez a disintermediáció új formájának tekinthető.
VitaSzerkesztés
A nem internetes világban a disintermediáció fontos stratégiája volt sok nagy dobozos kiskereskedőnek, például a Walmartnak, amelyek a szállító és a vevő közötti közvetítők számának csökkentésével próbálják csökkenteni az árakat. A disintermediáció szorosan kapcsolódik a “just in time” gyártás gondolatához is, mivel a raktárkészlet szükségességének megszüntetése megszünteti a közvetítő egyik funkcióját. Japán és Németország 1990-es évekbeli gyenge gazdasági teljesítményének egyik okaként a disintermediációt gátló törvények meglétét említették.
Az internethez kapcsolódó disintermediáció azonban a dot com boom idején ritkábban fordult elő, mint azt sokan várták. A kiskereskedők és a nagykereskedők olyan alapvető funkciókat látnak el, mint a hitelnyújtás, a különböző beszállítóktól származó termékek összevonása és a visszáru feldolgozása. Ráadásul az áruknak a gyártóhoz és a gyártótól való szállítása sok esetben sokkal kevésbé hatékony, mint azok elszállítása egy olyan üzletbe, ahol a fogyasztó átveheti azokat (ha a fogyasztónak az üzletbe való eljutását figyelmen kívül hagyják). A disintermediáció veszélyére válaszul egyes kiskereskedők megpróbálták a virtuális és a fizikai jelenlétet integrálni a bricks and clicks néven ismert stratégia keretében.